Dolgozni jó. Nem dolgozni is néha.
Szeretjük, ha a munkahelyünk otthonos. De nem szeretjük, ha az otthonunk munkahelyszerű. A munkahely a második otthonunk. De az otthonunk nem a második munkahelyünk. Jó esetben.
Nekünk általában a család fontosabb, mint a munka, mégis a kevésbé fontossal töltünk több időt. A helyzet egyre inkább az, hogy az egészségesnél vagy kívánatosnál is többet. Muszáj.

Én szerencsés vagyok. A munkahelyemen is jól érzem magam. A<napi hajtás mellett is tudunk röhögni, pletykálni. Van, akivel már tizenöt éve dolgozom együtt. Van, akit régebb óta és lehet, hogy még jobban is ismerek, mint a saját férje. Van, akivel együtt váltottam munkahelyet, van, aki a keresztszülője lett a gyermekemnek. Van, aki nélkül nem tudnám végezni a munkám, és van, aki megnehezíti. Néha könnyebb itt lenni velük, mint otthon. Egy háztartást vezetni gyakorta nehezebb, mint egy szerkesztőséget. De kell mindkettő.
Otthon kipihenjük a munkahelyi stresszt. A munkahelyen meg az otthonit. Végül is jól van ez kitalálva. Kivéve azt a szerencsétlen szituációt, amikor a két stresszforrás nem közömbösíti egymást, hanem a hatásuk összeadódik. Írunk ilyenről is, olyanról is. Élet és iroda – ez a novemberi fő témánk.

<