Gebegyerek: Kirúgtak

Tizenkilenc éve dolgoztam azon a területen, ahonnan most kivágtak. Lecserélték a főnökömet, új lett helyette, politikai kinevezett, ezt gondoltam róla, ő meg ró­­-lam azt, hogy nem kellek. Simán ment.

Simán ment még sok száz kolléga kirúgása is. Országszerte meg sok ezer emberé. Beleestem.
Gebegyerek szintén állami cégnél dolgozik. A régi főnökét kirúgták. Új még nincs, de hamarosan küldik a megfelelő helyről, és annyit már tudni: átszervezés lesz. Gebegyerek vagy marad, vagy nem.
Hasipasi multicégnél dolgozik. Hamarosan gazdát, tulajdonost cserél a cég, összeolvad egy másik multival. A beolvadó cégnél úgy sejtik, az átalakulás során a megvett társaság ismeretlen embereiből fognak leépíteni. Hasipasi vagy marad, vagy nem.

– Jó kis idők! – mondta Gebegyerek, amikor erről beszélgettünk. – Jók az esélyeink, hogy egyszerre legyen mindhárom felnőtt Jakabffy férfi munka nélkül – tette hozzá, és egyetértettünk.

Kirúgták sok barátomat is. Legtöbbjük családapa.
Egyébként nem volt egyszerű dolog elmondani a másodikos Kistestűnek és a nagycsoportos Maximusznak, hogy miért nem megyek el reggelente otthonról a munkahelyemre. Nem is tudom, van-e jó magyarázat számukra. Olyan, ami igaz, de meg is értik, és nem zaklatja fel őket túlságosan. Én nagyjából azt mondtam: új főnököm lett, akivel nem akartam együtt dolgozni, mert buta és gonosz, ezért eljöttem. Erre azt kérdezték, hogy lehet akkor főnök, ha buta és gonosz, meg azt, hogy hogy néz ki, és kérték, mutassam meg nekik; meg fogják mondani neki, hogy szégyellje magát. És persze jött a teljesen logikus kérdés, hogy szomorú vagyok-e, mert ők egy kicsit igen, és mit fogok ezután dolgozni.
Tulajdonképpen boldog vagyok, feleltem, mert a kirúgásomnál egyetlen rosszabb dolog létezhetne, az, ha a buta és gonosz új főnökömmel kéne dolgoznom. Nekik azt is elárultam, mit tervezek, de önöknek babonából nem mondom el, bizonytalan még az egész. Annyi biztos, sokáig nem maradhatok tétlen, étlen marad különben a család.
A történtek ellenére nem állítom, hogy depresszióba süllyedtünk volna. A családban többek között az a jó, hogy nem engedi befásulni a másikat, nem engedi, hogy elhatalmasodjon valamelyik tagján a saját problémája. Olyan nincs is tulajdonképpen, csak közös, tehát együtt is kell megoldani.
– Menjünk csavarozni! – szólított fel Maximuszom a munkahely körüli beszélgetés lezárásaképpen.
– Hol és mit szeretnél csavarozni? – kérdeztem meglepődve.
– Hát tudod – mondta –, menjünk az erdőbe csavarozni!
Végül is csak egy betűt cserélt fel, mégis micsoda különbség.

Szerő: Jakabffy Csaba. illusztráció: Tipozoo műhely. Ez a cikk a 2012. évi márciusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza