Dubrovnyik és Bratyiszlava 2.rész

...egy osztályba járnak. Barátok. És van egy varázshelikopterük. Na, most már tudod te is a teljes igazságot.

És azt tudod, mitől varázs az a helikopter? Leginkább attól, hogy nem látszik. Akkor kerül elő, ha szükség van rá. Ha Dubrovnyik és Bratyiszlava egyszerre csettint az ujjával, hopp, mellettük terem.
Azon a télen jó sok hó hullott. Kicsivel több is, mint amennyi jó, legalábbis a felnőttek szerint. A gyerekek viszont cseppet sem bánták a rengeteg havat, pláne, hogy iskolába sem kellett menniük. A polgármester bezáratta az iskolákat, nehogy eltűnjön útközben néhány kisebb gyerek a nagy hóban. A hótakaró Dubrovnyiknak és Bratyiszlavának pont a feje búbjáig ért. Ezt onnan tudták, hogy Bratyiszlava macskája – mint minden reggel ablaknyitáskor – ezen a reggelen is fölpattant a párkányra, és zsupsz, már ugrott is kifelé. Szegény macsek útközben már látta, hogy baj lesz, de a zuhanásból csak a rajzfilmekben tud visszafordulni az állat, ő meg cupp, belepottyant a méteres friss hóba. Lesüllyedt az aljára, és panaszos nyávogásba kezdett. Bratyiszlava rögtön a cicája után ugrott. Úgy, pizsamában. És a szomszéd házból azonnal jött Dubrovnyik. Úgy, pizsamában. Ezt persze nem látta senki, mert a két jó barát ki sem látszott a hóból, pont a fejük búbjáig ért a cucc.
A macska már nem nyávogott. Annyira reszketett, hogy csak cincogásféle jött ki a torkán, mintha lenyelt volna egy élő egeret. Aztán ez a hang is elhalt, a cicába belefagyott a cincogás. Dubrovnyik és Bratyiszlava nehezen találta meg a néma, fehér cicát a nagy hóban, szinte jéggé fagytak a pizsijükben. A jó meleg szobában aztán kiolvadtak, feltörölték a szétfolyt hólevet, forró zuhanyt vettek, és forró teát iszogattak a forró radiátor mellett, amelynek tetején ott száradt a fehér macska. Közben hallják a rádióban, hogy az erdei állatok nem találnak táplálékot a nagy hóban, és az erdészek sem tudnak nekik vinni, mert nem járhatók az erdei utak. A két barát erre csettintett az ujjával, és hopp, ott lebegett az ablak előtt a helikopterük.
– Indulááás! – kiáltotta Dubrovnyik, és beugrott a pilótaszékbe.
– Nyomááás! – harsogta Bratyiszlava, és bepattant a navigátorülésbe.
– Nyauuu! – mondta a macska, amelynek időközben visszajött a hangja, és maradt a radiátoron.
A varázshelikoptert először az erdészetbe kormányozták. A felnőttek megörültek, hogy a két gyerek helikopterrel visz az őzeknek, szarvasoknak szénát, almát, makkot a vaddisznóknak, a rókáknak meg kínai import csirkelábat.
– Gyerekek, ti igazi hősök vagytok! – mondta a legfőbb erdész. – Nélkületek és a varázshelikopter nélkül most éhen pusztulna minden jószág az erdőben. Köszönjük, Dubrovnyik, köszönjük, Bratyiszlava! – és mindenki tapsban tört ki, amint a két gyerek a levegőbe emelkedett a szállítmánnyal.
Az erdei tisztás fölött lassan ereszkedtek a helikopterrel, de olyan gyorsan pörgették a rotort meg a propellert, hogy elfújta a tisztásról a havat. Oda terítettek meg az állatoknak. Aztán fordultak még jó párat, hogy minden vad jóllakjon.
Este lett, mire hazaértek. A helikopter az ablakuk előtt lebegett, ők beléptek a szobába. A fehér macska még a radiátoron lustálkodott. Dubrovnyik és Bratyiszlava végre ott álltak a meleg szobában és gyönyörködtek a gépükben. Aztán csettintettek, és a helikopter már ott sem volt. Mintha álmodták volna az egészet. Pedig csak most indultak aludni.

Ez a mese az Éva magazin 2011. Adventi különszámában jelent meg. Söveg: Jakabffy Csaba. Illusztráció: BYan

« vissza

Kommentek