Hanna-blog: Kávé és cigaretta

2010. június 11. péntek
Tegnap este megint rágyújtottam, és ma reggel is. Az egyik csoporttársam itt aludt és beszélgettük a Zamboni-féle módszerről és eszembe jutott, miért nem szabad dohányoznom (azon kívül, hogy teljesen egészségtelen): az érszűkület veszélye miatt. Tegnap sem voltam jól a cigitől, ma reggel már az anyagcserém is egyértelműen jelezte, hogy rossz fát tettem a tűzre. A nyakam ropog, fáradékonyabb vagyok. Bár ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy hajnali egykor aludtunk el és fél hatkor kísértem ki a csoporttársamat. A beszédem egy kicsit tegnap este is akadozott, mintha egyszerre akartam volna megosztani az összes gondolatomat. A kezem megállás nélkül zsibbad. Súlyosnak nem nevezném, de érzékelhetően. Norbert (egy közös barátunk) nagyon aggódott értem, mondja Kriszta. Ha nekem nincsenek, nem lesznek már céljaim, ha én elveszítem a kreativitásom, vége a világnak, ahogy Norbert fogalmaz. A. is azt mondta, hogy könnyezve aggódott értem, és örül, hogy megint az az erős (ha nem erősebb), határozott, ötletelő vagyok, mint régen. Anyukám kifejtette az egyik pesszimista ismerősének, hogy mennyi jó dolog van, amiért érdemes élni; például a lányáért, és hogy a legklasszabb dolog az élet, meg az, hogy én élek. Miattuk nem szabad pusztítanom a szervezetem, ha már magam miatt nem bírom abbahagyni ezt a hülye dohányzást.

Szerző: H. Hanna. Ez a cikk a www.evamagazin.hu számára íródott. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek