A szerkesztő októberi levele

A férjem kocsijának meglepetésszerűen kilyukadt a hűtője, így egyik reggel közösen indult útnak a család az enyémmel. Ragyogott a nap, és olyan érzés fogott el, mintha valami helyes kis nyaralóhely lenne a cél, pedig tudtam, hogy a kölyköket visszük suliba, aztán megyünk dolgozni, de egyszerűen jó volt együtt.
Még nyolc előtt kitettük a gyerekeinket, és kettesben maradtunk a kocsiban. Ez remek, de ritka pillanat. Most is azonnal megcsörrent a telefonom, egy barátnőm akarta megbeszélni, hogyan oldjuk meg délután a srácok úszóedzésre, majd hazajutását, de letettem, hogy a férjemmel tudjak beszélgetni. Ő viszont nem szólt hozzám vagy öt percig. Álltunk a dugóban és hallgattunk. Végül mondtam neki, hogy akkor inkább megszervezem mégis a kölykök egész heti programját. Azt mondta: jó.
Szerettem akkor is. Ő is engem. Csak a munkáján járt már az agya, és igazából az enyém is a tennivalók körül forgott, mint minden hétfő reggel, de akartam még egy kicsit magamnak a hétvége hangulatából. Nem kedvez a mai világ a szerelemnek. Túl sok a teendő, az intéznivaló, a munka, a kötelezettség, az adminisztráció, a bürok-rácia, a felelősség, az ügy, a gond, a probléma. „Túlélni”: ez az agyakba egyre inkább bevésődő kollektív parancsszó az „élni” helyett.
Még szerencse, hogy a szerelem az egyik legerősebb érzés a világon. Erősebb a halálnál, erősebb a gyásznál is. Ha valakit elveszítesz, azon gondolkozol, hogyan fogod ezt túlélni. Ha igazán szerelmes leszel, nem akarod túlélni. Megélni akarod és beleveszni.
E hónapban fő témánk a szerelem. Az az érzés, amely jó esetben felér az Ősrobbanással, és örökké tart, mint a világ. És bár szólunk a rosszabb esetekről is, mindenkit biztatok: szeressetek bátran, csajok!

Szerző: Pócsik Anita. A szerkesztő októberi levele a 2011. évi októberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek