A szerkesztő júliusi levele

Neked van lelked?
És hol tartod? Mutasd meg!
Egy létező, nekem erősen cinikusnak tűnő, szupermaterialista felfogás szerint lélek márpedig nincsen.
Oké, de mit csináljunk, ha mégis sajogna?
Ezen irányzat szerint, amikor úgy véljük, hogy megsajdul a lelkünk, csupán arról van szó, hogy testünk válaszokat ad bizonyos kémiai ingerekre, de ezek a hétköznapok során értelmezhetetlenek, így a titokzatos folyamatokra ráhúztunk egy kifejezést, és misztifikáltuk. Még ha így van (volna) is, szerintem jól tesszük, hogy így tesszük. Nem vagyok hajlandó nemes és tiszta érzelmeimet puszta kémiai szabványreakciók folyományának elfogadni. De még a nemteleneket és kevésbé tisztákat sem.
Te hogy vagy ezzel?
A rengeteg visszajelzés megerősít minket abban, hogy olvasóink is fontosnak tartják mindazt, amivel az Éva foglalkozik: család, gyerekek, munka, kreativitás, stílus, egészség, utazás, a nagyvilág kisebb-nagyobb dolgai. Nem véletlen, hogy e témákra épülnek az Éva rovatai. És igazad van, a felsorolás nem teljes – épp az olvasók kedvencét hagytam ki (ez egyébként a lap készítőinek is a kedvence), pont azt, amely a lelkünkkel foglalkozik. A rovat neve: Psziché.
Hogy együtt örülhessen a lelkünk (és az eszünk), a mostani Évában 30 oldalon jelentkezik a Psziché rovat. Ragyogón és fakón, vidáman és szomorúan, megfontoltan és csapongón, szárnyalva és földhözragadtan, szóval pont olyan sokszínűen, mint amilyen a lelkünk.
Merthogy van lelkünk. Meg is mutatjuk.

« vissza

Kommentek