Ajánló az aktuális Éva magazinból
Beleolvasok
Interjú Almási Kitti pszichológussal
52. oldal
Budapest -2°C

Hirdetés

Miért harap a gyerek?

Vidám családi hancúrozás közben a 17 hónapos Liza jól beleharapott a papája arcába. Mintha ebben lelné örömét. A papának pedig fájt. Játék, agresszió? Bárdos Katalin pszichológussal beszélgettünk a témáról.

#

2009. 01. 19.

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

Hirdetés

Egészen biztos vagyok benne, hogy a családban játékosan, tréfából rendszeresen harapdálják a gyerek kezét, lábát, ennivaló kis testét. Ezt tükrözi vissza a kislány viselkedése.
De a szülők nyilván nem okoznak fájdalmat. Egyrészt eszükben sincs, másrészt a kislány nagy nevetésekkel honorálja a dolgot.
Na igen. A felnőttek különbséget tesznek a játékharapás és az igazi között. A gyereknek meg kell tanulnia, miben tér el a „mintha csinálnám” és a tényleges cselekedet. Ez egy általános tanulási folyamat. A csecsemő is kezdetben mellényúl a tárgyaknak, majd megtanulja betájolni és pontosan elérni őket.


Nem lehetséges, hogy a beszédet helyettesíti a harapás? A gyereknek valami mondandója van, de még nem tudja szavakkal kifejezni?
Sokféle oka lehet. A beszéd, a száj, a nyelv (mindkét értelemben) közel van egymáshoz. Azok a gyerekek például, akik kétnyelvű környezetben nevelkednek, mindig produkálnak valamilyen tünetet a szájuk körül. A harapás is egy ilyen lehetséges tünet. Ismertem egy angol-magyar kisfiút, aki óvodába kerülve vált olyan agresszívvé, hogy szándékosan harapdálta a többi gyereket, de meg se szólalt. Próbáltuk feloldani játékosan a benne levő feszültséget, s bábjátékot játszottunk vele. Úgy megharapta a vattával kitömött bábukat, hogy lehetetlen volt utána kisimítani őket.
Lehet ok az is, hogy a gyerek közösségbe kerül?
Nem kizárt, hiszen azzal, hogy bölcsibe vagy oviba kezd járni, megváltoznak körülötte az erőviszonyok. Eddig otthon megkapta a teljes figyelmet, most a csoportban egy a sok közül. Otthon minden az övé, itt közösek a játékok, a saját terébe behatolnak mások is. Egyszerre éri a leválás és a beilleszkedés élménye.
Visszatérve a harapdálós játékra, ne is játsszunk a gyerekkel ilyesmit?
Nem biztos, hogy olyan jó játék, az „úgy szeretlek, majd megeszlek”. Könnyen bekövetkezhet a bumeránghatás. Most mi csupa szeretetből, de viccből harapunk, aztán ő szintén csupa szeretetből, de komolyan visszaharap. Olyan helyzet ez, mint amikor a pillanatnyi kényelem kedvéért éjjel magunk mellé vesszük a síró gyereket az ágyunkba: egy idő után már nem a szülő, hanem a gyerek irányít.
Hogyan tanulja meg, hogy mi fáj a másiknak, ha mi csak mímeljük a harapást?
Pontosan erről van szó. Meg kell tanítani mímelni. Amikor azt játsszuk, hogy főzünk a babának, a macinak, akkor sem vesszük a szájunkba, amit kotyvasztunk (homokot, kavicsot, gyurmát), vagy amikor orvosost játszunk, akkor sem adunk valódi injekciót egymásnak (sem a babának). Mutassuk meg, hogy csak puhán az ajkunkkal „harapunk”, nem a fogunkkal, mert az fáj.
És ha a gyerek mégis fájdalmat okoz? Hogyan reagáljunk?
Határozottan. Kérdezzük meg, hogy haragszik-e. Van-e valami baj? Ez most nekem fáj, rosszul esik, szomorú vagyok. Ebben a kérdésben is következetesnek kell lenni, és kívül-belül egyformán kommunikálni. Ha nevetve mondjuk azt, hogy juj de fáj, azt a gyerek nem fogja elhinni. Akkor sem, ha tényleg fáj. És ne is csupán színleljük a haragot, mert azt is megérzi. Legyünk mindig hitelesek.




olvasd el ezeket is
Kommentek
ÉVA TOLERANCIA
 Csatlakozz te is az ÉVA Tolerancia kezdeményezéshez!

Csatlakozz te is az ÉVA Tolerancia kezdeményezéshez!

Csatlakozom

Ezeket olvastad már?

Miért a nők dolga az érzelmi házimunka (is)?

Hajnali három. A házban néma csend. Egyszer csak felriadsz, és lázasan gondolkodni kezdesz, hogy mi is ébresztett fel. Aztán eszedbe jut: az este tízéves lányod vigasztalhatatlanul zokogott, mert a legjobb barátnője nem hívta meg a születésnapjára. A prob­léma mit sem változott este hét óra óta. Most akkor mi a fenét akarsz csinálni?

Igaz történet: „Mit flörtölök itt a volt férjemmel?”

Erika épp meggyújtotta a kisebbik fia szülinapi tortáján a gyertyákat, amikor meghallotta István kocsiját. Csalhatatlanul felismerte, pedig egy kerek éve nem kanyarodott be a volt férje az utcába. Ha akkor valaki azt mondja neki, hogy nemsokára újra ezt a hangot fogja várni esténként, azt biztosan kineveti. Most viszont magát neveti ki. De boldogan.

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Ajánló az aktuális Éva magazinból
Beleolvasok
Leckék hétköznapi toleranciából
94. oldal
Nézd Meg ezeket Is

Karok nélkül készít fotóminőségű rajzokat

MAI TIPP

2016. 02. 05.

0

Zubor Rozália

Ez a fiatal lengyel művész bár karok nélkül született, olyan rajzokat készít, amelyektől tátva maradt a szánk is.

A jólöltözöttség titka: 8 könnyen betartható tipp

Szépség és divat

2016. 02. 05.

0

Ribánszky Ágota

8 könnyen hasznosítható tanács azoktól, akik mindig nagyon stílusosak, jólöltözöttek és akiknek a megjelenését irigyeljük.

A vádlottak padján egy olasz nő, a férje szerint nem végzett elég házimunkát

Társadalom

2016. 02. 05.

0

Eörsi Sarolta

A vádiratban „a családdal szembeni rossz bánásmód” szerepel. A nő akár 6 évet is kaphat.

Így biztosan belefér a relaxáció a napi rutinodba!

Test és lélek

2016. 02. 05.

0

Kapinya Viktória / popcoaching.hu

Miért is ne használnánk ki az üresjáratokat arra, hogy magunkkal foglalkozzunk? Érdemes újra gondolnunk a mindennapjainkat ennek tükrében! Adunk néhány tippet, hogyan érdemes csinálni.
olvasd el ezt is

Hírlevél

Developed by MarquardDigital

A kereséshez kezdj el gépelni!