Mindjárt menstruál

A flott apa
A tízéves Vera szülei elváltak, a gyerek felesben tölti az időt a papánál és a mamánál. Minkét otthon az ő otthona is. Az iskolai szüneteket is fifti-fifti alapon oldják meg. Tavaly nyáron Verát Párizsba vitte világot látni a papa. Egyik reggel a gyerek azzal a döbbenetes kijelentéssel lépett ki a fürdőszobából, hogy aranyere van, ugyanis vérfoltot hagyott maga után a vécékagylóban. Az apa egy percig sem jött zavarba, fülig szaladt a szája, és ünnepélyesen kijelentette, hogy ezek szerint Vera mától kezdve nem kislány, hanem nő, ugyanis megjött az első menstruációja. Vera nem volt ennyire hepi, el is pityeredett, mondván, hogy ő nem szeretne első lenni az osztályban, s inkább maradna még gyerek. Apuci nyugtatgatta, lerohant a sarki szupermarketbe, bevásárolt egy csomó ilyen-olyan betétet, majd délután megünnepelték az eseményt a Champs-Elysées legjobb cukrászdájában. A tünetek ezután elmaradtak, de miután hazaértek, a mama vette kézbe az ügyeket. Korainak találta az eseményt, hiszen ő úgy emlékezett, hogy 13 éves kora után lett nagylány, márpedig köztudott, hogy az első vérzés időpontja nagy valószínűséggel egybeesik az anya első menstruciójának idejével. Ezért elvitte a gyereket orvoshoz, aki alaposan megvizsgálta, s az ultrahang alapján közölte, hogy még legalább két év, mire az első peteérés bekövetkezik.

A történet Vera kedve szerint, hepienddel végződött. Egy újabb véres intermezzó utáni kivizsgálás során kiderült, hogy a vérzés nem a hüvelyből, hanem a végbélből származott. Sikerült kikúrálni a kislányt, aki így már minden osztálytársánál többet tudott az első menstruációról, ám egy időre még gyerek maradhatott.

Mire jó egy nagynéni?
„Új lakásba költöztünk, nővérem nyolcéves lánya, Orsi nagy ügybuzgalommal segédkezett a lakás berendezésekor. Egy darabig lelkesen pakolta a polcra a régi köteteket, de ahogy fáradt, lassan elkalandozott a figyelme, meg-megállt, belelapozott a könyvekbe. Főleg egy régi, megsárgult kiadvány bilincselte le, valósággal a földhöz szögezte. Forgatta előre, hátra, teljesen belefeledkezett. Aztán nem bírta tovább s könyörögni kezdett, hogy olvassuk el, mert annyira izgi. Rég láttam ezt a könyvet, valamikor kiskamasz koromban kaptam az anyukámtól, hogy ne neki kelljen elmagyaráznia a dolgokat – végtére, mondta, erre valók az ilyen művek. Valóban ebből tudtam meg egy csomó mindent, amire sem anyáméknak nem volt megfelelő szókincsük, sem az iskolában nem jutott figyelem. Orsi egyre csak nyúzott, megígérte, ha segítek neki az olvasásban, utána dupla gyorsasággal fog pakolni. Annyira meghatott az érdeklődése, s őszintén szólva engem is annyira felajzott, hogy hogyan fogták föl idestova negyven éve a témát, hogy egy ültünkben átrágtuk magunkat az Asszony lesz a lányból című opuszon. Mikor a nővérem este érte jött,Orsi ragyogó pofával jelentette: ha akarja, elmeséli, mert most már pontosan tudja, hogyan születik a kisgyerek.”
Kati, reklámmenedzser

A túlbuzgó nagymama
A kilencéves Dorka a tavaszi szünet egy részét a szegedi nagymamánál töltötte. Elég gyakran találkoznak év közben is, mert a mozgékony nagyi csak felpattan az intercityre, s már Pesten is van. A Tisza pedig olyan óriási vonzerő az unokáknak, hogy nyáron minimum egy hetet ott tölt az egész család a napfény városában. Ismerik tehát egymást jól, a nagymama pontosan tudja, mi érdekli Dorkát, mit szeret játszani, mik a kedvenc ételei, ennek megfelelően igyekszik is jól teljesíteni, ha kettesben vannak. De most egy kicsit túllőtt a célon. Úgy gondolta, ideje ezt a játékos gyereket bevezetni a komolyabb dolgok birodalmába. A szegedi kirándulásból már csak egy hétvége maradt hátra. Szombat délelőtt bevásároltak a piacon, betértek a Virág cukrászdába egy szezonnyitó fagyira, otthon megebédeltek, lejátszottak egy-két parti rikikit, majd a nagymama maga mellé ültette Dorkát, s nagyon komoly hangon bejelentette, hogy most elmondja, mi vár egy leányra, ha majd eljön az ideje. A felvilágosítás a hasfájás leírásával kezdődött, a vérrel folytatódott, de sor került a görcsoldó tablettákra és a hasmelegítő palackokra is. Dorka rémülten figyelt, meg sem mert nyikkani. Este, amikor megérkezett a felmentő sereg, apa, anya és a kisöcsi, Dorka már teljesen fel volt világosítva. Anyának aztán nem kis fáradságába került, míg eloszlatta a rémisztő felhőket a lánya fejében.

A hetedik cés csajok
„Nálunk az iskolában, a hetedik cében valósággal versenyben állnak a lányok, hogy kinek hányszor sikerül felmentést szereznie a testnevelésóra alól. Persze előfordul, hogy valaki megfázás vagy köhögés miatt nem tornászik, de mindig vannak páran, akiknek éppen megjött a mensije. Ez pedig egy kitüntetett állapot, mindenki módfelett büszke rá. Nikivel óvodás korunk óta együtt járunk, ő a legjobb barátnőm. De alacsony, vékony testalkatú, mindenki ötödikesnek nézi. A családja is még kislánynak kezeli, karácsonyra társasjátékokat meg macis pizsamát kapott. Otthon soha senki nem beszélt vele a menstruációról, és arra, hogy ez előbb-utóbb vele is megtörténik, úgy látszik, sem ő maga, sem anyukája, Bea néni nem gondolt.

Aztán Niki egy nap az iskolában észrevette, hogy piros foltok vannak a bugyiján, és először pánikba esett. Később, mire az egész alsóneműje véres lett, rájött, hogy mi történhetett. Nagyon zavarban volt, amikor odajött hozzám, és suttogva megkérdezte, van-e nálam betét. Naná, hogy van! És én ugyan már nem emlékszem, hogy nekem mikor jött meg először, de intimbetétet ugyanúgy hordok magammal, mint borult időben esernyőt. Az ember sosem tudhatja, mikor fog eleredni…”
Bogi, 13 éves, hetedik c

Szerző: Rojkó Annamária, Fotó: Red Dot
Ez a cikk az Éva magazin 2007. évi áprilisi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek