Miért nincs felesége?

És mit válaszolt az anyuka, miért Gáborral főz?
Röviden csak annyit, hogy azért, mert barátok.
Lehet, hogy ez a válasz látszólag kielégítette a gyerek kíváncsiságát, de biztos, hogy előbb-utóbb vissza fog térni a témára. Hiszen az olvasmányaiban, a mesékben, az óvo­dában, a játszótéren, a saját családjában általában mást tapasztal.
Menjünk esetleg elébe a későbbi kérdezősködésnek?
Nem, nem kell a témát ráerőltetni. Ha kérdez, akkor pedig annyit válaszoljunk, amennyivel megelégszik. Fontos, hogy a gyereknek igazat mondjunk, ne vezzesük félre hazug­ságokkal, de a dolgot sosem szükséges túlragozni. A mama szerintem tökéletesen jól válaszolt.
Ugyanez az anyuka, bár őszintén kedveli a szomszé­dokat, igen felvilágosult és toleráns, mégis aggódik, hogy nem lesz-e hatással a gyerekeire a szomszédnál tapasztalt min­ta.
Mindenekelőtt szögezzük le, a nemi irányultság nem tanult viselkedés, legalábbis a tudomány mai állása szerint.
A nemi identitás kialakulása bonyolult és összetett folyamat. A gyerekek különböző szerepeken keresztül sajátítják el a nemüknek megfelelő azonos­ságukat. Mindenesetre az anyukának fölösleges amiatt aggódnia, hogy a gyere­ke „kedvet kap” ahhoz, hogy az azonos neműekhez vonzódjon.
Az iskolai keretek között zajló nemi felvilágosítás téma­körébe beletartozik a homoszexualitás is?
Azt hiszem, az iskolai felvilágosítás amúgy sincs a topon, a homoszexualitás pedig sok helyen tabunak számít.
A felnőttek általában is keveset beszélnek a gyerekekkel a nemiségről, bár léteznek nagyon jó kezdeményezések, csak éppenséggel nem érnek el mindenhová. Pedig kéne, mert hiszen ez is az élet része, s mégiscsak szerencsésebb, ha egy gyerek felkészülten találkozik egy ilyen élménnyel, mint ha váratlanul éri. Ahogy annak a kislánynak az esetében, aki egyszer két férft látott a kert sarkában csó­kolózni. Döbbenten bámult rájuk, apukája pedig egyszerűen elrángatta a helyszínről. Ezt már felnőttkorá­ban mesélte, hozzátéve, hogy apuka semmiféle kommentárt nem fűzött a jelenethez, ő meg rágódhatott magában.
Ma sajnálatosan gyakori a válás, az egy szülővel nevelkedő gyerek. Fel sem tűnik, ha valakit mindig csak az anyukája kísér el a játszótérre, óvodába. De az már igen, ha felváltva viszi hol az egyik, hol a másik mamája. Ha ez szöget üt a gyerek fejében, hogy magyarázzuk meg neki?
Nem lesz meglepő a válaszom: mondjuk meg az igazat. Azért van két mamája, mert ők egy pár, együtt élnek, ők így boldogok. Nem ez az általános, de van ilyen. Hozzátehetjük, hogy ne lepődjön meg, mert sok ember a két férfi, illetve két nő együttélését nagyon nem nézi jó szemmel.
Amikor egy másik anyuka a kisfia kérdésére nemes egyszerűséggel azt felelte: „mert szeretik egymást”, a gyerek vállat vont, s egy pillanat alatt napirendre tért az ügy felett. Ilyen is van.
A nagyobb, tizenéves gyerekek a tévén, filmeken keresztül sokszor találkoznak a homoszexualitással. Vannak olyan műsorok, még szappanoperák is, amelyekben kifejezetten ismeretterjesztő célzattal szerepeltetnek azonos nemű párokat. Ma már cseppet sem ismeretlen ez a fogalom a gyerekek előtt. Legfeljebb a társadalom – gyanítom, túlnyomórészt negatív – megítélése okozhat bennük zavart. Mert ha otthon azt tanulja meg, hogy Gábort és Miklóst, így együtt, ugyanúgy szeretjük és elfogadjuk, mint másokat, akkor szembetalálhatja magát súlyos előítéletekkel. Végül is a vélemények ütköztetése is hozzátartozik a gyermeki személyiség fejlődéséhez. De az meghatározó lesz az ő véleményformálásában, hogy otthon milyen – előítéletes vagy előítélet-mentes – szemlélet veszi körül.

Cikkünk szakértője: dr. Bárdos Katalin pszichológus, az I. Kerületi Nevelési Tanácsadó és Logopédiai Intézet igazgatója.
Szöveg: Betlen Katalin, fozó: red dot
Ez a cikk a 2009. évi augusztusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek