Ez is karácsony

December huszonnegyedike – ez a dátum általában mindenkinek ugyanazt jelenti: a karácsonyeste csillogó varázsát, családi együttlétet, 
az ajándékbontogatás örömét. Pedig a szentestére is igaz, hogy ahány ház, annyi ünneplés – vagy nem ünneplés, hiszen az élet nem mindig igazodik a naptárhoz.

A sürgősségin
Lamberték hat éve házasok, mindketten orvosok: Miklós belgyógyász, Judit szemész a székesfehérvári kórházban. „Az orvos az ünnepek egy részét ügyeletben tölti. Az ügyeleti beosztáskor az emberi tényezőket figyelembe szokás venni: a kisgyerekes kollégák a karácsonyestét szeretnék otthon ünnepelni, az egyedülállók inkább a szilveszterezéshez ragaszkodnak. Amíg nem voltak gyerekeink, és Judit is aktívan dolgozott, nem volt könnyű megtalálni a mindkettőnknek ideális beosztást: előfordult, hogy egy hónapban az ügyeletek miatt hat-hét éjszakát is külön töltöttünk.” Míg Miki mesél, Judit süteményt és teát hoz, a gyerekeknek uzsonnát ad, aztán átveszi a szót. 
„A Kristóf születése előtti szentestére Miki ügyeletet vállalt a sürgősségi osztályon, vagyis este nyolctól reggel nyolcig bent kellett lennie a kórházban. Én szabad voltam, szerettem volna Mikivel ünnepelni, így bementem hozzá, hogy a munka mellett is átélhessük az ünnep örömét. Otthon mindent előkészítettem, sütöttem rántott halat, csináltam majonézes krumplisalátát és bejglit, bepakoltam az egészet egy kosárba, terítővel, tányérokkal, poharakkal, innivalóval együtt. Persze a gyertyáról és a fenyőágról sem feledkeztem meg. Aztán szépen felöltöztem, és bementem Mikihez a kórházba.” „Emlékszem, azon az estén a sürgősségi váró úgy nézett ki, mintha hétköznap lett volna, vagyis tele volt – folytatja Miki –, de vacsoraidőben pár percre kiszakítottam magam a munkából. Judit addigra az orvosi szobában igazi karácsonyi hangulatot teremtett, gyönyörűen megterítette és feldíszítette az asztalt. Gyertyát gyújtottunk, Bibliát olvastunk, megvacsoráztunk. Szép percek voltak. Aztán visszasiettem az ambulanciára. Judit felajánlotta az éppen ügyeletes szemész kollégának, hogy felváltja pár órára, hogy ő is hazaszaladhasson a családjához egy kicsit karácsonyozni. Egy ügyeletben töltött éjszaka nem látványos áldozatvállalás, az orvos is, az emberek is természetesnek veszik, de azért nem árt látni a dolog személyes oldalát. Amióta megvannak a gyerekek, már nekünk is fontos, hogy otthon tölthessük a karácsonyestét, így ehhez igazítjuk a beosztást.”

A családom egyik fele
„Én akkor ünneplem a karácsonyt, ha Baján vagyok a szüleimnél, itt Budapesten nem” – meséli Pári Mirella. A fiatal budapesti lány vegyes családból származik, nagyszülei között vannak zsidók és keresztények. „Gyerekkoromban nálunk is volt fenyőfa, ajándékozás karácsonykor. Körülbelül tíz éve elkezdtem kutatni a családom gyökereit, meg akartam tudni, mit is jelent az, hogy zsidó vagyok. A rádióban akkortájt hallottam Kardos Péter főrabbi előadását a hanukáról: beszéde olyan mély hatással volt rám, hogy teljes fordulatot hozott az életembe. Ez az élmény volt a kapu a saját zsidóságomhoz.” Mirella nem szakított az addigi családi hagyományokkal. „A karácsony a szüleimnek nagyon fontos, így ha velük vagyok, nekem is az. De a saját lakásomban jó ideje nem állítok karácsonyfát, a december huszonnegyedike számomra egy teljesen átlagos este.” Mirella nevetve mondja: aki úgy gondolja, hogy a zsidók szomorúak, mert nincs karácsonyuk, az téved. „Nálunk általában ilyenkor kezdődik a hanuka ünnepe, amely egyetlen szeretetteljes éjszaka helyett nyolcból áll. Minden este eggyel több gyertyát gyújtunk, az ünnep végén összesen nyolc ég, és amíg ezek el nem fogynak, a család jókedvben, szeretetben együtt van. A hanukán a zsidó közösség arra a csodára emlékezik, hogy az egy napra elegendő olaj nyolc teljes napig égett a jeruzsálemi szentélyben. Az ünnepi ételek között ilyenkor mindig szerepel valamilyen olajos dolog, például fánk. Kialakult nálunk az a szokás – folytatja Mirella –, hogy meghívom a barátaimat, kollégáimat közös ünneplésre. Örülök, hogy a nem zsidó emberek is egyre jobban megismerik ezt a hagyományt, de furcsállom, hogy a boltokban kizárólag karácsonyi képeslapokat lehet kapni, a hanukai lapokért speciális helyekre kell elvándorolni. Leendő gyerekeimnek szeretném majd megmutatni a hanuka és a többi zsidó ünnep vidámságát, szépségét, családias melegségét. Persze ha a leendő férjem meg akarná ünnepelni a karácsonyt, annak se lenne akadálya. A két ünnep kiegészíti, de nem zárja ki egymást. A fény és a gyertyák lehetnek az első közös pont.”

A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
következő oldal »

« vissza

Kommentek