Néma gyereknek

Úgy kezdődött, hogy nem kezdődött el.
Volt egy kicsi tündérlány, kedves, türelmes, okos, két és fél éves, anya elsőszülött kisbabája (mogyoró, bébitojás, élethús, életvirág, csodamanó), és nem beszélt. Figyelt, mutogatott kézzel-lábbal, halandzsázott, eleven volt, sokszor szabályozhatatlan, öntörvényű, roppant eredeti és vicces, de nem beszélt.

Nem beszél?!?
Védőnő:
– Majd beszél, nem gond, van ilyen. Két és fél? Van, aki 3 évesen se, aztán meg majd örül anyuka, ha kicsit abbahagyja, úgy belejön…
Bölcsődei gondozó néni:
– Ez a gyerek nem tudja a szabályokat. Nagyon édes, de nem áll be a sorba. Nem lehet irányítani. És folyton motorozik, nem játszik senkivel.
Anyuka a játszótéren:
– Te nem tudod, hogy Einstein 5 éves koráig nem beszélt? Ugyan, hagyni kell békén, én is későn tanultam, nagyon cuki kislány.
Problémás gyerekeket oktató barátnő egy buliban:
– Mindig lábujjhegyen jár? Baj lesz a beszéddel, de majd kinövi, nem érdekes.
Apa:
– Jó fej ez a gyerek, majd beszél, énekelt nekem.
Nagymama:
– Imádom, szemem fénye, első unoka, megzabálom, de kislányom, ez a gyerek nem mondja, hogy „pápá”. Nem is integet. Mondom neki, pápá, mutatom, nem utánoz.
Jó, nem utánoz, még szép, hogy nem utánoz, az én gyerekem. Naná, hogy nem áll be a sorba, még jó, hogy nem áll be a sorba, nem birka, hanem az én különleges, senkivel össze nem téveszthető kincsvirágom.
Pedagógiát, fejlődéslélektant tanultam az egyetemen, a babakönyveket elolvastam: kúszott, mászott, ült, felállt, idejében elindult, gagyarászott hangsorokat, jó, nem mindig csinálja, amit mondok neki, de hadd ellenkezzen, önálló személyiség, legalább van saját elképzelése, nem bábu, gyerek. Nem ilyenek a gyerekek?

Beszédfejlesztő (ismerős) logopédus:
– Kedves anyuka, ebben a korban már tudni kell a kockákból nemcsak tornyot, de hidat is kirakni. Jópofa, ha hosszú sorba rakja egymás után az autókat és tologatja, de neki már szerepjátékokat kellene játszani: orvososat, babázósat. Látta anyuka, hogy a „vedd a szivacsot, mártsd bele a színes vízbe, rajzolj vele a táblára” feladatsorból mindig kimaradt a vízbe mártás? Jó hír, hogy amikor nagy lendülettel együtt maszatoltam vele a habot körkörösen a táblán, akkor adott ki magából ígéretes hangokat. Ez megkésett beszédfejlődés, most két és fél éves a gyerek, majdnem kicsúsztunk az időből, de azonnal el kell kezdeni a terápiát. Óránként négyezer forint. Helyes, okos gyerek, valószínűleg majd logopédiai osztályba kell járnia, de szépen fejlődhet, csak mindig egy kicsit furi marad. Fel a fejjel.

A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
következő oldal »

« vissza

Kommentek