A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. Hulladékmágia címmel idén újra meghirdette Gyermek- és ifjúsági pályázatait. Az FKF Zrt. arra kíváncsi, mit varázsolnának a gyerekek a hulladékból. Tavasszal a Társaság Budapest általános- és középiskoláiban 13 állomásból álló roadshow-t is szervezett elismert művészek részvételével Gyermekrajz-, Szépírói-, és DESIGN Pályázatainak népszerűsítése érdekében. A rendezvénysorozat célja az volt, hogy fejlessze a gyermekek különböző művészeti ágakkal kapcsolatos ismereteit, alkotásra ösztönözze őket, valamint támogassa a fiatal tehetségeket.

Karafiáth Orsolya költőnő, írónő, publicista, blogger. Egy igazi mesternő. Szociálisan érzékeny, sokrétű az érdeklődési köre, lelkes környezetvédő és a társadalmi felelősségvállalás területén is aktívan tevékenykedik.

Orsi, idén második alkalommal veszel részt az FKF Zrt. Szépírói Pályázatainak zsűrizésében, és ráadásul ez alkalommal még a Hulladékmágia Roadshow fontos szereplőjévé is váltál. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál ezalatt a másfél hónap alatt?
Úgy gondolom, saját tapasztataimat átadva hozzájárulhatok a felnövekvő generációk képességeinek fejlesztéséhez, tehetséggondozásához. Jó látnom, hogy ez nem veszik kárba: alapvetően a fiatalok ugyanolyanok, mint amilyenek mindig is voltak: játékosak, elevenek, megszólíthatóak. Ha valami képes lekötni a figyelmüket, akkor ők is képesek energiát fektetni a munkába.

A mai világban nagyon ritka az, amikor a gyerek nem a TV vagy a laptop elé ül le az esti szabadideje alatt, hanem helyette fogalmaz, kiírja magából az eseményeket, és az érzéseit. Mit gondolsz erről, hogyan ösztönöznéd a fiatalokat alkotásra, önmaguk kifejezésére?
Teljesen más időket élünk. Mégis az ilyen pályázati lehetőségek felkavarhatják, életre kelthetik az alvó kreativitást. Azt gondolom, hogy ma is ugyanúgy alkotnak a fiatalok, mint az úgynevezett „én időmben”, csak máshogy, máshol jön ki a kreativitásuk. Remek animációkat, videókat készítenek, talán képibb lett a látásmódjuk. A gyerek nagyon könnyen alkalmazkodik ahhoz, amiben felnőtt, jelen esetben a számítógépes kultúrához – nincs is baj ezzel. Nekem döbbenetes volt látnom, hogy régebben tömegek neveztek egy-egy alkotói pályázatra, vagy akár szavalásra is, míg ma azért erről sajnos nincs szó. De ha akad egy jó tanár, egy otthoni minta – vagy egy érdekes pályázat – a gyerekek ma is szívesen írják le, ami foglalkoztatja, megmozgatja őket.

A pályázat témája a Hulladékmágia. A pályázat a különböző típusú hulladékok újrahasznosításáról szól, arról, hogyan képzelik el a gyerekek a hulladék átalakulásának útját, vagy ők mit és hogyan varázsolnának a hulladékból. Te mennyire vagy környezettudatos, szelektíven gyűjtöd a hulladékot?
Napjainkban a hulladékgazdálkodás fontos téma, hiszen a hulladékból egyre több keletkezik, ezért számításba kell vennünk más lehetőségeket is. Azt gondolom, meglehetősen környezettudatos életet élek, igyekszem redukálni a fogyasztásomat, és természetesen szelektíven gyűjtöm a hulladékot. Most például éppen egy költözés után vagyok. A dobozokat nem dobtam ki, hanem összekötözve levittem a pincébe (az előző után egy másik éppen költözködő barátunk vitte el az összeset). A felesleges ruhákat elajándékoztam, a többit ruhagyűjtőbe tettük, vagy ki a ház elé: láttam, hogy egy-egy darab jó gazdára talált. Már gyerekként fontos volt ez nekem: nyáron, a telken például már akkor komposztáltunk, mikor az még nem volt ekkora divat… De a környezettudatosság részének tartom azt is, hogy állatvédelmi okokból (és tiltakozásul) nem eszem húst már 17 éves korom óta…

Újrahasználni, átalakítani egy már nem használt tárgyat kihívás. A régiből, néha megdöbbentően egyedi formát hozhatunk létre. Neked vannak olyan tárgyaid, akár ruháid, amelyek hasonlóan egy átalakítás után kaptak új értelmet?
Nagyon szeretek átalakítani, bár az eredmény néha kétséges. Egyszer csináltam magamnak egy farmerszoknyát, amire a megunt tárgyaimat applikáltam rá. Macskanippet, rongybabát, műanyag ezt-azt. Gyönyörű lett, csak éppen funkciótlan: elfelejtettem a tervezésben, hogy egy ilyen ruhadarabban ugye nem csak állni és haladni kellene – de leülni is. Nos, arra nem volt alkalmas. De van táskám régi rongyokból, tolltartóm kozmetikai csomagból, fejdíszem harisnyából. Egyébként én éppen az újrahasznosítás jegyében rengeteget turkálok, főleg a jó anyagok érdekelnek, és aztán a varrónőm segítségével megszületik a csoda.

Az FKF Zrt. társadalmi felelősségvállalási tevékenysége oktatóprogramja és pályázatai révén igen jelentős. Mit gondolsz az ilyen, és ehhez hasonló kezdeményezésekről?
Minden olyan pályázat, ami túlmutat azon, hogy megmutassuk önmagunkat, igen hasznos lehet - ilyen az FKF Zrt. pályázata is- az alkotói energiákat kordában tartja, mederbe tereli, így minél fiatalabban kezd el valaki ilyen módon versenyezni, annál inkább beletanul például a projektmunkák realizálásába. Egy megadott téma kapcsán pedig, a versenyző – ha nyerni akar – kénytelen foglalkozni az üggyel magával, ami mind a kiíróknak, mind a versenyzőknek, tágabb értelemben pedig az egész környezetünknek kész haszon…

Kezdőként Te részt vettél hasonló pályázatokon?
Igen sok pályázaton részt vettem, és az sem keserített el, ha éppen nem voltam a nyertesek között. Mindig szerettem körbejárni olyan témákat is, amik magamtól nem jutottak volna az eszembe. Ha pedig nyertem – mint például egy szerelmes vers pályázaton – még nagyobb lendülettel alkottam tovább. Persze az alkotás lényege sosem a nyerés, illetve nem csupán a nyerés. Jó utána megnézni, mit csináltak a többiek, jó együtt gondolkodni, és leszűrni a tanulságokat.

A Pályázatok beadási határideje 2012. szeptember 30.


Bővebb információ, díjazás és jelentkezési lap: www.fkf.hu