Szerinted egy nőnek nehezebb kivívnia az elismerést, mint egy férfinak?

Hú, ez nehéz kérdés. Az élet rengeteg területén még mindig sokkal nehezebb a nőknek, de a színház és a zene világában, ahol én otthon vagyok, már egyre kevésbé lehet ezt érezni. Régen szinte kizárólag férfi rendezők voltak és férfiak igazgatták a szinházakat. A klasszikus darabokban is mindig jóval több a férfi szerep, gondoljunk csak Shakespeare-re. Mostanra egyre több színházat irányít női igazgató, zseniális női filmrendezők bukkanak fel és mellékszereplőből főszereplővé léptek elő a nők. De persze még mindig sok az aránytalanság. Köztudott, hogy sok szakmában a nők ugyanazért a munkáért a mai napig nem kapnak annyi fizetést, mint a férfiak.

Otthon, nálatok is vannak női és férfi szerepek?

Én is érzem magamon azt a nyomást, hogy bizonyos dolgok a női feladatok közé tartoznak, de hozzá kell tennem, hogy én magam sem szeretek egy csomó dolgot kiengedni a kezem közül. Biztosan számít az is, hogy ezt láttam az anyukámtól is. Szeretem, ha egy férfi segít a háztartásban, de azért amit lehet én szeretek megcsinálni, idegesítene asszem egy állandóan pakolászó, mosogató férfi. A gyerekneveléssel járó állandó logisztikát szerintem jobban átlátja egy nő, és jobban meg is tudja szervezni. Nálunk ez egyébként nagyon jól működik. A legfontosabb, hogy ne legyen ezekből a férfi-női szerepekből harc, és örömből, egymásért csináljunk mindent.

Elsős a kisfiad. A gyereknevelést hogyan éled meg?

Jó a sulink, szuper a tanítónéni. Nagyon jó a napközi, ahol anyanyelvi angoltanártól tanulja a nyelvet, de az iskolával egy kicsit szigorúbbá is vált a napirendünk. Talán a gyereknevelésben az az egyik legnehezebb dolog, hogy folyton ki kell zökkenteni a gyereket abból amit csinál, és szólni kell neki,hogy még hány perce van. Ez néha engem is nagyon idegesít, de ha nem ezt csinálnám akkor a kisfiam éjfélkor feküdne le. Ugyanolyan éjszakai bagoly mint én. Egyébként nagyon ritkán vagyok szigorú, a gyerekek nagyon jó fejek, türelemmel, szeretettel, megbeszéléssel szinte minden problémát meg lehet oldani.

Elégedett vagy az életeddel?

Elégedett vagyok az életemmel, és arra törekszem, hogy vidáman menjenek a dolgok, nem szeretem az elvesztegetett, átnyavalygott éveket. Szeretek jó társaságban lenni, jókat nevetni, szeretek pörögni. Nemcsak a színpadon, de az életben is nagyon impulzív vagyok, és igyekszem elkerülni az olyan helyzeteket, olyan embereket, akik mindig rosszkedvűek, és csak a problémákat keresik. Ez mondjuk nagyon jellemző a magyarokra...

A zenekarban te vagy az egyetlen nő...

Igen, és ezt nagyon élvezem. 12 éve így van, folyamatosan 10-11 férfival járom az országot, ami egy nagyon furcsa és izgalmas életet eredményez. Egyébként nagyon szeretek nőkkel dolgozni, nőkkel beszélgetni, talán pont azért, mert sokszor férfiak vesznek körül. Évente 60-80 koncertet adunk, és még ott vannak a színházi fellépések, a filmek, meg az egyebek. Nem szoktam unatkozni.

Sportolsz, hogy megőrizd a kondidat?

Lételemem a jóga, 25 éve csinálom. Itthon is szoktam jógázni, de alapvetően eljárok jógastúdiókba, és a nagyon kemény edzéseket keresem. Néha erőnléti dolgokat is csinálok, de az a monotonitása miatt untat. A jóga viszont egy csoda, szellemi, testi, lelki egyensúlyt ad.

Van átlagos napod?

Nincs! Minden nap más, a mai mondjuk eléggé nyugis, mert nincs fellépésem, reggel voltam jógázni, aztán bevásároltam, most adok neked egy interjút, aztán megyek a gyerekért. Utána valószínűleg megyünk játszóterezni, aztán este kettesben leszünk itthon, mert a férjem elutazott. Kevés ilyen nap van, amikor ennyire laza a programom.

Hol tudsz igazán pihenni?

Tengerparton, óceán közelében, ahol nagyon meleg van. Azt imádom! Ha két életem volna, akkor biztos az egyikben egy ilyen helyen élnék, de ez már nem hiszem, hogy meg fog történni, vagy maximum öregkoromban. Ha nagyon fáradt vagyok, akkor sem tudok dögleni, mert az nekem nem pihentető. Nem nézek soha tévét, inkább elmegyek szaunázni, vagy csinálok valamit.

Mennyit sminkelsz, öltözködsz a hétköznapokon?

Jellemzően farmerban és tornacipőben járok, minimális sminkkel. Nem vagyok exhibicionista, nem az öltözködésemmel akarok kilógni a tömegből, hanem azzal amit csinálok. Nem vagyok különösebben hiú sem, de lepukkant sem szeretek lenni. Amint belépek a színházba, át kell öltözni, sminkelni kell, a koncerteken úgyszintén. Az pont elég.

Megismernek az utcán?

Igen, és örülök neki, az emberek általában nagyon kedvesek velem. Kérnek egy közös fotót, köszönnek, rám mosolyognak. Ez csöppet sem zavar, szerintem az, aki, ismert valami miatt, ezzel együtt kell, hogy tudjon élni.

Mindig színésznő akartál lenni?

Eszembe sem jutott más. A szüleim nem szóltak bele abba, hogy milyen foglalkozást választunk magunknak, nekik mindegy volt, csak azt akarták, hogy szeressük, amit csinálunk. (Péterfy Bori családja csupa művészből áll: dédapja Áprily Lajos költő, műfordító, nagyanyja Jancsó Adrienne előadóművész, nagyapja Jékely Zoltán író, költő, édesapja Péterfy László szobrász, édesanyja Péterfy Lászlóné Jékely Adrienne magyartanár, bátyja Péterfy Gergely író, unokatestvére pedig Gerlóczy Márton író - a szerk)

Mi lesz a következő feladatod?

Most egy nagyon furcsa állapot van, éppen körvonalazódik egy premier, de az nem biztos, mivel az Átriumban, ahol én sokat játszom, egy elég nehéz helyzet állt elő, mivel a színházaktól elvették a TAO pénzeket. Lóg a levegőben egy film is, egy biztos, koncertem nagyon sok lesz!