A világ legjobb óvodájában korlátlanul szabad lehet a gyerek

óvoda,gyerekek,tokio,szabadság,oktatás,szülő,játszótér
Egy évtizede bizonyítja a világnak ez a nyugat-tokiói óvoda, hogy nem kell feltétlenül zárt épületdobozba és EU-konform biztonsági keretek közé kényszeríteni az apróságokat. A szokatlan formájú Fuji oviban korlátlan mennyiségben szabad a rohangálás. Még a tetőn is.

Ez a cikk eredetileg a Gyereklélek magazinban jelent meg.

Tökéletes választás volt a tervezési feladatra a Tezuka házaspár: Takaharu és Yui két kisgyerekkel első kézből ismerte az ovisok lélektanát. Az építészpáros filozófiája szerint egyébként is „első a család és a boldogság”. Ezért aztán a 750 férőhelyes ovi és előkészítő iskola egyetlen hatalmas közösségi játszótér, közepén egy ovális udvarral, méretes ablakokkal, terasszá kitárható és egybenyíló termekkel. Akkoriban kezdett elterjedni a nyitott alaprajzú iskola modellje, amelyet a Fuji ovi is követ. Az intézmény
a Montessori iskolák szellemiségéhez igazodva szabad teret enged a gyerekeknek az önálló kezdeményezésre és felfedezésre. Az aktuális tevékenységeknek megfelelő tereket és funkciókat térelválasztókkal szeparálják, és minden egyes bútordarab többfunkciós, mobil és átalakítható.

Veszélyes terep Gyakorló szülőként a Tezuka építészpáros szilárd meggyőződése, hogy kockázat nélkül unalmas az élet, és csak elpuhul az ember gyermeke. Ezért aztán szándékosan olyan olyan teret hoztak létre, amelyben a kicsiknek lehetőségük van megtapasztalni a veszélyt és tanulni is belőle. Takaharu rendszeresen utal a modern nevelés hátulütőire: a helikopterszülőkre és a steril városi környezetben felnövő, széltől is óvott gyerekeikre.

Minden játszótérre járó szülő tudja, hogy a vízvételi hely és dagonyázó a legfontosabb gyűjtőpont és a végtelen kreativitás ösztönzője, ahol a horzsolásos sérüléseket is el lehet látni

Díjazott ötlet Az OECD 166 pályázó közül a Fuji ovit választotta példamutató oktatási intézménynek 2011-ben, kiemelve, hogy maga az építészeti forma minden elemével a modern oktatás szellemét és a gyerekek érdekeit szolgálja.

Sok kritikát, hideget és meleget is kapott ez a nyílt alaprajzú rendszer, ahol nehéz hangban és látványban szeparálni a csoportokat és tevékenységeket. Az építész azonban eleve tisztában volt mindezzel, és kifejezett szándéka volt olyan teret alkotni, ahol „erős, talpraesett és alkalmazkodásra képes” gyerekek játszhatnak felhőtlenül. Márpedig a tapasztalat őt igazolta. Első ránézésre az udvar, a földszint és a tető között egymást keresztező közlekedési útvonalak kaotikusnak tűnnek. Mégis, vagy talán épp ennek köszönhetően, megfigyelték, hogy a Fuji oviban hatszor annyi játékot agyalnak ki és gyakorolnak napi szinten a gyerekek, mint egy hagyományos óvodában. Egy átlagos ovis napi öt kilométert fut, szalad, lohol. „Pedig senki nem kergeti őket!” – kommentálta nevetve az építész a megnyugtató eredményt.

Apropó, megnyugtató – kiderült, hogy a nyílt alaprajzból és az udvar köré épülő átriumos elrendezésből adódó magasabb zajszint nemhogy zavarná a nebulókat, de kifejezetten nyugtató hatású, és javítja a koncentrációt. Kutatások is bizonyítják, hogy az elszigeteltség és a tökéletes csend nyugtalanítja a gyerekeket, és különösen az autistáknál aktiválja a kellemetlen tüneteket. A csendes tanteremben a legkisebb nesz is figyelemelterelő lehet. Az aktivitásokból adódó organikus hangfolyam megnyugtató zsezsgése viszont működésbe hozza a szervezet természetes zajszűrő képességét, és nagyobb koncentrációra, aktív figyelemre serkenti a gyerekeket.

Takaharu arra is felhívja a figyelmet, hogy a nyílt tér és a kör nemcsak
szimbolikusan, hanem kézzelfoghatóan ösztönzi a társasági kapcsolatokat és propagálja az egyenrangúság koncepcióját. „A zárt osztályterem és a zónákra, emeletekre tagolt iskola természeténél fogva hierarchikus megosztottságot és klikkesedést indukál.” A nyitottságot mi sem mutatja jobban, mint hogy az udvarra néző tolóajtók az év kétharmadában tárva-nyitva állnak. „Elég volt a légmentesen zárt iskolaépületekből ki kell tárni az ablakot, hogy beengedjük a valóságot” – hangzik az építész véleménye.

Az ovális alakú komplexum külső kerülete 183 méter, belső íve 108 méter. 560 gyerek számára van bőségesen elegendő tér.

Nyílt alaprajz

  1. Három termetes élő fát integráltak az épületbe: két 25 méteres és egy 15 méter magas gyertyánszil töri át a tetősíkot. A fák törzse köré hálót feszítettek, így egyszerre akár százan is fel tudnak mászni a koronájukra.
  2. A gyerekek léptékéhez igazítva a belmagasságot 210 centiméterre csökkentették az előírt 3 méterről, meggyőzve az önkormányzatot, hogy módosítsák az építési szabályzatot.
  3. A tetőterasz a központi udvar felé lejt, ezért, és az alacsony tetőmagasság miatt, minden gyereket szemmel tarthatnak a nevelők az udvarról, még akkor is, ha a terasz külső peremén áll.
  4. Az ovális tetőn folyamatosan és akadálytalanul lehet körben rohangálni és kergetőzni, nincsenek zsákutcák, csapdák, csak a végtelen szabadság és nyitottság.
  5. Felülvilágító ablakok biztosítanak elegendő természetes fényt és belátást a tetőről a kíváncsiskodóknak.
  6. Nincsenek szem elől elzárt, eldugott területek, félreeső, sötét zugok. Az épület minden pontja egyenrangúan nyitott és a kertre néz.
  7. Öt vízköpő vezeti el a tetőről a vizet, amelyel rögtönzött vízesést produkálnak esőben – a gyerekek nagy örömére.
  8. Az ovális homlokzat ívét finoman követő tolóajtóknak köszönhetően az év kétharmadában az épület folyamatosan nyitott.
  9. Az azonos belső és külső padlószint lehetővé teszi a közvetlen kertkapcsolatot, valamint a külső és belső terek és funkciók egymásba folyását.
  10. Az egész épületet behálózó hagyományos koreai ondol típusú padlófűtésnek köszönhetően télen is mezítláb játszhatnak a földön a gyerekek.
  11. A modern civilizációban megszokott steril kényelmi környezethez képest a taktilis (tapogatásra érdemes) anyagok, mobilbútorok és folyton változó terek aktív, cselekvő részvételt, állandó mozgást és szenzibilis élményt biztosítanak a gyerekeknek – ezek olyan értékek, amelyek elengedhetetlenek az egészséges fejlődéshez.