(Rém)történeti áttekintés: 5 dolog, amivel a nők sanyargatták és sanyargatják magukat a szépség érdekében

Borítókép: (Rém)történeti áttekintés: 5 dolog, amivel a nők sanyargatták és sanyargatják magukat a szépség érdekében Forrás: wikimedia
Hogy mit meg nem teszünk a szépségért? Behódolunk az aktuális trendeknek, ha jól állnak, ha nem, ha kényelmesek, ha nem. Fogyókúrázunk, edzünk, plasztikaisebészhez, körmöshöz, kozmetikushoz járunk. Tetőtől talpig gyantáztatunk, sanyargatjuk magunkat kívülről-belülről, de mindezt miért és kinek? Magunknak, a nagy Ő-nek, nőtársainknak? Bárhogy is legyen, nem ma kezdtük!

Mégis naponta képesek vagyunk megbotránkozni másokon, egy-egy balul elsült szépészeti beavatkozáson, fogyáson, sminkelésen, ruhaviselésen, miközben mindannyian ugyanazért igyekszünk, ugyanarra vágyunk. Az elismerésre! Amiért mindent megteszünk, ami tőlünk telik.

De valóban megéri? Mindegy, hogy egy tűsarkú viselése után akár napokig sajgó lábakkal kelünk és fekszünk? Valóban mindegy, hogy egy kilógó derék miatt később számtalan nyavalyánk lehet? Mindegy, hogy addig szőkítjük a hajunkat míg le nem törik? Mindegy, hogy egy rossz melltartó miatt akár refluxosak is lehetünk?

Minden bizonnyal igen, hiszen évezredek óta ezt tesszük. Sorra vettük a történelem jónéhány olyan találmányát, amelyek megkeserítették a nők életét, még ha csinosak is voltak mindeközben.

Fűző

Ó, a keskeny derék, amire mindannyian vágyunk… De vajon akkor is ennyire vágytunk volna rá, ha mindennap bele kellett volna szuszakolnunk magunkat egy fűzőbe? Úgy tűnik, a viktoriánus korban különösen szerették sanyargatni magukat a nők. Örüljünk, hogy nem abban a korban születtünk, különben nem kerülhettük volna el a napi légzési nehézségeket, ájulásokat, tűdő-, és emésztőszervrendszeri megbetegedéseket. Ha ennyi szenvedés még nem lenne elég, a fűzők hajdanán csontból és acélból készültek, amelyek olyannyira kidörzsölték viselőjük bőrét, hogy sokszor mind a mellkasát, mind pedig hátát fájdalmas sebek borították. Voltak, akiket még ez sem tántorított el a szoros viselésüktől. (Polaire francia sanzonénekesnő és modell állítólag 33 cm-esre tudta összefűzni derekát.) A keskeny derék érdekében sokan még a lengőbordáikat is kivetették.

Melltartó

Nem mindig hordtak a nők melltartót. Számtalan korban inkább elfedték és leszorították keblüket, mintsem kiemelték, többek között azért, mert az egyház szemében bűnnek számított egy fedetlen kebel. Egészen a 19. századig így volt ez. A nők fűzőben jártak, majd később a különböző korok elvárásainak megfelelően vagy leszorították, vagy pedig felpolcolták a keblüket. Egyik verzió sem lehetett túl kényelmes a merev fűzőkben. Aztán hál’ istennek Herminie Cadolle 1889-ben kettébontotta a fűzőt, így megjelentek végre az első „melltartók”, amik bár közel sem voltak kényelmesek, legalább hagyták levegőhöz jutni a nőket.

Az igazi, ma ismert melltartók, nagyjából 100 évvel ezelőtt alakultak ki és azóta bár sokat változtak, lettek merevítősek, szivacsosak, push up-osak, pántosak és pánt nélküliek, még mindig nem tartoznak a legkedvesebb ruhadarabjaink közzé. Hasznosak és szépek, de nem feltétlenül kényelmesek. Sokszor a megfelelő méret ellenére is nyomot hagynak a bőrünkön, és itt-ott szorítanak, bevágnak.

Szerencsénkre ez nem igaz minden típusra, és míg a történelem nagyasszonyai csak álmodozhatnának például a sloggi új Zero Feel melltartójáról - amiben se varrás, se kapocs, de még csak merevítő sincs -, mi kiélvezhetjük bennük a tökéletes szabadság érzését, szuper puha microfiber anyagból készült, ami második bőrként öleli körbe a testet.

Krinolin

Nem, ez nem (csak) egy húsipari termék, hanem egy csontokból, fából, lószőrből vagy acélból készült óriási „szoknya” elnevezése is, amely a 16. században indult hódító útjára, és ami a viktoriánus korban élte aranykorát.

A krinolint, vagy más néven abroncsot a nők a szoknyájuk alatt hordták, aminek akár 5 méter is lehetett az átmérője. Így nem csak a szoknyák elképesztő súlya, de nagyságuk is igencsak megnehezítette viselőjük gondját.

Leülni nemigen lehetett bennük, és mivel sokszor a nők nem tudták felmérni, meddig ér a szoknyájuk, számtalan veszélynek is ki voltak téve általa. Volt, hogy a gyárban a gépek húzták be ruhájukat és volt, hogy a lovaskocsi kerekei. Sajnos nem voltak ritkák a halálos kimenetelű belesetek sem. Az is gyakran előfordult, hogy a kandalló előtti álldogálás alatt gyulladt be a szoknyájuk. Mivel ezeket nem tudták csak úgy pikkpakk lekapni magukról, legtöbbször már nem tudtak segíteni a bajba jutott hölgyeken.

10-15 év leforgása alatt 40 ezer nő halt bele ezekbe a tűzesetekbe. Hiába kezdtek egy idő után tűzálló változatokat gyártani belőlük, mégsem voltak kelendőek a nők körében. Hiába, a divat az divat… Ma már szerencsére csak a mennyasszonyokon és a bálozókon találkozhatunk ezzel a szuperkényelmetlen és szuperveszélyes ruhadarabbal.

Forrás: wikimedia commons

Szőrtelenítés

A csupasz test nem csak a 21. század divathóbortja. A szőrtelenítés egészen az ókori Egyiptomig nyúlik vissza. Az első szőrtelenítőkencéket állítólag Kleopátrának köszönhetjük, habár ezek a korai kísérleti kencék még közel sem voltak ennyire kíméletesek a bőrhöz. Míg mi a borotvákat, epillátorokat és gyantákat részesítjük előnyben, addig a történelem során a nők random bevetettek mindent, amiről azt gondolták, segítséget nyújthat a nem kívánatos szőrszálak eltávolításában.

Kleopátra égetett meszet, arzén-triszulfátot, vizet, és némi olívaolajat vetett be, majd valamivel később – szintén Egyiptomban – megjelentek az első gyanták, amit cukorból, vízből és egy kevés citromból készítettek el. Az ókori Rómában főtt piócákat használtak, de a világszerte, a történelem során az sem volt ritka, hogy gyertyával égették le a szőrszálakat, vagy épp kátránnyal, denevér-, vagy kígyóvérrel, szamárzsírral vagy épp macskaürülékkel csupaszították le testüket – kisebb-nagyobb sikerrel.

Habár ezek egytől egyik rendkívül fájdalmasnak hangzanak– és a legtöbb elég undorítóan is –, a 20. század csiszolópapír jellegű kesztyűit sem szívesen használtuk volna. Igaz csajok? Éljen a hideggyanta, az epillátor és a borotva!

Tudtad? Egy nő lábán nagyjából 17 000, a hónalján közel 600 szőrszál található!

Lábak és lábbelik

Egy kényelmetlen cipő igazán meg tudja keseríteni egy nő életét, de sajnos a magas sarok és a kényelem ritkán járnak kéz a kézben. Azonban még így is kevesebb szenvedést okoznak, mint a 10. századi gazdag kínai családok lánygyermekeinek, akiknek 4 éves koruktól – akár 10 éven keresztül – kezdve fáslival szorították el a lábfejüket, annak érdekében, hogy az minél kisebb maradjon. Nem volt ritka, hogy még ideget is vágtak. Merthogy a kis láb volt a divat. Az, hogy egy ilyen testmódosítás után a nők nem tudtak járni, teljesen elfogadott volt, ahogyan az is teljesen természetesnek számított, hogy sokan belehaltak ebbe divatőrületbe.

Forrás: wikimedia

Szerencsénkre mára már az extrém testmódosító és szuper sanyargató ruhadarabokat nagyrészt leváltották a jóval kényelmesebb darabok, de még mindig megszenvedünk a szépségért. Nem igaz?