Nyelvtanulás munka mellett - bizarr kihívás vagy befektetés?
Vagyis család, meg munka mellett kell elsajátítani egy plusz nyelvet… Igen ám, de mikor és milyen módszerrel. Ja, és ami szintén fontos, hogy mennyibe kerül, ugyanis a nyelvtanulás kicsit sem olcsó. Mondhatnám azt is, hogy nagyon sokba kerül.
Az én hősöm nyelvtanulás kérdésben az unokanővérem és a férje. Ők alázatosan és kitartóan tanultak minden hétvégén, éveken keresztül, ugyanis eleget akartak tenni a céges elvárásoknak. Itt kell megjegyeznem, hogy egy német tulajdonú cégnél dolgoztak mindketten, ahol a napi levelezés, de még a kollégák közötti csevej is németül folyt. Aztán váltottak angolra, mert érkeztek külföldi kollégák is, akik ezt a nyelvet preferálták. Szóval egy nyelv helyett kettőn kellett hirtelen beszélniük.
Az is nagy segítség volt neki nyelvtanulásnál, hogy közben minden nap rá volt kényszerítve arra, hogy használja is a nyelvet. Beszélj, akár hibásan is, próbáld kifejezni magad! Sokkal többet ér, mint a nyelvtan magolása. Azok, akik nyelvi környezetben tanulnak nyelvet sokkal könnyebben és gyorsabban haladnak, mint azok, akik hetente egyszer vagy kétszer akár magántanárnál, akár nyelviskolában tanulnak.
A mi gyerekeinknek egy kicsit könnyebb dolguk lesz, mert ők már két nyelvet tanulnak középiskolában, és a nyelvtanulásra tényleg hangsúlyt fektetnek, hiszen az egyetemi felvételihez is kell már a nyelvvizsga. Jegyzem meg csendben, ehhez azért a szülőknek is kell áldozatot hozniuk, mert a legtöbb középiskolásnak magántanárt is kell fizetni ahhoz, hogy sikerüljön a nyelvvizsga… Juditéknál a gyerekek nyelvvizsgájához kellett némi rásegítés.
„Három lányom van, közülük ketten már egyetemisták, okosak voltak, jó középiskolába jártak, de még így is kellett a nyelvtanár külön. Nem akartam kockáztatni, hogy nem sikerül a nyelvvizsga, ezért aztán fizettünk. Nem bántam meg, de mi jó anyagi körülmények között élünk, vagyis ki tudtuk fizetni, tudom, hogy sok családnak ez igenis gondot okoz.”
Azoknak a gyerekeknek van a legnagyobb szerencséjük, akik többnyelvű családban nőnek fel, nekik ugyanis sokkal egyszerűbb elsajátítani a nyelveket. Bábeli zűrzavar helyett gyorsan és zökkenőmentesen beszélnek anyával, apával más-más nyelven, majd a suliban is egy másikon. Így van ez Zsuzsiéknál is.
„Én szlovák vagyok, a férjem magyar, eleinte egymással angolul beszéltünk. A gyerekek- három van- gond nélkül tanulták meg mindhármat, majd az iskolában nekiláttak németül és olaszul tanulni. Féltem, hogy összekavarodnak majd, de semmi ilyesmi nem történt, olyan simán váltanak egyik nyelvről a másikra, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. És remek a nyelvérzékük, azt hiszem, hogy még legalább két nyelvet megtanulnak majd.”
Virág a fenti példák ellenkezője. Nagyon nehezen megy neki a nyelvtanulás, pedig próbálkozik becsületesen.
„Gimiben franciát tanultam, ami nagyon nehéz nyelv, mindig arra fogtam, hogy nem igazán ment. Aztán az angol se ment, és beletörődtem, hogy így maradok. Az utóbbi években egyre jobban szégyelltem magam amiatt, hogy egy könnyű szöveg megértése is komoly gondot okozott, beiratkoztam hát egy angol tanfolyamra. Piszok nehéz volt, sokkal nem lettem okosabb, de végigcsináltam. Aztán magántanárhoz mentem, esténként pedig itthon is gyakoroltam. Még mindig nem tudok beszélni, de legalább olvasni tudok könnyebb szövegeket.”
Te elkezdenél felnőtt fejjel nyelvet tanulni?