5 +1 ok, amiért ne akarj a múltban élni!

mosás,nosztalgia,hintó,nő,tisztálkodás,élet,karrier,múlt,emancipáció Forrás: unsplash
Macerás a mosás? Pedig már nem kell a patakban mosni. Egyszerűen színek szerint szétválogatod a ruhákat, teszel hozzá mosószert meg öblítőt és elindítod a mosógépet. Nem is olyan bonyolult, ugye?

Mosógép - patak

Elképzelem, ahogy összeszedem a heti szennyest és a ruhák súlya alatt görnyedezve elindulok a patak felé. Jegyzem meg csendben, felénk nem csordogál egyetlen patak sem a közelben, illetve egy igen, de az tényleg éppen hogy csordogál, illetve elég piszkos is, szóval nem biztos, hogy alkalmas lenne mosásra. Néhány órán keresztül a hideg vízben dörzsölöm a ruhákat, majd a vizes – és baromi nehéz - ruhákkal elindulok hazafelé, majd kiteregetek, és száradás után a szénnel felmelegített dög nehéz vasalót lóbálva nekiállok vasalni is. Szerintem ez egy kétnapos elfoglaltság, amit most leírtam néhány sorban, és kőkemény fizikai munka, úgyhogy semmi irigység vagy nosztalgia nincs bennem, rendkívül boldog vagyok, hogy most élek.

Tűzhely - búbos kemence

A főzés is rémálomnak tűnik, ha visszafelé utazom az időben. Mondjuk semmi úri macera, nincs vegán trend, az van, ami megterem, megfőzzük, levágjuk, aztán megesszük. Meg amit meg tudunk venni a boltban. Nincs hűtő, maximum a jegesember hoz jeget nagy melegben, de ennél több tutira nincs. Viszont cserébe lehet kenyeret sütni, főleg vidéken, vagyis van kemence, ami nagyon szép, és jó meleget ad, barátságos, de macera begyújtani és nem egyszerű kenyeret dagasztani sem. Hatalmas meló volt az ebéd megfőzése is, az nem kérdés, még akkor is, ha akkoriban még nagycsaládban éltek az emberek, szóval mindig volt segítség, nagymama, anyós vagy valaki. A tehetősebb családokban pedig volt fizetett alkalmazott, tehát nem egyedül csinált mindent a szerencsétlen háziasszony, de akkor is iszonyú meló lehetett az egész napi főzés (is).

Ruhaköltemény - farmer

Az öltözködés viszont kelt bennem némi nosztalgiát. Hosszú, nőies ruhák, fűzővel elért karcsú derekak, halszálka, dekoltázs, bálok, legyező, loknis frizurák. Ha belegondolok, akkor biztosan baromi kényelmetlen volt viselni mindezeket…, szép volt. Persze mindez csak a tehetősebb népcsoport kiváltsága volt, vidéki cselédeknek ritkán jutott bál, és drága ruhák sem, sőt, szerintem a loknis frizurákat is hanyagolták. A vidéki nemesség azonban kivette a részét a bálozásból, vadászatokból, vacsorákból, mulatságokból. A nőies ruhák tagadhatatlanul hiányoznak, a múltban több volt a darázsderék, viszont nem nagyon viseltek farmert a nők.

Fürdőszoba - lavór

Tisztálkodási szokások- ne, semmiképp! Soha, de soha ne jöjjön vissza a száz évvel ezelőtti rend. Szeretem a fürdőszobát, a kádat, a meleg vizet és a zuhanyt is. Örülök a tusfürdőknek, az illatos kencéknek, a tiszta törölközőnek, a fogkrémnek és a fogkefének is. Ja, és persze az angol vécének is. Eszem ágában sincs teknőbe hordani a meleg vizet, hogy hetente egyszer megfürödhessek. Nem szeretnék a kert végébe egy budit, amit mindig legyek vesznek körül. Viszont szívesen lemondok cserébe a cselédről, aki segít az öltözködésben, az megy egyedül is, sőt, kifejezetten komfortosabb egyedül felöltöznöm.

mosás,tisztálkodás,múlt,élet,nosztalgia,karrier,nő
Forrás: unsplash
Maradjunk csak a fürdőszobánál!

Hintó, lovaskocsi - busz

A közlekedés is teljesen megváltozott, azt kell mondanom, hogy szerencsére. Bár baromi elegáns lehetett fiákeren meg hintón utazni, és délelőttönként lobogó hajjal kilovagolni az erdőbe szerelmes párod oldalán, de ne feledjük azt sem, hogy hidegben, hosszú szoknyában féloldalasan ülni a lovon mégsem annyira jó. Meg veszélyes is, balesetek tömege történt így, orvos meg nem nagyon volt. Illetve orvos igen, kórház kevésbé. Mindenesetre lóval közlekedni vagy gyalogosan, biztosan szörnyen hosszú ideig tartott, bár nem szennyezte a környezetet, mint a busz, autó vagy repülő.

Háztartásbeli - munka

Na, a karriert, meg az önmegvalósítást felejtsd el! A nőket nem szívesen látták az egyetemeken, alapvetően azt sem nézték jó szemmel, ha dolgozni akartak. Ez is csak bizonyos társadalmi csoportokban volt így, a szegény városi emberek gyerekei már nagyon korán, 13-14 évesen beálltak szolgálni, és kőkemény fizikai munkával keresték meg a kenyerüket. A tehetősebb családok lányai igyekeztek előnyös házasságot kötni, és életük végéig őrizték a házitűzhelyet, nevelték a gyerekeket, gondoskodtak a férjük boldogságáról vagy boldogtalanságáról, és tették, amit elvárt tőlük a társadalom. És ez nem volt kevés, ebben nincs lenézés!! Azok, akik dolgozni akartak, csak a férjük beleegyezésével, illetve engedélyével tehették ezt, így járhattak suliba, és a legtöbbször tanítónők vagy ápolónők lehettek. Aztán eljött az emancipáció ideje és lassan minden megváltozott.