Megőrülök a párom gyerekétől – bennem van a hiba?

kamasz,lány,kéz,láb,tornacipő Forrás: Pexels
Időnként nagyon édes, máskor meg hihetetlenül szeszélyes és harcias.
Online mentálhigiénés tanácsadás

Harmóniára vágysz? Nyomaszt a stressz? Élethelyzeti problémákkal küzdesz? Kapcsolati gondok vesznek körül? Akkor az első lépés, hogy írsz nekünk új rovatunkba, amelyben mi, szakképzett online mentálhigiénés tanácsadók állunk a rendelkezésedre. Írj, ahogy megfelelőnek érzed, akár név nélkül, jeligével is. Küldheted bármilyen e-mailes postafiókból a tanacsadas@evamagazin.hu címre. A rovatban a leveledből kivonatot közlünk. Amit pedig mi vállalunk: 72 órán belül itt a weboldalon megtalálod a válaszunkat. Tudnod kell, hogy ez a szolgáltatás az Éva magazin weboldalán díjmentesen vehető igénybe.

Kedves Éva magazin,

Öt éve élek együtt a párommal (akit imádok) és az ő 17 éves lányával. Nincs sok barátja és sosem megy el itthonról, de kedves lány, és elfogadott engem. Időnként nagyon édes, de néha meg apróságokon rettenetesen felhúzom magam, annyira, hogy már rettegek attól, hogy hazajön. Olyan szeszélyes és harcias is tud lenni. Nagyon közel állnak egymással az apjával, ami remek, de én meg kiborulok tőle. Például nemrég elmentünk hárman pár napra valahová, és le sem szállt az apjáról, ölelgette, az ölébe ült, és folyton próbálta magára vonni a figyelmét, amitől én elhanyagoltnak éreztem magam. Többször előfordult, hogy hazajöttem munkából, és ott találtam őt az apja mellett az én helyemen az ágyban, így beszélgettek. Nem akarok beleavatkozni az apja és az ő kapcsolatába, de a lány féltékeny lesz, ha mi bármi jelét adjuk egymás iránti szeretetünknek. Megőrülök tőle. Túldimenzionálom a dolgokat?

Kata

Kedves Kata,

Leült már a párjával megbeszélni a dolgot? Mert abból, hogy azt írja: “Nem akarok beleavatkozni az apja és az ő kapcsolatába”, az jön le, mintha ön évek óta magában rágódna ezen, de még nem mondta volna ki hangosan, hogy mi bántja.
Rövid leveléből is érezhető, hogy számos érzés munkálkodik önben, vajon melyik a legbensőbb? Féltékenység? Bizonytalanság? Félelem? Meg kellene próbálnia racionálisan kezelni ezeket az érzelmeket, ami nem azt jelenti, hogy elbagatellizálja őket, ezért ne vádolja magát azzal, hogy “túldimenzionálja” a dolgokat. A negatív érzelem olyan, mint egy strandlabda: minél jobban próbálja a víz alá nyomni, annál erősebben fog kiugrani onnan.
Ön a párjába lett szerelmes, vele tervezte az együttélést, a párja azonban – ahogy mondani szokták – “csomagban” érkezett a kislányával. Ön érti, hogy a gyereknek érzelmi biztonságra van szüksége, de szemlátomást zavarja, ha a kamaszlány befekszik az ön helyére a párja mellé az önök ágyába. S ha ön látja a párja és lánya közötti szeretet kinyilvánítását, akkor meg elhanyagoltnak érzi magát, ahogy írja.
Az apa-lánya kapcsolat már akkor létezett és elszakíthatatlanul erős volt, amikor ön megérkezett ebbe a családba. Ne feledje, hogy az a kislány is lehet féltékeny önre, hiszen évek óta látja az ön és a párja közötti kötődést, szerelmet, meghittséget, amit akár apja kisajátításaként, elvesztéseként is megélhet. Ezért érezhető erőteljesen éppen akkor a féltékenysége, amikor önök, felnőttek kimutatják az egymás iránti szeretetüket.
Ön már öt éve ennek a családnak a része. Érkezése mindannyiuknak egy új szituációt hozott. Ám leveléből nem derül ki semmi arról, hogy a párja mit tett az elmúlt öt évben a zökkenőmentes együttélés érdekében.
Őszinte kommunikáció szükséges a helyzet tisztázásához. Beszélje meg partnerével mindazt, ami a szívét nyomja, ne hallgasson el semmit. Utána a párja beszélje meg a gyerekével a problémát, ne ön.
Fontos lenne tisztázni, hogy egy egészséges szülő-gyermek és párkapcsolati viszonyban ön és párja lánya nem versenytársai egymásnak, hiszen két teljesen más fajta szeretetről van szó a két kapcsolati formában. A szerepek szétválasztását segítheti, ha olyan programokat iktatnak be, amikor párja kettesben van önökkel külön-külön is. Így a lánya megélheti a csak ráirányuló figyelmet, de önöknek is módjuk lenne a szeretettel teli együttlétre anélkül, hogy párja úgy érezné választania kellene kettőjük között.
Mindketten vegyék figyelembe, hogy a lány 17 éves kamasz: jelenleg olyan életszakaszban van, amikor óriási változások zajlanak a testében, lelkében, keresi a számára megfelelő szerepeket, próbálgatja a szárnyait (olykor a karmait), és ráadásul a hormonok hatására ötpercenként szélsőségesen változhat a viselkedése. Ő még sok tekintetben gyerek, de elvárják tőle, hogy felnőttként viselkedjen. Néha sikerül, néha nem.
Fontos, hogy ön se tekintse versengésnek a kapcsolatukat. Ebben segíthet, ha empátiával fordul a lány felé, ha megpróbálja felidézni milyen érzések kavarogtak önben kamaszként. Ha nem pedig nem megy a kommunikáció, akkor vonjanak be külső tanácsadót: mentálhigiénés vagy családterapeuta szakembert.

Kutató-Papp Tibor

tanácsadó

Túl sok volt a feszültségből? Nézegess gyerekeket, akik biztosan feldobják a napodat!

6 híres ember, akire valóban igaz a mostoha jelző: