Életem könyvei: Heal Edina

Reklámügynökségek ügyfélkapcsolati osztályán kezdte pályafutását, majd üzlet­fejlesztési igazgatóból újra diák lett egy francia INSEAD egyetem MBA-kurzusán. Később lemezkiadóknál dolgozott itthon és Angliában. Három éven át a Sláger Rádió vezérigazgatója volt. Házas, két gyermek anyja.

Késő gyermekkorom egyik kedvenc könyve Henryk Sienkiewicz Quo Vadis című műve volt. Emlékszem, ez volt az első olyan írás, amely felébresztette bennem a vágyat, hogy utazzam, és utazásaim során a történelmileg, irodalmilag fontos helyeket meg­látogassam. A Quo Vadis olvasása óta nagyon sokfelé jártam, és útjaim előtt jó pár könyvet elolvastam a jövendő úti céljaimról, hogy ott ne „tudatlan turista” legyek, hanem felkészült utazó.
Nagy különbség... Teljesen megváltoztathat egy utat egy előtte elolvasott jó könyv. Amikor például Kubába utaztam, megtanultam egy spanyol sort egy előtte olvasott könyvből. Minden kubait le­vettem a lábáról ezzel a mondattal, s nagyon jó beszélgetésekhez nyitotta meg a kaput.
A gimi második felében Rimbaud volt a hősöm és Verlaine. Verseiket kívülről tudtam, és a hideg pesti buszokon végtelenszer felkorbácsolták érzelmeimet... Róluk többet így ennyi év távlatában sem tudok mondani. Meg kell élni őket, a megfelelő korban és lelkiállapotban.
Goethe remekműve, Az ifjú Werther szenvedései igazi olvasmány egy tinédzsernek, aki még igen nagy érzel­meket tud megélni. Nem emlékszem, hogy olvastam-e valaha ehhez hasonló intenzitással megírt érzelmi beszámolót. Mikor benne voltam, tökéletesen megértet­tem azt, amiről a könyv híres: hogy nagy ön­gyilkossági hullámot indított Európában. Emlékszem, volt olyan főiskolai társam, aki­nek nem mertem ajánlani, mert reménytelenül szerelmes volt és féltettem... Én szerencsére nem voltam az, amikor olvastam.
Felnőtt koromban, amióta anya vagyok, kedvencem Alexander McCall Smith skót író. A világhírt Az első női detektíviroda című sorozat hozta meg neki (egyébként több más sorozata is van). A már legalább tíz könyvből álló sorozat, mely egy 40 év körüli nő életét mutatja be Botswanában, remek betekintést nyújt egy nyugis kis afrikai ország életébe, szokásaiba.
Bár ezeknek az írásoknak ez is fontos oldala – hiszen nagyon keve­set tudunk mi itt Európában az afrikai kultúráról –, nekem talán nem is ez adja a legtöbbet, hanem a férfi-női kapcsolatok igen ci­zellált bemutatása, a két nem közti különbségek olyan érzékletes ábrázolása, hogy az egy komoly pszichológushoz is méltó volna. Amikor tehát e könyveket olvasom, végtelenül megnyugtat az emberi természet gyengeségeinek pontos, árnyalt, részletes feltárása. Talán az ragad meg a szerzőben a leginkább, hogy ilyen hatalmas bölcsességgel képes analizálni azokat a dolgokat, amiket én, a hétköznapi ember is sokszor átgondoltam, de soha nem tudhattam, vajon helyesen értékelem-e őket. Amit nagyon imádok, az a könyvek lassúsága. Talán fura dicséret egy könyvről, hogy lassú... de ezek az írások tényleg azok. És ez a nagy ajándék, amit Alexander McCall Smithtől kaptam. Megtanított lelassítani. Esténként azért vá­rom, hogy olvashassam, mert tudom, hogy akkor megnyug­szom, ráérősen és hosszasan élvezem mély és vesébe látó, gyönyörű mon­datait, gondo­latait. Mindenkinek ajánlom, aki nem vágyik nagy drámára, akciókra, könnyekre vagy haho­tázásokra, csak tartós, meg­nyugtató, le­lassító, enyhe mosolygásra egy túlhajszolt nap után.

Szerző: Heal Edina, portré: Google, tárgyfotó: Jágfai eszter / beton fotóstúdió. Ez a cikk a 2011. évi októberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek