Dán affér

Ismerkedés
A repülő egy legóból épült kastély mellett ért földet. A reptér, amely Dánia szárazföldi ré­szét, Jütlandot kiszolgálja, ugyanúgy Billundban van, mint a híres dán építőjáték gyártójá­nak a főhadiszállása. Így a városban egy óriás vidámpark, Legoland is található.
Hűvös időre számítottam, ehelyett még este kilenckor is alkonyba hajló, nyári napsütés fogadott. Az egyenes utcákon téglaköves kis házikók, cikcakkos tetejű, fehérre meszelt templomok sorakoztak. Az utcák kissé kihaltnak tűntek, de amint jobban körülnéztem, észrevettem, hogy a dánok otthonaikban pihennek, amelyeket sem kerítéssel, sem füg­gönnyel nem takarnak el a kíváncsiskodók elől. A lassanként besötétedő tájon át haladva meglepő látvány volt, ahogy az odahaza békésen üldögélő emberek iszogatják esti kávéjukat. Mindenhol gyertyák égtek – hamarosan megértettem: ha egy dán férfi az első randevún gyertyákkal rakja ki az egész lakást, az nem azt jelenti, hogy ennyire biztos a dolgában, hanem ez a dán „hygge” kelléke. Így nevezik a dánok a meghitt hangulatban üldögélést – ez náluk nemzeti hobbi.
Másnapra is jutott meglepetés. Első utunk a tengerpartra vezetett – Dániában ez sehol nincs nagyon messze. A dél-európai üdülőhelyekkel ellentétben itt egyáltalán nincs zsúfoltság, akár egy egész hosszú szakaszt is birtokolhatunk kettesben a fehér homokos, tengeri füves, vadrózsákkal benőtt partból. Viszont a hőmérséklet nem olyan magas, mint a mediterrán tájakon, és a vízbe is csak a legelszántabb német turisták merészkednek be. Természetesen itt is vannak felkapottabb helyek, például Skagen a félsziget legészakibb részén (www.skagen.dk), ahol két tenger ér össze állandó hullámveréssel. Az időjárással szerencsénk volt, csak a fürdőruhám maradt otthon, hiszen nem erre számítottam egy skandináv nyaraláson. Épp kezdtem beletörődni, hogy ki kell hagynom ezt az élményt, amikor felfigyeltem rá, hogy néhány dán nő fürdőruhája nem más, mint a fehérneműje. Valószínűleg nem éri meg erre a pár nyári napra beruházni fürdőruhára, vagy egyszerűen csak nem törődnek vele, ki mit gondol, úgyhogy követtem példájukat. Meg kell monda­nom, elég felszabadító érzés volt kipróbálni, úgyhogy aki arra jár, bátran tegyen ugyanígy.

Komolyodó kapcsolat
Néhány külön töltött hónap után rájöttünk, hogy kapcsolatunkat nem a távolság fogja meghatározni, így aztán újra Dániába utaztam. Az eső ekkor már három hete megállás nél­kül esett. Fazekas tanár úrra, a földrajztanáromra gondoltam, meg arra, amit az óceáni éghajlatról próbált magyarázni. Ha jobban figyeltem volna, talán kétszer is meggondolom, hogy ideutazom-e az évnek ebben a szakaszában. Én már csizmában róttam az utakat, esernyővel a kezemben, de a helyiek ráérősen slattyogtak műanyag ujjbedugós sarujuk­ban, a kismamák vidáman tologatták esővédő nélküli fekete babakocsijukat – úgy látszik, nem ok nélkül nyerték el több felmérés szerint a világ legboldogabb országa címet.
Jókedvük minden bizonnyal azzal is magyarázható, hogy a dánok igyekeznek mindennek a jó oldalát nézni. Ha még okuk is van az ünneplésre, akkor aztán tényleg mindent bevet­nek. Ezt akkor tapasztaltam meg, amikor meghívtak kedvesem édesapjának 60. születésnapjá­ra. Ahogy beléptünk az ajtón, Anders nagymamája hozzám sietett, és ka­romnál fogva magához húzott, amiből én arra következtettem, hogy üdvözlő puszit akar adni. Sajnos tévedtem, Dániában ez szerelmesek között szokás, az ismerősök csak megölelik egymást. Nagyon meglepődött a puszimon, de azért gyorsan túltette magát rajta, mert utána ke­délyesen beszélgetett velem és bevont a készülődésbe. Ez nem volt túl megterhelő, mert ottani szokás szerint menüsort rendeltek egy házhoz szállító cégtől. Így a családi összejövetel olcsóbb és oldottabb han­gulatú, mint ha valamelyik meglehetősen drága dán étteremben rendeznék. Előételnek általában rákkoktélt vagy halakat esznek, főételnek sült húsokat cukrozott burgonyával, barna szósszal és ribizlizselével, desszertnek pedig marcipántortát, fagylaltot, gyümölcsöt és sajtot. Így csak a kész tálakat segítettem kivinni a gyertyákkal, virágokkal és kis kosarakkal feldíszített asztalokra. Csak a vacsora végén jöttem rá, hogy a kis kosárkáknak szerepük is van. Ebben tartották az ünnepelt számára, kizárólag erre az alkalomra írt dalok szövegét, amelyeket a vacsora végén együtt elénekeltünk. Ez a más eseményeken is nagyon elterjedt elfoglaltság maximálisan kielégíti a dánok egyenlőségmániáját, hiszen így mindenkit egyformán bevonnak az ünneplésbe.
Tovább ismerkedtem az országgal is: ezúttal Koppenhága volt soron. Különösen a fő­pályaudvar mellett található Tivoli vidámpark (www.tivoli.dk) tetszett. Kipirosodott ar­cú gyerekek szaladgáltak a mesebeli díszletek között, mintha egy Andersen-mese ele­venedett volna meg. Ha már a meseírónál tartunk: a főváros másik nevezetessége a hű­ség jelképének szobra, a Kis hableány, aki örökké várja hercegét a tajtékzó tenger felől.

Múlt és jövő
Nekem nem kellett örökké várnom, az én hercegem a következő tavaszon feleségül kért. Bár Magyarországon telepedtünk le, a következő útjaimon elkezdtem ismerkedni a dán történelemmel. Képzeletemet leginkább a vikingek ragadták meg. Jártunk egy ősi temetőben Aalborgtól északra, egy Lindholm nevű helyen, ahol a vikingek hőseiket a haláluk után hajójukban elégették, és a nyomát kövekkel rakták körbe. Egészen különös atmoszférája volt ennek az elhagyatott területnek. A Fyrkat nevű erőd mellett viszont nagy a nyüzsgés: egész nyáron vikingnek öltözött asszonyok, férfiak, gyerekek mutatják be egy ősi falu életét (www.vikingdenmark.com).
Néhány évszázadot átugorva az aarhusi Óvárosban folytattam (www.dengamleby.dk) a szórakoztató történelemórákat. Dánia különböző területeiről téglánként hordták ide, építették fel és rendezték be újra a házakat. Jeles alkalmakkor – mint Margit ki­rálynő látogatása – itt is jelmezes „lakók” sétálnak az utcákon. A királynőt mi is meglátogathatjuk Koppenhágában, ahol palotája nyitva áll az érdeklődők előtt. Zászló jelzi a tetején, ha lakója a fővárosban tartózkodik. Az Amalienborgban, a királyi család té­li rezidenciáján a londonira igencsak hajazó őrségváltás alatt a királynő néha kijön szemügy­re venni seregeit. Dániában – különösen Koppenhága környékén – egyébként rengeteg kastély ta­lálható. A legismertebb természetesen a Hamletből ismert helsingøri Kronborg, de nekem jobban tetszettek az olyan kisebb várak, mint a Frederiksborg Slot.
Tavaly megszületett a kisfiunk, így egy ideig más jellegűek lesznek a dániai kiruccanásaink. Már alig várom, hogy megmutathassam neki a számtalan vízi vidámparkot, állatkertet, sőt, még egy igazi esőerdőt is (www.regnskoven.dk). Nem kérdés, hogy Legolandbe is elmegyünk együtt – hogy a történet kerek legyen.

Szerző: Zsólyomi Eszter, FOTÓ: Bent Naesby, legoland aps, Lennard Nielsen, cees van roeden, Ellen Thoby /www.visitdenmark.com

Ez a cikk Dán affér címmel az Éva magazin 2010. évi júliusi számában jelent meg.

Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek