Minden út ide vezet

„Egy efféle antológia nem is annyira könyv, mint inkább csoportos légyott, senki nem feledkezhet meg a nemiségéről” – írják a kötet összeállítói, utalva arra, hányféle ember (írók, képzőművészek, kutatók és szerkesztők) erotikus vágyai és elképzelései öltenek testet egy ilyen úttörő jellegű munkában. Bár az összeállítás során bevallottan nem választották szét az ocsút a búzától, azaz az izgalmas albumban nem csupán elsőrangú művészek kaptak teret – „a közönséges és a kéjsóvár egy gyékényen árul a kifinomulttal és az istenfélővel” –, a vegyes összeállítást a nemiség sokféleségével indokoló szerkesztők mégis minél több férfihoz és nőhöz szeretnék eljuttatni művüket, mint vallják, szórakoztatás és elgondolkodtatás céljából. A hajdan tiltott irodalmi műveket és képzőművészeti alkotásokat nézegetve, olvasgatva szembetűnő, hogy túlnyomó többségük nőkről szól – az erotikus művészet sokáig férfiközpontú volt. Vajon ennek a nők szemérmessége vagy társadalmi elnyomásuk volt az oka? Ilyen kérdések – és még sok más érzés és gondolat – is felmerülhet az olvasóban, míg egy meghitt sarokban (vagy netán az ágyban) egyedül vagy éppen kedvesével ezt a kis méretű, de kétségkívül nagy hatású könyvecskét lapozgatja. Alexandra

Szerző: Rojkó Annamária, fotó: Jágfai Eszter, Ribánszky Kata

A cikk a 2010. márciusi Évában jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek