A laktató krumpli

Az inkák több ezer fajtáját ismerték. Egy háztartáson belül is több tucat félét termesztettek. Ennek a „polikultúrás” termesztésnek megvolt a maga előnye: ha az egyik fajta abban az évben nem jól termett, még mindig számíthattak a többire. Volt sima és rücskös héjú, volt kisebb és nagyobb, volt sárga, narancssárga, rózsaszín és kékeslila változat.

burgonya

Krumplin és tehéntejen jól meg lehet élni, hiszen ebből az étrendből nem hiányzik egyetlen alapvető tápanyag sem. Van benne szénhidrát és fehérje, a krumpli tartalmaz B- és C-, a tej pedig A-vitamint.
Az írek étrendje szinte csak krumpliból állt, tehéntejjel egészítették ki. A könnyen művelhető, bő hozamú krumpli kis területen is eltartott egy népes családot. Írország lakossága egy évszázad alatt hárommillióról nyolcmillióra duzzadt. A 19. század közepén terjedni kezdett a phytophthora infestans nevű krumplibetegség. Egész Európában pusztított, de Írországban tragédiát okozott.
A burgonya ma is az egyik legelterjedtebb kultúrnövény. A rizs, a búza és a kukorica után a legfontosabb szerepet játssza a népesedő emberiség jóllakatásában. A többi terménnyel ellentétben nem lehet hosszasan tárolni, messzire szállítani, s nem lehet készleteket sem felhalmozni belőle rosszabb időkre. Ettől függetlenül sok helyen nagy mennyiségben termesztik. A mono kultúrás módszer védtelenné teszi a kártevőkkel szemben, ezért a nagy krumpliföldeken sok vegyszerezésre van szükség.
A nyolcvanas években Amerikában feltűnést keltett egy génmanipulált változat, amelyet nem kellett permetezni, mert magában hordozta a rovarirtó vegyszert. A bacillus thuringiensis nevű egysejtű génjeit oltották bele, így a levelein rágcsáló kártevőket megmérgezte. A manipulált gének az egész növényben, így a gumóban is jelen voltak – és kinek volna bizalma egy krumplihoz, amely félig-meddig rovarirtó szer?
A génmanipulált krumplit nem fogadta el a közvélemény, és a fejlesztő cég is felhagyott vele, Európában nem is forgalmazták. Biztosak lehetünk benne, hogy a krumpli, amit megeszünk, csakis burgonyagéneket tartalmaz. Az más kérdés, hogy a burgonya, mint annyi más kultúrnövényünk, genetikailag elszegényedett. Ezernyi variánsát a Peruban kialakított Nemzetközi Burgonyaközpontban őrzik.

Szöveg: Olchváry Dorottya, fotó: Europress

Ez a cikk az Éva 2010. márciusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva!
 

« vissza

Kommentek