Sárkány a terráriumban

Tüskés állú barátunk
Ausztrália – elszigeteltsége miatt – bővelkedik olyan állatokban, melyek a Föld más részein nem mutatkoznak. Közéjük tartozik a Pogona vitticeps vagy belföldi szakállas agáma is, mely a szigetország középső, félsivatagos tájain őshonos. Nevét tüskeszerű pikkelyeiről kapta, melyek háromszögletű feje körül kifejezetten hosszúra nőnek. Lapos testéhez képest meglepően nagy feje kedvessé teszi külsejét, legalábbis rajongói szemében. Izgalmi állapotban felfújja magát, kimereszti tüskéit és nagyra tátja száját, ezzel igyekszik elbizonytalanítani ellenségeit. Nappali állat, méretét tekintve a közepes termetű gyíkfélék közé tartozik, egy kifejlett példány a 40–55 centiméter hosszúságot is eléri. Ideális körülmények között tartva akár 16 évig is elélhet. Hüllő létére meglepően könnyen szelídíthető, emberhez szoktatható – népszerűségét minden bizonnyal ennek is köszönheti.

Méregfog
Néhány évvel ezelőtt a melbourne-i egyetem tudósai meglepő felfedezést tettek. Néhány gyíkféle, többek között a szakállas agáma harapásában mérget találtak. Hogy miért csak most fedezték fel? Azért, mert eddig nem keresték. Régóta köztudott, hogy a ragadozó hüllők szája tele van baktériumokkal, amelyek a hüllőfogak között ragadt húsmaradékokon telepednek meg. Korábban a baktériumok hatásának tulajdonították a harapás helyén fellépő gyulladást, fájdalmas duzzanatot és hosszan tartó vérzést. Kiderült, hogy a toxin ugyan a csörgőkígyó mérgéhez hasonló, mégsem kell tőle megijedni. A mérget közvetítő rendszer primitívebb annál és nem is termel akkora mennyiségű mérget, hogy a harapás emberre veszélyes legyen, de azért bánjunk az agámával óvatosan, és ne hagyjuk, hogy kisgyerek kézbe vegye. Ez egyébként az állat érdekét is szolgálja. A legtöbb hüllőhöz hasonlóan a szakállas agáma is természetes hordozója lehet a szalmonellának, mely nála nem okoz kellemetlen tüneteket, az embert azonban megfertőzheti, így mindig mossunk kezet, ha megérintettük az állatot.

Ha hazavinnénk egy agámát
Sok helyen olvassuk, hogy az agámák könnyen tarthatók, igénytelenek, így igazán tökéletes háziállatok. A valóságban azonban nagyon érzékenyek a környezetükre, a táplálék minőségére, ezért csak az költöztessen lakásába agámát, aki elhivatott, és sem energiát, sem pénzt nem sajnál kis kedvencétől. A terráriumnak legalább 120 centi hosszúnak és 60 centi szélesnek kell lennie. Talajnak használhatunk homokot vagy sódert, melyet keverjünk össze porrá őrölt mészkővel, hiszen sárkányunk előszeretettel nyalogatja a földet, ha kalciumhiánya van. Helyezzünk el ágakat, melyeken mászhat, rejtekhelyeket, ahová elbújhat, és legyen egy napozóköve is. Az utóbbi különösen fontos, hiszen sivatagi állatunknak életfeltétele a meleg és a napsugár. Éjjel elég a 20–22 fok, de napközben a terráriumban 28–35 foknak kell lennie, a napozókövön pedig még ennél is melegebbnek. A terrárium fűtését talajfűtéssel, halogén izzóval vagy infralámpával is megoldhatjuk, de a legjobb ezek ötvözése. Mivel az agámának a nap sugárzására is szüksége van, a fűtés mellé még egy napfénycsőről is gondoskodni kell. Vizet mindig biztosítsunk számára, lehetőleg olyan edényben, amelybe bele is fér az állat, mert szeretnek fürdeni, különösen vedlés idején. A berendezett terráriumnak keressünk világos, félreeső helyet a lakásban, mert ezek az állatok nagyon rosszul viselik a stresszt: ha nincs nyugodt környezetük, elpusztulhatnak.

Tücsköt, bogarat
Aki szívesen simogatja egy hüllő pikkelyes hátát, remélhetőleg nem retten vissza a rovaroktól sem, hiszen az eleségállatokat élve kell az agámákhoz eljuttatni. A fiatal agámák rendkívül gyorsan nőnek, ezért szinte folyamatosan táplálkoznak. Egészségük megőrzése érdekében még azt az élelmet is ajánlott vitamin- és kalciumpor keverékébe forgatni, amelyet kifejlett állatoknak adunk. Az agáma mindenevő, rovart, férget éppen úgy elfogyaszt, mint apró egereket. Minél nagyobb példányról van szó, annál inkább igényli a zöldséget és gyümölcsöt is, de ezt is ajánlott vitaminozni.

Falkában jobb
A szakállas agámák társas lények, de csak akkor szabad több példányt együtt tartani, ha nincs közöttük jelentős méretkülönbség. Minden kisebb mozgó állatot zsákmánynak tekintenek, még saját fajtársaikat, ivadékaikat is. De ha méreteik hasonlóak, hamar kialakítják a rangsort maguk között. Szociális viselkedésük fejlett, egymással fejbólogatással és integetéssel kommunikálnak, ami igazán jópofa látványt nyújt.
Távolságtartóaknak
Ha csak kíváncsiak vagyunk a szakállas agámára, de otthonunkba inkább nem telepítenénk be, sétáljunk ki
a Fővárosi Állatkertbe. Januárban nyílt meg az Ausztrálház, ahol több agámafajtát is megnézhetünk.
www.zoobudapest.com
 

Szöveg: Horváth Zsuzsa, Fotó: europress
Ez a cikk Sárkány a terráriumban címmel az Éva magazin 2010. évi májusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek