A tűzijáték fináléja után megszűnik a ropogás, és oszlani kezd a tömeg. A sötét égbolton sárgás füst gomolyog. Vajon jól sejtjük, hogy e robbantgatás nem tesz kifejezetten jót a nagyvárosi levegőnek? Vagy úgyis annyi minden szennyezi, hogy nem is érdemes feltenni az ünneprontó kérdést?

Augusztus huszadika végül is csak egyszer van egy évben, és az ünnepi tűzijátékot hagyomány szentesíti. Először 1938-ban volt része a fővárosnak a látványosságban, amit akkor Emmerling Adolf tűzijátékgyáros rendezett a Gellért-szobor körül.
A második világháború után 1954-ben volt először tűzijáték, az 1956-os forradalom után tíz évig szünetelt a hagyomány, és csak 1966-ban indult újra.

Más nemzetek is szívesen kísérik tűzijátékkal legnagyobb ünnepeiket. Különösen, ha nyári hónapra esik a nevezetes alkalom – mint Amerikában július 4-e, a függetlenség napja vagy Franciaországban július 14-e, a Bastille-nap.

A tűzijáték közismerten Ázsiából származik, de Európában is nagy hagyománya van. A késő középkortól kezdve kísérte a pápaválasztásokat, a békekötéseket, a jelentősnek ítélt eseményeket. A régi idők tűzijátékai még nem voltak színesek, legfeljebb a sárga és a narancssárga különböző árnyalatait vonultatták fel, de a nép így is éppen elég pompázatosnak látta őket. A piros és a zöld lövedékek a 19. században jelentek meg, a nehezebben előállítható kék szín pedig csak a 20. században került fel a palettára.

A pirotechnikusok folyamatosan fejlesztik a technológiát, így ma már egészen tiszta, élénk színeket tudnak a levegőbe varázsolni. A lángot a robbanás során keletkező vegyi anyagok festik meg. A tűzijáték más szempontból is fejlődött: ma már biztosan nem juttat a levegőbe nyilvánvalóan veszélyes, például ólom- vagy higanytartalmú vegyületeket.

De még mai formájában is éppen eléggé szennyező. A látványosság után a levegőben vegyi anyagokkal terhes füst és por szállong, aztán lassanként leülepszik. A tűzijátékot gyakran rendezik valamilyen vízfelület fölött, ilyenkor aszennyeződés a vízbe kerül. Az amerikai környezetvédelmi hivatal kutatói három egymást követő évben figyelték meg egy bizonyos oklahomai tó vízminőségének változását július 4-e előtt és után. Arra a nem túl meglepő eredményre jutottak, hogy a szennyező perklorátok közvetlenül a tűzijáték után óriási koncentrációt értek el, és jó néhány hétbe, akár hónapba telt, amíg a víz kitisztult.

A légszennyezés különösen feltűnő azokon a helyeken, ahol a tűzijáték szinte mindennapos esemény. A Walt Disney kaliforniai szórakoztatóparkjában öt évvel ezelőtt vezettek be olyan „környezetbarát” tűzijátékot, amelyet puskapor helyett sűrített levegővel lőnek fel. Ennél is újabb keletű az afejlesztés, amely az egyik gyanús összetevőt, a kálium-perklorátot helyettesíti nitrocellulózzal. Ez a változat tisztábban ég, de árban és látványosságban egyelőre nehezen konkurál a füstösebb fajtákkal. Kétségtelen, hogy van ezen a téren fejlődés, de továbbra is csak
az a tűzijáték nem szennyez, amit nem tartanak meg.

Szöveg: Olchváry Dorottya, fotó: Europress, Wikimedia Commons. Ez a cikk egy régebbi Évában jelent meg.