Az utak sózása: a legolcsóbb megoldás?

A sózás ellen sok minden szól. A sós latyak tönkreteszi a cipőnket, árt a fáknak, kimarja a kutyák talpát. Rontja az utat, kátyúkat okoz, korrodálja az autók alvázát. Ha mélyebbre jut, az útburkolat alatti vezetékeket is szétmarja. Mégis együtt jár a téllel – nálunk évtizedek óta a só a legelterjedtebb védekezés a síkosság ellen.

Idén szeptemberben érvénybe lép egy rendelet, amelyet még 2008-ban hoztak a fák védelmében. E rendelet többek közt azt tartalmazza, hogy a járdát mostantól nem szabad sózni. A szabálysértés elvileg ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal büntethető. Azonban hogy az úttestet (tehát nem a járdát!) milyen módszerrel mentesítik a csúszástól, azzal a rendelet nem foglalkozik. Az érvelés szerint ugyanis az útról a sólé a csatornába folyik, így nem károsítja a fákat.

A városokban eddig a járdákra is sok só került. A háztulajdonosok vagy a társasházak gondnokai lazán sóztak saját portájuk előtt. Ezután csak alternatív anyagokat szabad használni: homokot, kőzúzalékot, zeolitot vagy hagyományosabb fahamut, forgácsot. (Persze a havat előbb el kell lapátolni.)

Az utakon sajnos marad a régi módszer: ha síkosodástól kell tartani, a legtöbb helyen még mindig só és homok keverékét terítik szét – bár néhány vidéki városban a kíméletesebb kalcium-magnézium-acetátot (CMA) használják. A só a legolcsóbb szóróanyag, ha nem is a legjobb. Hatása azon alapul, hogy a sós oldat fagyáspontja alacsonyabb, mint a vízé. Ha azonban mínusz hét foknál hidegebb van, már nem sokat ér.

Skandináviában nem ismerik a sózást. A havat tömörítik, kőzúzalékkal szórják fel, és mehetnek az autók. A só ott nem is lenne hatékony, mert túl hideg van hozzá, a hó pedig hónapokig megmarad, nem olvad el másnapra.

Az unió nem szabályozza egységesen a csúszós utak kezelését, és nem tervezi ezt a jövőben sem, mert a tagállamok klímaviszonyai nem egyformák. Nálunk a sózás nagyon elterjedt, de kisebb mértékben most is használnak alternatív anyagokat: kalcium-kloridot, útkálit. Ahol a sós víz különösen nagy kárt okozhatna – hidakon, lépcsőkön, védett fasorok mentén –, inkább ezeket szórják.

Lehet amellett érvelni, hogy a só nem is olcsó megoldás. Csak akkor tűnik annak, ha nem vesszük figyelembe a rejtett költségeket, például az utak javítását meg a környezeti kárt. A kíméletesebb szerek hatékonyabbak is, bár kilónként négyszer-ötször drágábbak.

Szöveg: Olchváry Dorottya, fotó: europress. Ez a cikk a 2011. évi januári számban jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek