Érték a hulladék?

Mennyire szigorúan kell különválogatni a különbözőfajta hulladékokat? Le kell-e kaparni például a papírcímkét a palackokról?
Nem kell. Több közterület–fenntartó, illetve civil informátorunk egybehangzó állítása szerint a szelektált hulladékot feldolgozás előtt újraválogatják és tisztítják. Az viszont segít rajtuk, ha a műanyag palack kupakjait leszedve, külön dobjuk bele a tárolóba.
Ezek szerint az sem igaz, hogy csak otthon kitisztított hulladékot szabad bedobni?
De igen, ez viszont igaz. Fontos, hogy mindig tisztán, ételmaradékoktól mentesen gyűjtsük a hulladékot. Egy kis mosogatószer bevetése után a konzervdobozok, a tejfölös dobozok, vagy a parfümösüvegcsék is alkalmassá válhatnak a szelektálásra. A zsírfoltos vajaspapír viszont a hagyományos szemetesbe való.
Baj, ha az üveg összetörik, miközben bedobjuk a tárolóba?
Egyáltalán nem baj: az üvegtermékek előállításánál törmeléket, szilánkokat is felhasználnak.
Miért kell összelapítani a műanyag palackokat?
Természetesen azért, hogy a hulladékot raktározzuk, ne a levegőt. Vigyázzunk, hogy a gyerekek ne ugráljanak rajtuk, mert könnyen az alfelük bánhatja. Inkább csak az egyik talpukat használják egyszerre.
Kell-e szólni valamelyik hivatalos szervnek, ha tévedésből mondjuk színes üvegeket dobtunk a fehér üveges tárolóba?
Ugyan már! Mint fentebb kiderült, a közterület-fenntartók, illetve a hulladékggyűjtő szigeteket karbantartó cégek újraválogatják az eredményt. A lakosság egyébként olyan, az átlagember számára nem túl kellemes látványt és illatot nyújtó anyagokkal dobálja tele a hulladékggyűjtő szigeteket, hogy néhány önkormányzat azt fontolgatja: az ilyen intézményeket a nejlonzsákos gyűjtésre váltják fel. Vagyis elképzelhető, hogy hamarosan már nem nekünk kell elgyalogolni a színes „ufókig”, hanem az újrahasznosítható hulladékot egyetlen zsákba pakolva adhatjuk le.
Voltaképpen miért is kell külön gyűjtenem a használt elemet, és mi lesz a sorsa?
A kimerült szárazelemek európai jogszabályok szerint veszélyes hulladéknak minősülnek, mert alkotórészeik – főképp a fémanyagok – a nedvesség hatására kioldódva szennyezhetik a környezetet, főként a talajt. Ezért törvény tiltja, hogy a használt elemeket kukába dobjuk vagy elégessük.
Ma már nagyon sok szárazelem-gyűjtőpont található országszerte: általános iskolákban, illatszerboltokban, kórházakban, plázákban, közértekben. A hozzád közel eső gyűjtőpontokra rákereshetsz itt: www.relem.hu
Mit kezdjek a lestrapált számítógépemmel vagy más elektromos gépeimmel? Hiszen ezek is nehezen lebomló anyagokból készültek.
Valóban, alig követhetünk el nagyobb kegyetlenséget környezetünkkel, mint ha eldobáljuk a régi monitorokat, alaplapokat, turmixgépeket. Ezek a tárgyak aztán szeméttelepre kerülnek, és a bennük található ólom és más szennyező anyag beláthatatlan károkat okoz. Arról nem is beszélve, hogy a számítógépekben ezüst, réz és más könnyen újrahasznosítható fém is van. A már semmire sem jó gépeket elhelyezhetjük az úgynevezett hulladékudvarokban. Ezeket az egyes települések önkormányzatai üzemeltetik, és sokféle veszélyes hulladékot (például fáradt olajat is) átvesznek. Vannak továbbá elektro-újrahasznosításra szakosodott vállalkozók, akik közül néhányat megtalálhatsz itt: www.hulladek.lap.hu. Ha számítógépet adsz át vagy el egy ilyen cégnek, a kidobásra szánt winchesterről gondosan törölj le minden személyes adatot és olyan dokumentumot, amelyet nem szeretnél idegen kézben látni.

Fotó: Red Dot
Ez a cikk Legyünk válogatósak! Vagy mégsem? címmel az Éva magazin 2007. évi áprilisi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.

« vissza

Kommentek