Vajon mit gondolna a 20 éves önmagam a mostani életemről? Levél magamnak a múltba és a jövőbe

Borítókép: Vajon mit gondolna a 20 éves önmagam a mostani életemről? Levél magamnak a múltba és a jövőbe Forrás: Getty Images
"...most még nehéz elképzelned, de mindent ügyesen csinálsz: semmilyen erőfeszítésed sem hiábavaló, idővel minden meg fog térülni, így hát soha ne add fel!"

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember valamilyen oknál fogva egyszer csak elmélázik önmagán, és visszatekint az eddigi életére vagy legalábbis annak egy bizonyos időszakára, szakaszára. Velem is ez történt a minap, amikor egy coaching beszélgetés alkalmával arról meséltem egy ügyfelemnek, miért is tartom jó eszköznek a „lista- és levélírást”, pontosabban azt a feladatot, hogy vessük papírra az elmúlt x évünk legnevezetesebb, legemlékezetesebb vagy legsikeresebb pillanatait.

Még az egyetem utolsó évében használtam először ezt az eszközt vizsgafeladatként, akkor a tanárunk arra kért bennünket, írjunk le 20 dolgot, amire eddig büszkék vagyunk, illetve írjunk le 100 gondolatot arról, mi mindent szeretnénk elérni az előttünk álló 10 évben. Én annak idején nagyon becsületesen megcsináltam ezeket a listákat és azok most, 1-2 évvel ezelőtt kerültek újra a kezembe, amikor nemcsak azért esett jól újraolvasni őket, mert megerősítést kaptam arról, hogy alapjában véve még mindig ugyanaz az ember vagyok, hanem azért is, mert számos dolgot már ki is pipálhattam róluk.

Kicsit több mint 10 évvel ezelőtt léptem be a „húsz évesek klubjába” és tisztán emlékszem rá, milyen bizonytalan volt akkoriban minden. Nemsokára búcsút intettem a tanulásnak, s egy új fejezet következett, ami arról szólt, hogyan állom meg a helyem egyedül az élet számos területén. Ha akkoriban írtam volna magamnak egy levelet a jövőbe – talán írtam is, csak nem emlékszem rá –, akkor az minden bizonnyal telis-tele lett volna vágyakkal, az ismeretlenről tett elképzelésekkel, kérdésekkel, amelyek aztán lehet, hogy közel sem fedték volna le a mostani valóságot. Azt hiszem, valahogyan így szólt volna az a levél:

Forrás: getty images

" Kedves Idősebb Én!

Itt most fejezted be az egyetemet, elég húzós időszak volt, de remélem te már azt mondhatod, hogy igenis megérte. Még mindig azzal a fiúval vagy? Néha vannak kétségeim arról, hogy jó ötlet-e még több évet rápazarolni, de most jó még valamiért. Mindegy is. Remélem van valami jó kis munkád, vagy legalábbis azt, hogy van valami az életedben, amit igazán szeretsz csinálni. Most épp iszonyú kilátástalannak tűnik egy normális munkahely: néha már az az érzésem, sehova nem vagyok elég jó. Bízom benne, hogy neked ez már nem napi szintű probléma.

Tökre örülnék, ha legalább csak annyit tudnék rólad, hogy a sok és sokféle terved arról, hogyan segíts az embereknek, valamennyire elkezdett már kibontakozni. Mert tudom, hogy folyamatosan ide tértek vissza a gondolataid, bármilyen munkáról is ábrándoztál.

Tetszik a pesti élet, vagy visszavágysz azért néha? Csak tudnám miért kérdezek ilyeneket, mikor tudom, hogy úgysem jön válasz. Azt hiszem megint rám jött az írhatnék, amit a beadandó dolgozatokon kívül nem igazán tudok hol és miért művelni. Tényleg, írsz már legalább egy blogot? Ezúttal nem a nyuladról, ugye? Végülis az is vicces volt, egy mesekönyvbe talán elment volna. Remélem egyszer még hasznodra válik ez a sok gondolat, amit most épp unalmadban pötyögtél be, ha más nem, mókás lenne visszaolvasni. Ha egyszer úgy tartja kedved, majd jelentkezz, várom! Bár még nem tudom hol leszek akkor.

Üdv, V."

Ezek a huszonévesek...! Most mondjátok meg! Csaponganak bele a világba, amiről azt hiszik, hogy már ismerik, de főleg azt, hogy meg fogják váltani. De tudjátok mit? Nagyon rendben van, hogyha így gondolják. Épp ezért, - hogy legalább egy huszonévest megnyugtassak, hogy lelki állapota több, mint normális, rögvest válaszolok is neki, vissza a múltba:

Forrás: getty images

"Kedves Fiatalabb Én!

Sokat vártál a levélre? Bocsi, de annyi minden történt! Képzeld, már a harmincon is túl vagyunk, van egy férjünk (nyugi, nem ugyanaz a srác) és boldogan élünk! Ami a munkahelyeket illeti, valóban nem volt egy gyalog-galopp, de éppen ez vezetett el minket oda, ahol most tartunk. Tudom, nehéz ezt akkoriban elképzelni, de vissza fogsz ülni az iskolapadba, épp azért, mert egy nap rájössz, hogyan segíthetsz leginkább az embereknek.

Talán volt időszak, hogy kilátástalannak érezted a munkahelykeresést, de ezt kapd ki: most már te segítesz másoknak, ha ugyanilyen problémájuk akad!

A pesti élet szuper, de már ott hagytam a belvárost. És igen, még mindig nagyon jó néha hazamenni és lelassulni kicsit. A bloggal kapcsolatban: ha egyszer majd eljutsz odáig, tudni fogod, miről kell írnod (nem, nem a nyúlról). Ha észreveszed a lehetőségeket, jönni fog valaki, - egy nagyon különleges ember -, aki meglátja benned a szerzőt és egyik napról a másikra azon kapod majd magad, hogy a kedvenc magazinod hasábjain olvasod vissza a soraidat.

Igen, ez csodálatos lesz! De nem is lövöm le a lényeget, úgyis átéled majd és szeretném, ha nem csak át, hanem igazán meg is élnéd a jó pillanatokat.

Tudom, most még nehéz elképzelned, de mindent ügyesen csinálsz: semmilyen erőfeszítésed sem hiábavaló, idővel minden meg fog térülni, így hát soha ne add fel! De úgysem fogod, nem vagy te az a fajta. Egyelőre azt hiszem ennyi, jó „időutazást” neked és ha van kedved, akár hagyományt teremthetnénk ezzel a levelezéssel: 10 év múlva újra beszélünk!

Üdv, V."

A te régi éned mit mondana a mostani önmagadnak? És most, jóval tapasztaltabban, bölcsebben, mit üzennél a fiatalabb „verziódnak” vissza a múltba? Kérnéd, hogy valamit máshogy csináljon? Biztatnád, esetleg hátba veregetnéd a kitartásáért? Hidd el, jót teszel vele, ha papírt és ceruzát ragadva átszellemülsz egy-két levél erejéig! Ez az eszköz segít tisztába kerülnöd önmagaddal, a céljaiddal, képes kitisztítani a fejed és segít táplálni az önbizalmadat is. Az pedig bármilyen korban legyél is, mindig jól fog jönni.

A cikk szerzője életmód és karrier coach. Ha elakadtál valamiben, vagy csak jól jönne egy kis hátszél, hogy valamin változtatni tudj, itt kérdezhetsz tőle.

És te miért lehetsz majd hálás önmagadnak?