Angelina Jolie szenvedélyes írásban kelt ki Donald Trump menekültpolitikája ellen

Borítókép: Angelina Jolie szenvedélyes írásban kelt ki Donald Trump menekültpolitikája ellen Forrás: Europress
„Nem leszünk erősebbek attól, hogy a gyengébbekre célzunk.”

Angelina Jolie-nak mondanivalója volt, és mint ilyenkor általában, ezt egész oldalas írásban adta a világ tudtára a New York Times-ban. A cikkből gyakorlatilag az a vélemény körvonalazódik, hogy ha az Egyesült Államok teljesen leállítja a menekültek befogadását, azzal második világháborúra emlékeztető helyzetet idéz elő. A színésznő írásából, aki az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának különmegbízottjaként dolgozik évek óta, részleteket közlünk, teljes terjedelmében itt olvashatod.

Amerikaiak korábban a vérüket ontották azért, hogy megvédjék az eszmét, mely szerint az emberi jogok fölötte állnak kulturális, földrajzi, etnikai vagy vallási különbségeknek. Az a döntés, amely felfüggesztette a menekültek befogadását az Egyesült Államokba és amely megtagadja hét muszlim többségű ország polgárainak belépését, éppen a korábbi áldozatvállalásaink miatt döbbentette meg barátainkat szerte a világon.

A globális menekültválság és terrorfenyegetettség teljes mértékben megindokolja, hogy végiggondoljuk, hogyan tudnánk a határainkat minél biztonságosabban őrizni... De azt, hogy milyen választ adunk a helyzetre, tényekre kell alapoznunk, nem a félelemre.

Hat gyerek édesanyja vagyok, mindegyikük külföldön született és büszke amerikai állampolgár. Nagyon is biztonságban akarom tudni őket és nemzetünk minden gyermekét az országunkban. Ugyanakkor abban a tudatban szeretnék élni, hogy azoknak a menekült gyerekeknek, akik rászorulnak a menedékre, mindig lesz esélyük befogadásért folyamodni egy együttérző Amerikában. (...)

A menekültek a legmagasabb szintű ellenőrzésnek vannak alávetve az Egyesült Államok határainál. Ez hónapokig tartó kikérdezéseket, biztonsági ellenőrzéseket jelent, amelyeknek az FBI, a Nemzeti Terrorelhárító Központ, a Belbiztonsági Minisztérium és a Külügyminisztérium veti alá őket.

Ráadásul csak a legnagyobb krízishelyzetben levő emberek azok, akik egyáltalán bekerülnek a menekültbefogadási eljárás gépezetébe: kínzások túlélői, nők és gyerekek, akik sürgős orvosi beavatkozásra szorulnak. Számtalan menekülttáborban és városban jártam, ahol menekültek százezrei küzdenek a túlélésért és minden egyes család rendkívül nehéz körülmények között él. Amikor az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága kiválasztja közülük azokat, akik a leginkább védelemre szorulnak, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ők megérdemlik a biztonságot, a menedéket és az újrakezdés lehetőségét, amelyet a mienkhez hasonló országok fel tudnak ajánlani nekik.

A menekülteknek csak töredéke — kevesebb, mint 1 százaléka — tud letelepedni az Egyesült Államokban vagy más országokban. Világszerte 65 millió menekült vagy az otthonát elhagyni kényszerült ember élt, és 10-ből 9 menekült szegény országokban él, nem gazdag nyugati államokban. Csak Törökországban 2,8 millió szíriai menekült él. 2011 óta mindössze 18 ezer szíriai telepedett le Amerikában. (...)

Ha azt az üzenetet küldjük, hogy elfogadható dolog bezárni az ajtóinkat a menekültek előtt vagy diszkriminálni őket a vallásuk alapján, akkor a tűzzel játszunk. Ez a tűz kontinenseken fog végigsöpörni és olyan instabilitást fog eredményezni, ami ellen éppen most próbáljuk magunkat megvédeni. (...)

Az igazság az, hogy amikor nagyon kevés menekültet fogadunk be, éppen hogy a minimumot teljesítve, azért, hogy betartsuk az ENSZ tagjaként vállalt kötelezettségeinket és azokat az alapelveket, amelyekért olyan keményen küzdöttünk a II. világháború után, ezt a saját biztonságunkért tesszük.

Ha mi, amerikaiak azt mondjuk, hogy ezek a kötelezettségek már nem fontosak, azt kockáztatjuk, hogy... a kijelentésünk még nagyobb instabilitást, gyűlöletet és erőszakot eredményez.

Ha úgy döntünk, hogy létezik a menekülteknek egy másodosztálya, mert a muszlimok kevésbé érdemesek a védelmünkre, ezzel szélsőséges indulatokat gerjesztünk külföldön és itthon egyaránt és aláássuk a sokféleség eszméjét, amelyet a demokraták és a republikánusok egyaránt értékesnek tartanak. „Amerika elkötelezett a világ felé, mert a világból oly sok minden megtalálható Amerikában”, hogy Ronald Reagant idézzem. Ha kettéválasztjuk a világot a határainkon túl, magunkat is kettéválasztjuk.

A szeptember 11-e óta folytatott terror elleni küzdelmünk legnagyobb tanulsága, hogy minden alkalommal, amikor eltávolodunk az értékeinktől, csak súlyosbítjuk a problémát, amit megoldani próbálunk... Nem a mi utunk, hogy bezárjuk az ajtónkat a menekültek előtt vagy diszkrimináljuk őket és nem növeli a biztonságunkat. Nem a mi utunk, hogy félelemből cselekedjünk. Nem leszünk erősebbek attól, hogy a leggyengébbekre célzunk.

Mindannyian biztonságos országban szeretnénk élni. Ezt közös üggyé kell tennünk minden emberrel, vallástól és háttértől függetlenül, aki ugyanazon veszéllyel küzd és ugyanazt a biztonságot keresi. Abban reménykedem, hogy nagy nemzetünk mindenkori elnöke ebbe az irányba vezeti az amerikai népet.