5 ok, amiért le kéne kattannod a Facebookról most azonnal

Borítókép: 5 ok, amiért le kéne kattannod a Facebookról most azonnal
Íme néhány nyomós érv, amiért - ha csak kis időre is - hanyagolhatnánk az online profilunkat.

Emlékszik még valaki, hogy mikor indult a Facebook őrület? Valamikor az iwiw lecsengése után, vagy közepén, vagy végén. Mindegy is. A lényeg, hogy ma már szinte evidencia, hogy létezik, és hogy mi is létezünk rajta. Vagyis természetes, hogy van egy profilunk, – bármilyen is legyen az -, amely segítségével egy virtuális szemüvegen át tudjuk szemlélni a kis világunkat, környezetünket, kapcsolatrendszerünket.

Forrás: europress

Képzeljétek csak el, milyen lenne, ha nem lenne Facebook, - vagy szimplán ti nem lennétek fönn rajta -, mégis honnan a túróból tudnátok meg ennyi fontos infót az ismerőseitekről? Például, hogy az általános iskolai legjobb barátnőtök – akivel vagy húsz éve nem beszéltek, de persze szorgosan lájkoljátok egymás fotóit – legnagyobb lánya épp most érettségizik. Mi lenne, ha Facebook nélkül lemaradnátok a sok jóról, mi lenne, ha minden eseményről újra a „régi módszer” szerint kéne értesülnötök?

Nem is értjük, hogyan képesek erre még oly sokan, és miként tudnak továbbra is teljes, értékes életet élni anélkül, hogy tudnák, most már nem csak lájkolni lehet, hanem mindenféle más érzelmet kifejezni is! Talán teljesen fölösleges is lenne azt feltételezni, hogy ma már meg tudnánk lenni a napi Facebook látogatások nélkül. Ennek ellenére mi mégis belegondoltunk, hogy mi lenne, ha kicsit megpróbálnánk redukálni az efféle időtöltésünket, ezért leírjuk, szerintünk milyen pozitív hozadéka lenne, ha időszakosan jegelnénk a néhány éve történésektől duzzadó idővonalunkat, vagy csak előre betervezett időközönként látogatnánk meg online profilunkat.

1. Naponta nagyjából 50 percet visszakaphatnánk az életünkből

Nos igen, a nálunk jóval okosabbak és persze a statisztikák világában jártasak állítják, hogy naponta körülbelül ennyi időt töltünk el az „Arckönyv” előtt. Jó jó, töltsünk, de közben pedig állandóan sírunk, hogy nincs időnk semmire, legfőképpen magunkra. Akkor most hogy is van ez? Pedig ahelyett, hogy mások életébe kattintgatnánk bele, élhetnénk kicsit jobban, értékesebben a sajátunkat is. Például elmehetnénk edzeni, a szabadba, vagy olvashatnánk egy könyvet, de nem utolsó sorban még alhatnánk is, hogy ne nézzünk ki állandóan annyira nyúzottnak. Ha nem is ezért az 50 percért, hanem mondjuk csak fél óráért, lehet, hogy érdemes lenne bevezetnünk a saját "Facebook időnket", és csak abban az előre meghatározott napszakban, időpontban lépnénk fel a hálóra. Ezzel elkerülhetnénk az akár 10-15 percenkénti "ellenőrizgetést", amikor is azt hisszük, biztosan történt valami új, miközben valójában csak az időnket toljuk el a pótcselekvéssel.

2. Nem kéne ennyi energiát ölnünk önmagunk és az életünk fényezésébe

Oké, akinek nem inge nyilván ne vegye magára! De őszintén, biztos nektek is van olyan ismerősötök, akiről olybá tűnik a képei és az online tevékenysége alapján, hogy az élete egy megvalósult álom. Végülis pusztán képekkel és némi hozzászólással végtelenül egyszerű elhitetni, hogy minden a legnagyobb rendben van. Világutazunk, túrázunk, kiskutyát szeretgetünk, nem veszekszünk, nem aggódunk, hanem szélesen mosolygunk a világba. Irigylésre méltó, nem igaz? Hát nem biztos. Ahelyett, hogy az online életünket élnénk, igazán lecsippenthetnénk magunknak az arra fordított időből, és építhetnénk a valós dolgainkat, a tapintható világban.

3. Nem jelölnének be ilyen gyakran a durva péntek estéken készült képeken

Az lenne csak a jó élet: bulizhatnánk és tombolhatnánk, ahogy csak bírjuk. Mindezt azzal a tudattal, hogy „legjobb” barátnőnk másnap poénból kiposztolja, ahogy a hajunkat fogva tartott bennünket egy bokor társaságában. Enyje, hát szabad így viselkedni? De ha már megtörtént, nem lehetne, hogy nem legyen nyoma? Ráadásul, ha nem lógnánk ilyen sokat a Facebookon, hanem mondjuk csak fele ennyit, lehet hogy több idő jutna az ilyen emlékezetes bulikra is!

4. Búcsú a kéretlen bébifotóktól és persze a tükör előtti szelfisektől

A kisbabák valóban édesek, gyönyörűek, csodálatosak. De leginkább a saját szüleiknek, családjuknak, ennyiszer és ilyen mennyiségben. Senki sem vitatja, hogy egy gyerek születése után az élet java része körülötte forog, de könyörgünk, azért a kedves szülők még nem szűnnek meg szuverén egyénnek lenni! Tehát tök cuki, hogy láthatunk néhány képet az ismerőseink csemetéiről, de arról már igazán nem szükségeltetik tudósítani, hogy mit csinál a kicsi egy teljes nap alatt. Mindezt pedig kb fél óránként. Ennyire biztos nem lehet unatkozni, mert van dolog bőven egy kisgyerekkel! Arról nem is beszélve, hogy a Facebook idő egy részét - mondjuk amíg a gyerek szundít - végre magunkra is fordíthatnánk, úgy igazán! Na és a tükör előtt szelfiző tinik (és nem tinik)? Köszönjük, láttunk már épp elég próbafülkét, fürdőszobát, előszobát, szállodai szobát! Ha összeadnánk, hogy naponta mennyi tükör előtt készült fotó kerül föl a netre, talán még annál is nagyobb számot kapnánk, amennyi portré készült Britney Spearsről fénykorában összesen. Az egészséges önbizalom és önkép nagyon fontos, de előbbit ne ezzel építsük, utóbbit pedig ne ezzel romboljuk!

5. Nem torzulna ennyire a személyiségünkről alkotott online térkép

Mert hogy van ilyen, ha belegondolunk, ha nem. Nem csak a Facebook, hanem a teljes internet figyeli a látogatók szokásait, és persze rendszerezi is azokat. Minden online aktivitásunk megy bele a kalapba azért, hogy egy következő netezés alkalmával, már olyan ajánlatok, honlapok, cikkek jelenjenek meg szemeink előtt, ami minket – a különböző számítógépes algoritmusok szerint – érdekelhet. Lehet, hogy csak egyszer nézünk utána egy utazás ajánlatnak, vagy a végleges szőrtelenítés lehetőségeinek, onnantól kezdve viszont mindenhol visszatérő vendégként üdvözölhetjük majd az ilyen témájú linkeket, cikkeket, hirdetéseket. Ugyanez a helyzet a Facebookos aktivitásunkkal is, hogy egy idő után ki akarja majd találni mit szeretnénk látni, milyen hirdetések érdekelnek minket. Mi pedig baromira nem vagyunk rájuk kíváncsiak, és ezredszerre is rákattintunk a „nem akarom ezt látni” ablakra. Nem lenne egyszerűbb néhanapján, legalább egy kis időre lepattanni az egészről? Picivel több időt szánni mondjuk azokra a dolgokra (is), amikre amúgy újra és újra rákeresünk?

Nem tudjuk mi lenne a tökéletes recept, de arra talán mi is oda tudunk figyelni, hogy ne az online világ javára dőljön el a "verseny". Meg kell próbálnunk megtalálni a számunkra egészséges egyensúlyt, vagy arany középutat, ahol erre is és arra is marad idő. A lényeg talán az lenne, hogy a két oldal kiegészítse egymást, hogy például a rengeteg meghirdetett Facebook esemény iránt ne csak érdeklődjünk, hanem részt is vegyünk egyik-másikon. Az pedig már igencsak a valóság! Szerencsére.