Sia dala egészen underground érzetet visz bele az új Én kicsi pónim-filmbe

Borítókép: Sia dala egészen underground érzetet visz bele az új Én kicsi pónim-filmbe
Hogy az anyukák is örüljenek, ha már ezerszer végig kell nézniük.

Október 12-én érkezik a mozikba a My Little Pony: A film. Na most az a helyzet, hogy erről a műalkotásról nem tudom őszintén azt írni, hogy alig várom, inkább mély együttérzésemet szeretném kifejezni azon szülők iránt, akik valamiért rákényszerülnek, hogy megnézzék a gyermekükkel ezt a családi filmélményt, amelynek már az előzetese láttán is megfájdultak a receptorok a szememben.

Szóval bocsánat mindenkitől, aki gyerekként nem tudott elaludni a szivárványos plüss pónija nélkül, tökre megértem, meg minden (nekem inkább egy kopott, névtelen nyuszi jutott az eszembe, mondjuk az a legjobb szerintem), s a magam részéről igazából fel se hívnám a figyelmet a My Little Pony filmre, ha nem adna elő benne Sia egy meglehetősen érzelmes himnuszt Rainbow címmel.

A dal szerkezetét és stílusát tekintve mintha teljesen elütne a pónik, egyszarvúak és pegazusok világától annak ellenére, hogy az énekesnő maga is egy pónit alakít a filmben, és a karakterét az ő parókás arcot eltakarós színpadi imidzséhez alakították a rajzolók. És akkor még nem beszéltünk a videóról, amelyben ismét felbukkan Sia múzsája, Maddie Ziegler, a most 15 éves táncosnő, újabb érdekes kontrasztot alkotva a képkockákon sorjázó pónikkal.

Nézd meg ezeket a figyelemre méltó fotókat is: