A fiatal II. Erzsébetről szóló új tévésorozat gyakorlatilag maga a tökély

Borítókép: A fiatal II. Erzsébetről szóló új tévésorozat gyakorlatilag maga a tökély
A The Crown instant klasszikus pazar kosztümökkel, többféle romantikus szállal. Közben egy milliméterrel sem rugaszkodik el a történelmi tényektől.

Ti mit csináltatok hétvégén? A magam részéről szombat reggel gondoltam, belepislantok a The Crown című, II. Erzsébetről szóló új tévésorozatba, amelynek teljes első évada egy az egyben felkerült a Netflixre november 4-én. Csak megnézek 5 percet az első epizódból, hogy lássam, érdemes lesz-e követni, aztán megyek a dolgomra, van nekem abból elég.

Most mély levegőt kell vennem, mert ami ezután történt, azt nem könnyű bevallanom: a fenti elgondolásból az lett, hogy valamikor késő este álltam fel a monitor elől. Egy ültő helyemben végignéztem mind a 10 részt. Binge watching áldozata lettem. Mentségemre szolgáljon, hogy egy remekművet láttam, az összes létező szempontból.

A Peter Morgan által létrehozott The Crown a fiatal II. Erzsébet királynő (Claire Foy játéka előtt le a kalappal) uralkodásának első éveit mutatja meg hátborzongató hitelességgel. Mármint: nem voltunk ott, de úgy érezhetjük, mintha ott lettünk volna. És közben mégsem unalmas pusztán azért, mert kínos pontossággal ragaszkodik a történelmi tényekhez. Hanem drámai, romantikus, nagyszabású – és felvállaltan monarchista, ami a nem-brit néző számára mindenképpen szórakoztató. Helyesli, hogy Britanniában királyság van, lát benne politikai szerepet, nem sajnálja rá az adófizetők pénzét és hogy miért nem, azt jó alaposan meg is mutatja azt a nézőnek. Noha II. Erzsébet nem azonosul fenntartás nélkül a nagymamája, Mária anyakirálynő által képviselt állásponttal, miszerint a király az Úr földi helytartója Britanniában – ezért is ő az anglikán egyház feje –, vitatkozni nehezen tud vele. Már csak azért is, mert a sorozat egyik legerősebb mellékszálát Erzsébet nagybátyja, a korábbi VIII. Edward „nyugdíjas évei” alkotják (Alex Jennings a The Crown „elődjében”, A királynő című mozifilmben Károly herceget alakította), aki azért mondott le a trónról, mert az anglikán egyház hivatalos vezetőjeként, szakrális személyként nem vehetett feleségül egy elvált asszonyt. Edward helyett öccse, VI. György lett a király (Jared Harris alakítja a sorozatban kifogástalanul, méltó utódjaként Colin Firth-nek, aki A király beszéde című mozifilmben játszotta a dadogós uralkodót), őt pedig legidősebb lánya követte II. Erzsébet néven.

Ben Miles (Peter) és Vanessa Kirkby (Margit hercegnő)

Az egyházi szempontok más tekintetben is megkötik II. Erzsébet kezét: a sorozat másik fontos cselekményszálában húga, Margit hercegnő (Vanessa Kirkby most már élénkebben él a fejemben, mint az igazi Margit) a királyi család egy hűséges kamarásához, Peter Townsendhez (Ben Miles nem fiatalodott a Coupling – Páran párban óta) szeretne hozzámenni. Aki azonban szintúgy elvált, és a brit kormány egyes tagjai lemondással fenyegetőznek, ha a frigy létrejön. Semmiképp sem áruljuk el, mi lesz a vége, úgyis benne van a történelemkönyvekben; mindenesetre a The Crown abban is pazar, hogy csak alig észrevehetően kacsint össze a 21. századi nézővel. Képzeljétek, jön például a kacsintás, az 1950-es években egy tucat középkorú, fehér bőrű, sötét szobában szivarozó férfi mondta meg, hogy egy hercegnő férjhez mehet-e. Na és azt tudtátok, hogy a huszonéves Fülöp hercegnek (Matt Smith) milyen pokolian nehéz volt kadéti karrierjét otthagyva az egész világ előtt háztartásbeli férjként és apaként berendezkedni 1952-ben? És hogy a jócskán hetvenes éveiben bicegő, botjára támaszkodó, beteges Churchill miniszterelnök (John Lithgow játékának hála ez a karakter lett talán a kedvencem az összes közül) minden keddi audiencián kénytelen volt állva beszámolni a világ eseményeiről a huszonéves, foteljában ücsörgő Erzsébetnek, mert ezt írta elő az udvari protokoll? Majdnem hangosan drukkoltam, hogy legalább a stroke-ja után kínáljon neki helyet a királynő, de nem kínált.

II. Erzsébet (Claire Foy) esküvői ruhában.

És akkor még nem beszéltünk a csodálatos, de a kelleténél éppenhogy nem csicsásabb ruhákról, Michele Clapton kreációiról. A brit királyi család, úgy látszik, a Downton Abbey szereplőinél valamivel visszafogottabban (de semmiképp sem olcsóbban) öltözködik. Állítólag 30 ezer fontot költöttek csak arra, hogy rekonstruálják Erzsébet esküvői ruháját. A fényképezésről is muszáj megemlékeznem, különösképpen Ole Bratt Birkeland operatőri munkájáról a negyedik epizódban, amely az 1952-es szmogkatasztrófáról szól.

A The Crown instant klasszikus, díszdobozba és vitrinbe vele. (Vagy legalább mentsétek el a kedvencek közé.)

Reméljük, nemsokára magyar felirattal is meg lehet nézni a The Crown-t; akárhogy is, itt egy képgaléria a szereplőkről és pompázatos kosztümeikről.