Vidéken újrakezdők: te tudnál élni egy faluban vagy akár egy tanyán?

Borítókép: Vidéken újrakezdők: te tudnál élni egy faluban vagy akár egy tanyán? Forrás: Getty Images
Ne vágd rá azonnal, hogy persze, mert ez nem olyan egyszerű!

Egyik hétvégén épp a férjem nagyapjához tartottunk vidékre, amikor a zötyögős úton haladva elkezdtünk beszélgetni a gyerekkorunk emlékeiről, hogy milyen is volt a nagyszülőknél falun tölteni a nyarakat. Aztán valahogy odáig kanyarítottuk a történetet, hogy azon kaptuk magunkat, a falusi életről beszélünk, egész pontosan arról, hogy milyen lenne most, a fővárosi létből kiszakadva egyszer csak úgy határozni, mi bizony falun, netán egy tanyán folytatjuk.

Gyerekként imádtam a nagyanyám sarkában lenni minden egyes pillanatban, amikor valamit ügyködött a kis parasztház körül, figyeltem, ahogyan eteti az állatokat vagy épp azt, amint csirkét pucol. Örökre megmaradt bennem a látvány, a sok kellemes illat és persze a kevésbé kellemes szagok sora is. A férjem nagyszülei földet műveltek, azon leginkább paprikát termesztettek, így ő megélte a hajnali kelés és korai munka szépségét, no meg persze megtanulta a déli napon való leégést is, ha nem fogadott szót és nem ment haza a papáékkal egy kis pihenőre vagy ebédre.

És mégis hogy képzeldnéd a tanyára költözést? – kérdem én útközben.

Mondjuk, néhány állattal, egy kis szőlővel, amit lehet művelni...
de aztán hamar belé is fojtottam a szót.
Ez mind szép és jó szívem, de te tényleg el tudod képzelni, hogy ennyire elzárva élj a világtól, hogy hirtelen ingerszegény környezetbe kerülj? Arról nem is beszélve, hogy mennyi odafigyeléssel és lemondással jár az állattartás...
folytattam.
Forrás: GettyImages

Ha belegondolunk, amikor egy átlagos városi ember magához vesz egy háziállatot, már az is óriási kötöttségekkel jár. Hiszen nem mindenki viszi a kutyáját, macskáját magával utazni, s képzeljük csak el, mi van akkor, ha haszonállatokról beszélünk! Hajnalban kelni, hogy ellássuk őket, számtalan előírásnak megfelelni a tartásukkal kapcsolatban, még ha csak önellátásra is szánjuk őket.

De ne menjünk ilyen messzire, hogy az önellátó gazdálkodást és az állattartást említjük, hiszen valójában nem sok fogalmunk lehet róla laikusként. Maradjunk csak azon a terepen, amiről már van némi fogalmunk: például hogy miként képzelnénk el a mai modern világban a gyerekeink tanyán való nevelgetését, iskoláztatását. Számomra, szellemi munkát végző nő számára ezek bizonyos szempontból felfoghatatlan dolgok. Azt is mondhatnám, hogy ég és föld a kettő, s tudom, nem akarnék erőt fordítani arra, hogy ezt a kettőt összeegyeztessem.

Forrás: GettyImages

Egy kis házi borászat persze más tészta. Érzésem szerint ahhoz is teljes életmódváltásra kéne rászánjuk magunkat, de azt talán fokozatosan is meg lehetne valósítani. Kezdhetnénk mondjuk egy apró szőlőbirtok megvásárlásával, amelyen lehetne kísérletezni, miután sok-sok mindent megtanultunk erről a szakmáról. De hogy mindkettőnk vagy egyikünk életébe beleférne-e egy egészen új terület megismerése és elsajátítása, azt nem tudnám megmondani. Talán egyszer belevágunk, talán nem.

Mindenesetre a tanyasi élet gyermekkori képét tovább őrizzük a szívünkben, és megfogadjuk: megtaláljuk a módját annak, hogy a gyerekeink is megláthassák majd annak szépségeit.