„A színházon kívül is van közös témánk” – interjú Borbély Alexandra és Nagy Ervin színészekkel

Borítókép: „A színházon kívül is van közös témánk” – interjú Borbély Alexandra és Nagy Ervin színészekkel Forrás: Viszlay Márk
Mindketten a Katona József Színházban játszanak, most pedig még közös filmben is szerepelnek. De Nagy Ervin és új párja, Borbély Alexandra a „művészpárkodás” gondolatától is hideglelést kapnak. A Berlinaléra készülve, a filmfesztivál előtt beszélgettünk velük.

18 év után jött ki új filmmel Enyedi Ildikó. A Testről és Lélekről két különös ember még különösebb szerelméről szól, akik éjszakánként ugyanazt azt álmodják: szarvasként élnek egy erdőben. Ám az álmukban megélt kölcsönös szerelmet a való életben nehezen tudják megtalálni.

Szandra: Elképzelhetetlen volt, hogy Mária szerepét nekem ajánlják fel, annyira más karakter, mint én. Eredetileg nem is én játszottam volna, engem a pszichológusnő szerepére választott ki Ildikó. Aztán amikor már hónapok óta hiába kereste a főszereplőt, egyszer csak felhívott, hogy nézzük már meg, nekem hogy állna. És megnéztük. Mária egy szexualitásában teljesen zárt nő, ezért a rendező azt kérte, hogy valahogy öljem ki magamból a nőiséget. Felöltöztem otthon, ahogy elképzeltem őt, megcsináltam a hajamat, beálltam a tükör elé, és megpróbáltam átkattintani az agyamat. Ildikónak kétségei voltak, mert a kamera látja a szememben az érettebb nőt. Én meg azt gondoltam, hogy annyira ritka, hogy az embernek ilyen szereplehetőség adódik, hogy elhatároztam, megkeresem magamban Máriát. A helyzetet ráadásul tovább nehezíti, hogy a szexuális zárkózottsága dacára Mária egy végtelenül határozott nő erős jelenléttel, aki minden helyzetben kimondja, amit gondol. Autisztikus jegyeket mutatóan furcsa nő, aki a szabályrendszeréhez, mániáihoz minden körülmények közt ragaszkodik.

A főszereplő párod azonban ezúttal nem Ervin.

Ervin: Én a vezércsődört játszom, aki megérkezik arra a munkahelyre, ahol Mária és Endre dolgoznak, és azonnal rástartolok Máriára, hogy kicsit belepiszkáljak a kettejük közt alakuló dologba. Szandra nem mondhatja ki, mert ő a főszereplő, de rendkívüli film lett ez. Enyedi Ildikó tulajdonképpen egy pofonegyszerű ötletből indult ki, ami ugye az, hogy a két főhős ugyanazt álmodja, de onnan aztán valami csodálatosan építette fel a történetet. És miközben a film gyönyörű és költői, van egy egészen speciálisan abszurd humor abban, ahogy ez a két furcsa, élhetetlen ember megpróbál egymáshoz közeledni.

A te főszerepléseddel forgatott, minden idők legdrágább magyar filmjeként beharangozott Kincsemet pedig március 16-án mutatják be.

Ervin: A filmben Kincsem valódi története köré lett szőve egy szerelmi szál. Pedig a csodaló története önmagában sem semmi. Tulajdonképpen máig hihetetlen, ahogy végigverte a világot, ráadásul kancaként, amire talán azóta sem volt példa.

Nahát, nem tudtam, hogy a lovak közt is ekkorák a nemi különbségek.

Ervin: Hát hogyne. Ez olyan, mintha Szandra és én versenyeznénk futásban.

Szandra: Ezt én se tudtam! És nőként verte a pasikat? Menő. (nevet)

Ervin: Bizony. Woman power. Ma is versenyeznek kancák, de Kincsem óta nem volt olyan, hogy kanca vert volna mént.

Forrás: Viszlay Márk

Nagy dologra készültök, hiszen hamarosan együtt utaztok a Berlini Filmfesztiválra. Szandra, neked ez az első filmfőszereped, és rögtön a legrangosabb európai fesztiválon debütálsz vele, de Ervin, ha jól tudom, ekkora presztízsű fesztiválon még te sem jártál. Ráadásul együtt mentek, párként.

Ervin: Nyilván nem kéz a kézben szeretnénk vonulni, mert az azért röhejes lenne. Nem vagyunk mi akkora kaliberek. De nagyon izgatottak vagyunk, mert sosem voltunk még ekkora dologban együtt.

Gondolom nem könnyíti a kapcsolatotokat, hogy együtt is dolgoztok.

Ervin: De szerencsére csak alig nehezíti. A Két Korea újraegyesítése című darabban játszunk együtt a Katonában, és most volt ez a film, de egyébként kerüljük a közös munkát. Nem szeretnénk olyan művészpár lenni, akik egymásból és a kapcsolatukból csinálnak művészetet. És főleg nem szeretnénk a „Hosszú nyári esték” típusú zenés-dalos összeállítások irányába elmenni.

Szandra: Pedig végighaknizhatnánk a Balatont vele, szuper lenne. De komolyra fordítva, egyikünk se olyan, aki csak a szakmáról akarna beszélni. A színházon kívül is van közös témánk.

Ervin: Sokáig kerültem a szakmán belüli kapcsolatot, mert a hideg kiráz a gondolattól, hogy reggel együtt menjünk be a színházba, 10-től 2-ig együtt próbáljunk, együtt ebédeljünk, este meg együtt menjünk haza. Büszkén nyilatkozgattam is évekig, hogy nekem nem lesz soha színésznő csajom. (Szandra nevet.) De ha már együtt dolgozunk, akkor a filmezés mostanában nagyobb hangsúlyt kapott az életünkben, és arról szoktunk többet beszélgetni.

Szandra: A filmben koncentráció van, nincs idő a főiskolás hangulatú kavarásokra, amikor még imádtuk a folyamatos összezártságot, és folyton összeért munka és magánélet. Én nagyon szívesen forgatnék közös filmet Ervinnel.

Forrás: Viszlay Márk

Sose értettem, hogy tud valaki a szerelmével együtt dolgozni. Nekem a munka egy folyamatos gyötrelem, egy kudarcról kudarcra való izzadt bukdácsolás. El nem tudom képzelni, hogy ezt épp az nézze végig, akinek egyébként imponálni szeretnék.

Szandra: Hozzá lehet szokni. Az elején nekünk is volt olyan, hogy be kellett ugranom egy darabba, amiben Ervin már régóta játszott, és megkértem, hogy vegye át velem a tánclépéseket. Nem lett jó vége.

Ervin: Teljesen begörcsöltettem szegényt.

Szandra: A vezetéssel a mai napig ez van. Egyszerűen nem megy, ha mellettem ül. Mindig mondom neki, hogy hidd el nekem, Ervin, én egyébként rohadt jól vezetek. Csak nem tudom bebizonyítani, ha ott vagy.

De miért nem küldöd el a fenébe? Remélem nem szól bele, hogyan vezetsz.

Ervin: Én?! Csak csendben ülök.

Szandra: Ervin! Hallod magad? „Micsináááálsz?” Ezt mondtad a múltkor is.

Ervin: Jó, hát amikor éppen nekimennénk egy marhaszállítónak, akkor azért szólok.

Szandra: Nem mondtam, hogy ártatlan lennék.

Ervin: Az van, hogy a mumusa lettem. És annyira figyel, hogy ne húzza meg baloldalon a kocsit, hogy a jobboldalon meg leveri a tükröt.

Szandra: Tényleg így történt.

Ezt az álveszekedést irtó cukin csináljátok.

Ervin: Ez az első közös interjúnk, és mindjárt iszonyú veszekedésbe fullad.

(Helyette röhögőgörcsbe.)