Kérem a következőt! - a legtipikusabb figurák egy orvosi rendelő várójában
Ha jól számolom, eddigi életem során összesen 6 háziorvost „fogyasztottam el”: voltak köztük vidékiek és budapestiek is. És persze nem feledkezhetek meg az egyéb rendelőintézetekbe, osztályokra tett látogatásaimról sem, így például a különféle laborok, a bőrgyógyászat, a nőgyógyászat, a szemészet és persze még lehetne sorolni. Egy valami biztosan közös ezekben a helyekben: ez pedig a beteg. A beteg, aki személyiségétől függően ezer és millió lehet, így a várakozással töltött időt is értelemszerűen végtelenféleképpen tölti el. Nos, a napokban ismét egy orvosi rendelő várójába kényszerültem, és hát mit szépítsem: jót nevettem az ott megforduló embereken, és magamon. Elkezdtem ugyanis „kategóriákba”, sztereotípiákba sorolni az ott megfordult egyéneket, és néha bizony majdnem hangosan feltört belőlem a röhögés. Következzen most a még a váróban a telefonomba bepötyögött karakterek bővített verziója!
# Az izgága
Egy rohadt percig nem képes megülni a hátsóján, ehelyett viszont folyamatosan mászkál, fel-alá járkál, ezredszerre is elolvassa a kiírásokat; látványosan unatkozik, helyenként nagyokat is sóhajt.
# Aki épp készül meghalni (akkor is, ha csak kicsit náthás)
Az idő múlásával egyre hangosabban köhög, krákog és fújja az orrát, hogy bizonyítsa: ő van a legpocsékabbul, hátha egy csoda folytán előre engedi valaki.
# A „csak receptért jöttem”
Szerintem őt nem kell bemutatni.
# Aki csak vár valakire
Mi van? Miért ül valaki önszántából egy beteg emberekkel zsúfolt helyiségben? (Egyetlen elfogadható magyarázat, ha valaki egy idős hozzátartozóját, vagy gyerekét kíséri el.) A barátnőre, szomszédasszonyra várást nem tudom értelmezni.
# A bekopogós
Aki akkor is bekopog az ajtón, ablakon, vagy amit ér, ha 72-es arial black betű mérettel van kiírva, hogy ne tegye.
# Az „ez a napi programom” nénike
Aki már legalább másodszor jön a héten, ugyanis otthon igencsak unatkozik. Itt pedig talán kiélheti a beszélgetésre vonatkozó igényeit is, plusz valaki biztosan foglalkozik vele aznap: az orvos és az asszisztens. Most éppen gyógyszert íratni jött, mert azt elfelejtette a hét elején, amikor itt volt kontrollon. Szegényke!
# A felkészült
(Úgy érzem én ilyen vagyok.) Aki pontosan tudja, hogy órákat fog sínylődni a rendelő folyosóján, amíg sorra kerül, így hoz magával olvasnivalót, rejtvényt, sudokut, bármit, amivel nem unja halálra magát.
# A többieket figyelő
Aki már jó ideje ott ül, ahol; nem tűnt fel mikor érkezett, de látszólag nem nagyon siet sehova. Mindenkit végigmér, gátlástalanul bámul az arcodba, és néha jókat mosolyog az összegyűlt közönségen.
# A „hozzám ne szólj” fazon
Rendszerint a fülét bedugva ül és zenét hallgat, mert korábban már bizonyára órákat és azzal párhuzamosan idegszálakat vesztett egy-egy szintén az orvosra váró beteggel való kényszerű beszélgetés során. Így nem kockáztat: akkor is beteszi a füldugót, és módszeresen lehajtott fejjel ül, ha valójában nem hallgat semmit.
# A szófosó
Ő a levakarhatatlan, mindenáron beszélgetésbe elegyedő, akiben még egyszer sem merült fel, hogy a mellette ülők nem kíváncsiak életének jelenlegi, vagy kevésbé aktuális folyására, így sajnos az erre utaló jeleket sem veszi. Ha rád talál, nem szabadulsz: és onnantól kezdve már nem azon idegeskedsz, hogy mikor kerülsz már sorra, hanem azon, hogy ő mikor következik!
# A bennfentes
Ő mindenkiről mindent tud, így még akár az orvosról is. Ha nem értenéd miért késik a doki, tőle egész biztosan kielégítő választ kapsz, mert ő mindenkinek a valakije, aki ismeri az xy-t, aki ismeri az orvost, így pontosan tisztába van vele, hogy épp most viszi haza a gyerekét az edzésről, és ezért kezdődik később a rendelés. Ismerős?
# Az ideges
Akinek az idő múlásával egyre vörösebb lesz a feje, mert nagyon sorra szeretne kerülni. Így ha például sorszám húzós rendszer van, ő az aki ezt nem képes értelmezni és/vagy elfogadni, hiszen minden alkalommal mikor másik szám villog a kijelzőn körbe-körbe járkál, és duzzogva mormolja a bajsza alatt: „ezt nem hiszem el, ez nem igaz!”.
# Az ajtó-matrica
Sokszor ő egy személyben a „csak receptért jöttem” figura is; de ha nem így lenne, ő akkor is végig az ajtóban áll, semmi pénzért nem ülne le. Miért? Lemarad valamiről? Hiszen vagy érkezési sorrend, vagy sorszám rendszer van, nem pedig a „ki tudja erősebben támasztani az ajtó melletti falat” elbírálás dönt a következő bejutóról. Érthetetlen.
# Az összetalálkozósok
Ismerősök, akik rég nem látták egymást, és pont a váróban sikerül összefutniuk. Mindez persze nem is lenne baj, ha nem a harsány „jaj de rég láttalak, hogy vagy? De jól nézel ki, mi van veled?” kombinációkkal indítanának és a hangszínnel együtt fokoznák azokat valamiféle rögtönzött fiesztává. (Miközben te szétpattansz az idegtől, hogy milyen lesz a leleted eredménye.)