Éppen az előbb mesélt el az egyik kolléganőm egy – szerinte – vérfagyasztó történetet, és mivel ő a második kolléganőm, aki ekkora hülyeséggel jön, muszáj erről írnom. Egyébként van egy “antalvalis” hangulata a történeteknek, amelyekben a közös, hogy a végén a csúnya, perverz lábfétisiszta áll.

“Válás után az interneten ismerkedett össze a barátnőm egy pasival, aki nagyon szimpatikus volt, mert tudott normális leveleket írni helyesírási hiba nélkül” – kezdte ebéd közben a kolléganőm a szerinte nagyon ciki történetet. Már hetek óta leveleztek, és olyan szépen alakult minden, amíg a pasi az egyik levelében leírta, hogy ő szeretné majd szopogatni a lábujját, reméli, hogy nincs ez ellen kifogása. Hát, a kolléganőm visítva letörölte magát a társkeresőről, hogy hozhatta össze egy ilyen perverz csávóval a sors.

Hű, azért ilyen esetekre kifejlesztettem a poénnal elütést, hogy ne kelljen bevallanom, hogy ez nekem nincs ellenemre, sőt. Ilyenkor sajnos nekem is nyílik egy ablak a mesélő szexuális életére, akinek eszébe sem jut, hogy mi van, ha én is egy ilyen “perverz” vagyok, aki szereti, ha szopogatják a lábujjait…

Emlékszem, amikor egyetemen alatt az egyik barátnőm megismerkedett egy dél-koreai fiúval, akiről mesélte, hogy eszméletlen vele a szex, és amikor a lábujjait szopogatja, az valami Mennyország. Én akkor még sokkal maradibb voltam, bár kicsit irigykedtem, hogy velem még nem történt hasonló merészségű dolog az ágyban.

És amikor végre összejöttem egy lábfétisisztával, megértettem mindent:) Én imádom, ha imádják a lábam, és bármikor szívesen felkapom a piros tűsarkút, és semmi kifogásom az ellen, ha a mondjuk a kádban szopogatja, masszírozza a lábam és a lábfejem a kedvesem. És igazán őszintén, ha szeretne a bokámra élvezni, benne vagyok, miért ne?

A cikk folytatásáért kattints a szexsuli.hu-ra!