Kutyatámadás – igen, velem is megtörtént

kutya,kuvasz,kutyatámadás
Forrás: pexels.com

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

A

Amikor elfogyott a kerítés, a létezés lelassult, a megálló idő meg odasúgta: vége, meghalsz, kisanyám. Nincs tovább. Egy kutyatámadás áldozata voltam – elmondom épp úgy, ahogy megesett.

Az újsághordó kisasszonyságnak megvan a maga vintage romantikája, hasonlít a cigarettaárus lányok egzotizmusához. Letűnt korokat idéző, majdnem pikáns tett, hogy újságokat hajigálunk ócska postaládákba, amiket idegen kezek szednek ki, hajtanak szét, olvasgatnak, aztán szemetet csomagolnak bele, halat pucolnak rajta, a vécén ülve használják, satöbbi. Neveket gyűjtöttem a ládákról. Barátságba keveredtem a bérházak kapualjaival, ahol a dohos kukákat tárolták. Pénzt alig kerestem vele, de nem számított, legalább kint voltam a jó pesti levegőn és feketére festhettem a szememet.

Már zárt a nyár, amikor a tizenkettedik kerületbe irányítottak. Nem tetszett, hiányzott a belváros hétköznapisága, lüktetése. Itt néptelen későkánikulai tereken kellett ellopakodni színes vityillók, hibátlanul nyírt pázsitok előtt, csillogtak a postaládák, a garázsokból drága autók szélvédője meredezett. Az elbizakodott környezet előhozta félénkségemet, surrantam az egymástól távol álló – inkább terpeszkedő - házak között, gyorsabban dobáltam a lapokat, mintha siettetne vagy figyelmeztetne valaki.

A kutyáktól viszont nem féltem, a Belle és Sebastien évtizedekre irányadó mű volt, már ami az ember-állat barátságokat illeti.

Gyerekként amúgy is sokat vittek vidékre, megszoktam a láncra kötött, loncsos szőrű ebek egymásba olvadó, éles hangját. Itt se volt másként, betonkerítések mögött üvöltő állat, ő bent, én kint. Ez a világ rendje.

Az egyik hófehérre meszelt, gigantikus palota felállványozva. Munkások dolgoztak rajta. Ugyanolyan fehér kutya futkározott körülöttük, mint a fal. Kuvasz volt. Eszembe jutott egy régi történet, még apám mesélte. Lakott a szomszédjukban egy ilyen lény, a gazdája úgy sétáltatta, hogy a háta fölött tartotta a kezét: ha elveszi onnan, az eb talán széttépi a világot. Mindenki félt tőle. Apám mégis kedvelte, etette, simogatta, az állat eltűrte a közellétét. Egyszer azonban, épp cirógatás közben, a pofájára tévedt a tekintete. Villámként csapott le a felismerés: hisz ez egy veszélyes vadállat, egy mitikus szörny, mit keres a kezem a nyakán? Ideje se volt lekapni, azonnal támadott. Alig bírták leszedni róla.

Talán ez a gondolat volt a ludas, nem tudom.

Mentem a kerítés mellett, ma is emlékszem, hogy piszkoszöld rácsozata volt, az utcácska csendjét a munkások kopácsolása és a kutyaugatás morzsolta föl. Egyébként nem is csaholt olyan nagyon, inkább tessék-lássék, mint akinek ez sajnálatos kötelessége. Néha elővillant a szeme a rácsok között. Elővettem a hátizsákból az újságot, kerestem a postaládát. És akkor ott, ahol az utca kicsit elkanyarodott jobbra, és nem láttam, mi van utána, de ahol addig a kaput sejtettem, a kerítés elfogyott.

kutya,őrzőkutya,kölyök
forrás: pixabay

Ezt az ősi rettenést érezhették a régiek, amikor a kardfogú tigris eléjük fordult a sűrűből, és sehol egy dárda vagy legalább egy pattintott kő. Csontkéz a torkon, jeges halálfélelem, az volt. A spárgával összetekert újságstócot mégsem emelhettem rá, szánalmas próbálkozás lett volna: igazi monstrum volt, állati gólem. Az alakja kimerevedett, a szemei megüvegesedtek, mintha valaki leállította volna a szalagot egy kozmikus vetítőgépben. Azóta utánaolvastam: a lelassult idő csak az agyunk játéka, kritikus helyzetben ugyanis a feldolgozandó információk mennyisége megnő, az irányítást pedig a tudattalan, az ösztönös kaparintja meg. Vége, kisanyám, súgta a fülembe az ösztön, itt a vége.

Rohadtul fájt, ahol kitépett a combomból egy darabot, de ezt már csak utólag éreztem. A munkások lefogták, előttem eltorzult a tér, sokkot kaptam, menekültem a szétrongyolódott farmerban. Néhány méter után leültem az út közepén, ennyire futotta. Szép kis ősember lettem volna, az első vadászaton cafatokra tépnek a vadállatok.

A ribillióra előjött a házból a tulajdonos. Nincs mit szépíteni, tipikus újgazdag volt. Márkás cuccok, drága ékszerek, teljes empátiahiány, áldozathibáztatásos arzenál tetőtől talpig.

-Nekünk nem kell a vacak kiadványa, kedves kisasszony. – oktatott fölém magasodva, miközben a betonon kuporogtam, és cigarettaárus-lányos, füstös sminkemet lemosták a könnyek. Mintha a saját szerzeményeimet akartam volna rátukmálni az utcasarkon. Aztán így folytatta:

Ne mászkáljon errefele. Idejönnek lentről, csodálkoznak, ha valami bajuk esik, és akkor még engem vesznek elő…

Lentről… Manapság úgy mondanák: minek ment oda abban a miniszoknyában. Ha magamnál vagyok, talán megpróbálom elmagyarázni, hogy nem hermetikusan zárt objektumban, esetleg egy kiválasztottaknak fenntartott luxuszónában ücsörgünk, hanem közterületen, ahol maximum a pompázatos villája előtti járdára merészeltem feltenni pór lábaimat. És hogy egyáltalán nincs rendben, ha egy kuvasz elől a fél kerítés hiányzik. De csak bőgtem, mintha megerőszakoltak volna. Erre kifizette a letépett nadrágot, nagylelkűen valami plusz fájdalomdíjat is odalökött, sőt felajánlotta, hogy a sofőrje (sic!) kocsival elvisz a kórházba. Az utolsó ajánlatot visszautasítottam, a pénzt betűrtem a farzsebembe. Engedtem, hogy kifizessék a gondatlanságból bekövetkezett támadást és a bónusz megalázást, kisstílű kompromisszumot kötöttem. Pár nappal később – túl tetanuszon, álmatlan éjszakákon és a kutyafóbia kiindulópontján – haverokkal elittuk a kocsmában. Nem néztem meg a Fehér istent, pedig bírom a Mundruczót, és a fiatalos hiedelem, miszerint a hierarchia csúcsán az alapvetően jószándékú Ember él, mit mondjak, azóta nem túl stabil.

Tovább olvasok
Jéghideg pokoljárás – öt film, ami skandináv krimiből készült

A kétezres évektől töretlen diadalútját járó skandináv krimik nemcsak izgalmas bűntényeket mutatnak be, de mélyre ásnak az emberi pszichében és az északi társadalmak kollektív tudattalanjában is. Nem csoda, hogy sorra tünedeznek fel a moziadaptációk...

Meghan hercegnét duci hölgynek nevezték, a reakciója viszont nagyon találó volt

Tegnap Meghan hercegné egy jótékonysági szervezetnél járt, ahol egy idős néni megjegyzést tett a hercegné külsejére. De ő a legjobban reagálta ezt le!

Kövess minket

60%-os kedvezmény!!! Fizess elő fél évere (5 lapszám) és fél évig az InStyle-t is megkapod!

Csak 3180 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem