Viszonylag kései gyerek vagyok, ráadásul egyke. Idén voltam 30, édesanyám már tavaly betöltötte a 60-at, apukám pedig már a 70-en is túl van. Hogy úgy mondjam, egyikük sem az örökmozgóságáról híres, ez fiatalabb korukban sem volt így, bár amíg velük laktam, becsületesen elmentünk együtt nyaralgatni, pihenni, anyával pár éve még wellnessezni is elugrottunk egy-két napra, ha úgy jött össze. Én már lassan 5 éve az Egyesült Királyságban élek, és a páromat is már 3 éve megismertem. Ő lengyel, tehát az ő családja is viszonylag távol van tőlünk, a mindennapi életünktől. Persze a munkánkon keresztül számos ismerősre, barátra tettünk szert az évek alatt Angliában, így amikor az esküvőszervezésre került sor, mindketten egyetértettünk abban, hogy a mi nagy napunk a 3 országhoz képest semleges helyen legyen.

Úgy gondoltuk, hogy tökéletes lenne egy tengerparti esküvő Horvátországban, ahova mindenki kényelmesen el tud jutni akár kocsival, akár repülővel. Nem számolunk túl nagy vendégsereggel, viszonylag szűk körben szeretnénk ünnepelni. Amikor azonban az én szüleimnek jelentettük be a tervünket, határozott ellenállásba ütköztünk, mondván, hogy „ők bizony nem utaznak már sehova”.

Hát nem lenne jobb. Én csak annyit szeretnék, hogy olyan esküvőnk legyen, amilyet elképzeltünk, és hogy most az egyszer a szeretteink igazodjanak hozzánk. Olyan nagy kérés lenne ez, főleg az ember szüleitől? Amúgy sem értem, mi lehet az oka ennek a hirtelen röghöz kötöttségnek, hiszen korábban nem volt gond az utazással. Talán a magyar emberek bizonyos kor felett már inkább otthon ülnének? Nektek mi a tapasztalatotok? Az esküvőt mi semmiképp nem szeretnénk emiatt lefújni.