A puszin túl is van élet… 6 sajátos köszönési forma a Föld körül

namaste,india,köszönés Forrás: Getty Images
A múltkor elég terjedelmes kirohanást intéztem a puszival köszönés intézménye ellen, részletesen elemezve, hogy milyen megpróbáltatásoknak van kitéve, aki megpróbálja elkerülni, hogy úton-útfélen illetéktelenek ajkaival találkozzon az arca. Azóta sokat gondolkoztam azon, hogy ha rajtam múlna, milyen köszönésformát választanék inkább. Összegyűjtöttem néhányat – kíváncsi vagyok, ti melyik országban élnétek szívesen, legalábbis ebből a szempontból!

Ne aggódjatok, nem kezdem elölről, ebben a cikkben már épp eleget lamentáltam arról, hogy mennyire sérti az intim szférámat, hogy Magyarországon kábé mindenki természetesnek veszi a puszit mint köszönési (vagy bemutatkozási) formát. Úgyhogy gondolkoztam is elég sokat, hogy mi lenne a számomra ideális élőhely, az üdvözlésformák szempontjából legalábbis. Nyilvánvaló, hogy vannak más szempontok is, amik miatt eszem ágában sincs máshol élni tartósan, szóval ez csak egy gondolatkísérlet: hol köszönnek a világon a számomra legelfogadhatóbb módon? Nyilvánvalóan nem Franciaországban, amelynek egyes tájain akár három–öt puszit is lenyálaznak egymásnak a közeli barátok, és nem is az Egyesült Államokban, ahol feltalálták ugyan a fist bump nevű intézményt,

de azért még mindig a puszi számít a default üdvözlésnek,

legalábbis akkor, ha a férfi és nő vagy két nő üdvözli egymást. És akkor még nem beszéltünk a Közel-Keletről, ahol orrhegyet szokás egymáshoz érinteni, de ez csak férfiak között van érvényben. Vajon mi baj a sima hellóval? – morfondírozok, de ha már muszáj választani, vajon melyik a nekem való ország? Nosza:

Ti hogy köszönnétek szívesen?
Puszival, mint a legtöbben Európában és az amerikai kontinensen
Összepréselt tenyérrel, mint Thaiföldön
Kézfogással, mint Németországban mindenütt
Nyelvnyújtással, mint Tibetben
Meghajlással, mint Japánban
Hongival, mint a maorik
Namastéval, mint Indiában