„Farkas apó a vadászösvényen szaglászott, zsákmányt keresett. Nesztelenül lépkedett. Hirtelen az az érzése támadt, hogy a bozótban meglapul valami. Közelebb hajolt, bekémlelt. Ragyogó szemű, rózsaszín állatkát pillantott meg. Nagyon is jól tudta mi az: egy emberkölyök..."

Így kezdődik Rudyard Kipling története, az örök klasszikus, generációk óta a gyerekek egyik kedvenc története. Maugli, Balú, Bagíra, Sir Kán és a Dzsungel többi lakójának története ezúttal egy nagy képeskönyvben elevenedik meg, gyönyörű illusztrációkkal. Quentin Gréban képein feltűnik Sir Kán, a tigris, aki a vadonban rejtőzve vadászik a kis emberfiúra, ám nem számol azzal, hogy a Dzsungel népe Maugli mellé áll. Felejthetetlen jelenetek térnek vissza a képeken: Ká, a kígyó, Maugli köré tekeredik, a Bender-log, a majmok népe elragadja őt, hogy elvigyék a Hideg Tanyára, a romba dőlt városba.

Részlet:

Egy szép napon Maugli olyasmit hozott ebbe a történetbe, amivel halálra rémítette a Dzsungel összes lakóját: csak Piros Virágnak hívták maguk között. A Piros Virág a tüzet jelentette, de a Dzsungel egyetlen teremtménye sem merte szájára venni a nevét, annyira rettegtek tőle.

Elmesélem nektek, hogy is került a tűz az emberkölyök kezébe:

Este volt. Bagira Maugli mellett heverészett, és váratlanul megszólalt:

– Azt hiszed, testvérkém, hogy Sir Kán lemondott róla, hogy megöljön? Csak az alkalomra vár. Akela megöregedett, és Sir Kán a maga oldalára állította a fiatal farkasokat.

Azt mondta nekik, hogy egy emberkölyöknek semmi keresnivalója a Csapatban. Alaposan előkészítette a bosszúját, és véghez is viszi, amint Akela elhibáz egy vadat.

Bizony, nem hiába tanított meg téged Balú a vadon szabályaira.

Szükséged is lesz erre a tudásra, hogy távol tartsd magadtól az ellenségeidet, akik gyűlölnek téged. És még olyan kicsi vagy…

Hirtelen eszébe jutott valami, és felkiáltott:

– Tudom már, mit tegyél! Menj le az emberek kunyhójáig, testvérkém, és szerezz abból a Piros Virágból, amit ők nevelgetnek. Így, ha eljön majd a nap, nálam is hatalmasabb szövetségesed lehet, még farkastestvéreidnél is hatalmasabb.

Maugli rögvest le is ugrott a faágról, amin hintázott, és a bozóton áttörve hamarosan a megművelt földekre ért, ahol a falu lakói éltek.

Egy kunyhóba belesve meglátta, hogy az egyik földműves felesége fekete göröngyökkel táplálja a tüzet a tűzhelyben. Maugli odakint várakozott, és amikor fehéren, hidegen terjengeni kezdett a reggeli köd, látta, hogy egy kisfiú kiemeli a vörös szenet a kályhából, és bezárja egy földdel kitapasztott belsejű agyagkorsóba. Maugli szempillantás alatt kiragadta az agyagedényt a rémülten sikoltozó kisfiú kezéből, és már el is tűnt a ködben. Hosszú futás után ért vissza Bagirához, akitől szomorú hírt hallott:

– Akela elhibázta a szarvast. A farkasok megölték volna, de te is kellesz nekik, és égre-földre keresnek a dombokon.

– Készen állok. Nézd!

Maugli Bagira felé nyújtotta a parazsas cserépedényt, mire ő lesütötte a szemét, mert a Dzsungel egyetlen lakója sem képes szembenézni a tűzzel.