A 3 kedvencem Kányádi Sándor versei közül
Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő és író, a Nemzet Művésze, a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapítója. Nagygalambfalván született, az erdélyi Hargita megyében és élete utolsó éveiben hol ott, hol Budapesten élt. Erdélyi magyar identitása különösen fontos volt számára és a verseiben is folyvást visszaköszön.
Az olvasók leginkább a Kaláka együttes megzenésített változataiban ismerhetik Kányádi verseit, gyerekeknek...
...és felnőtteknek szólókat egyaránt...
(bár Kányádi Sándor úgy gondolta, hogy minden verse szól felnőtteknek és gyerekeknek is), de azért egy igazi versolvasónak a dallamuk nélkül is megvannak a kedvencei. Nekem nagy kedvencem volt és szívesen olvasgattam tőle bármit. Például a Két nyárfát, amely meglehetősen gyakran felbukkan esküvői meghívókon...
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Vagy a Hiúság című verset,
többre
nem
vágyom
lenne
bár
egy
padom
lenn
az
Arany János
nevét
viselő
metróállomáson
...amelynek nyomán tényleg kapott egy padot Sándor bácsi az Arany János utcai metrómegállóban...
...és persze ott van talán a legismertebb verse, a Valaki jár a fák hegyén, amelyet nem is olyan rég, 1994-ben írt, és amely elég baljós, de annál szebb:
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
Szóval sokat köszönhetünk neki, és biztosak vagyunk benne, hogy mély nyomot hagyott maga után.