Volt ifjúság, és volt szerelem – kamaszrománcok egy tanár szemszögéből

Borítókép: Volt ifjúság, és volt szerelem – kamaszrománcok egy tanár szemszögéből Forrás: Getty Images
„Csak egy tinilány és egy tinisrác hiszi naivan, hogy ilyen az élet, a Neoton is megmondta. Hát akkor hadd higgyék még egy darabig.” Avagy miken nem morfondírozik egy tanárnő a koranyári lyukasórában?

Kint hétágra süt a nap, az osztályteremben megreked a hőség és áll, mint egy betonfal. Az egyetlen ventillátor az első sorban ülő szerencsések homlokát hűsíti, a többiek kénytelenek beérni a kereszthuzattal, melynek ára a folyton becsapódó teremajtó, meg a vécére sietők feltörő voyeurizmusa. Filmet nézünk, Pelikán gátőr kálváriája azonban egyikőnk figyelmét se köti le, s harmatgyengének bizonyul a sarki fagyizó kétszáz forintos műízű édességének gravitációs ereje is.

Ha egy lyukas óra Bergson mércéje szerint rendkívüli hosszúságú, az iskola utolsó heteitől egyenesen kiakadna a nagy filozófus időmérője. A jelen középiskolájának generációja feltehetőleg sose lesz katona - sőt már a szülők is csak elvétve fordultak meg az agonizáló államszocializmus laktanyáiban -: centiket nem vágnak hát, és az ó, ió, ció is kiment a divatból a rendszerváltás óta. A mai gyerekek azért könyörögnek, hogy az utolsó napokat töltsük a falakon kívül: irány a természet, már amennyit kínál belőle a tizenötödik kerület egy Aldi és két panelsor között.

Szavazás, a létkérdés eldől. Se szauna, se álfagyi, menjünk ki a parkba. Ott a sok tuja mézesmadzagnak, meg az emléktáblák, az árnyékot vető facsoportok, az összekaristolt padok. Épp elférünk rajtuk tizenöten.

Talán nem említettem még, de a nagy melegben leomlanak a diákok magánéletét takaró falak.

Talán nem említettem még, de a nagy melegben leomlanak a diákok magánéletét takaró falak. A csizmák és bundák eltünedezésével a párkapcsolatok száma ugrásszerűen megnő, és nem titkolandó többé a felnőttek előtt sem. S ha elindul a coming-out, ki tudja, hol áll meg! Csak most, a park felé menet veszem észre, hogy jé, ezek is járnak az osztályból, meg azok is. Marci és Fanni tavaly észre se vették egymást, Peti meg év elején nem volt hajlandó odaadni a körzőjét Franciskának, mert „olyan hülye a haja” (az összefüggés megértését nálam okosabbakra bízom). Nem szólok rájuk, amikor egymás ölébe ülnek. Csak egy tinilány és egy tinisrác hiszi naivan, hogy ilyen az élet, a Neoton is megmondta. Hát akkor hadd higgyék még egy darabig.

Kettejüket emelném most a nyilvánosság fényébe. Patti szeptemberben került az osztályba. Eddig nem hallottam a hangját. A haja zöld, a szeme vastagfekete, a pillantása méregerős. Félénk, de van benne valami méltóság. Közepes tanuló. A szüleiről keveset tudunk: elváltak, anyuka egyszer hajnali háromkor írt furcsa sms-t az osztályfőnöknek. Nem barátkozik. A többiek tisztelik a kívülállását, talán tartanak is tőle valamelyest. De nem szereti senki.

Most is egyedül kószál. A füle zenével bedugva. Nem néz semerre. Állítólag egyszer majdnem elütötte a vonat, mert ez örökké így van. Mármint hogy soha nem néz sehova.

Kari a leghelyesebb srác az osztályban. Szőke és világító kék a szeme. Igaz, fogszabályzót visel, de jól áll neki. Ráadásul kedves és szorgalmas: hallatlan erények egy olyan fess fiútól, mint ő. Segít leckét írni. Megvédi a gyengébbeket. Udvariasan beszél a tanárokkal. Csibészes, de sosem fegyelmezetlen. Az ideális diák. Hiába túl szép, hogy igaz legyen – igaz.

De azért van szépséghiba. A csajokat mintha észre sem venné. Pedig rajonganak érte, keresik a kegyeit, ürügyet, hogy szólhassanak hozzá, megérinthessék a bőrét. Udvariasan, de felülről kezeli őket. Mint a lány a népmesében: ad is nekik meg nem is. Még Lili, az osztály mandulaszemű porcelánszépsége is hidegen hagyja, pedig Lili egyszer – állítólag – beinvitálta a lányvécébe egy közös lógásra, de Kari ünnepélyesen és nagy meghökkenést kiváltva nemet mondott neki.

tiniszerelem, kamaszszerelem, tinédzser szerelem
Forrás: Getty Images

Véletlenül vettem észre, esküszöm. Egy gigantikus dongó szállt el felettünk, mint egy apró, halálos méreganyagokkal teli repülőgép. A lányok visítozni kezdtek, felugráltak a padokról, a békés életkép kaotikus haláltáncba fordult. Szétrebbentek a boldog mátka-párok, faképnél hagyták a társukat, kit érdekelt a halál árnyékában a szerelem. S a színes forgatag, hangzavar, hurrikán szélén ott volt a két mozdulatlan alak. Patti megszokott tartózkodó arckifejezésével szemlélte a pánikot, a fény megcsillant a piercingjén. A dongó meg Kari feje fölött körözött, ám ő észre sem vette. Azt a csíkot figyelte, ami Patti ékszerén pihent lágyan, a csillogást, amely glóriába fonta a filléres vacakot, s szebbé varázsolta a legdrágább gyémántnál is.

Aztán a dongó elment, az élet meg visszakerült a normális kerékvágásba. A fiatalok letelepedtek a padra, egymás ölébe, csókolóztak, csacsogtak, elfelejtették a halálos veszedelmet, az árulást, a cserbenhagyást. Kari tovább nézte a piercinget, pedig már a fénysáv is tovább vándorolt időközben. Patti elfordult, visszadugta a fülébe a kiesett hallgatót. Zsebéből kikandikált egy Pall Mall, a dobozon a halál matricája: egy kopasz, fénylő szemű kisgyerek. Viola és Rózsa vigyorogtak, persze csak a háta mögött. Kari, kiáltotta Borcsa, segíts a matekban lécci, Logodi már megint tézét irat, leszarja, hogy év vége van. Kari pipacspiros készséggel ment, a füzetben sorakozó egyenleteket bámulta, ügyet se vetett Borcsa vágyakozó pillantására.

tiniszerelem, kamaszszerelem, tinédzser szerelem
Forrás: pxhere

Giccses, nosztalgikus érzéstől szorult belém a szusz, mintha ez a pillanat nekem üzent volna. Homályosan toporgott belül, és nem árulta el, hogy velem történt-e meg az a bizonyos, vagy mástól hallottam, esetleg láttam valahol. Azt, hogy egyszer valaki valamit nagyon elmulasztott az életben, s ezt nagyon megbánta. Jobban, mint bármi mást, amit később, felnőttként szalasztott el, álláslehetőséget, előléptetést, előnyös pozíciót a társadalmi táplálékláncban. Szép Ernő jutott eszembe, a Lila ákác zárósorai. „Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Nem vettem észre.”

Drukkolok, hogy most másként legyen.