Ahol nagyon kevés a hely az oviban, viszont bőséges a suliban, ott előfordul, hogy túl korán megy a gyerek suliba. Hatványozottan igaz ez azokra a gyerekekre, ahol a szülők is ezt tolják, azt gondolván, hogy ha már ilyen kis értelmes, akkor csak unatkozik az oviban.

Pedig speciális szempontjai is vannak az iskolaérettségnek, amikre talán nem is gondoltál! Fusd végig a listánkat, hátha neked is segít a döntésben.

Egy magániskola egésznapos „felvételijén” voltunk, amit persze nem így hívtak (hanem „hívogató”-nak). 5 fős csoportokba osztották a gyerekeket, és öt darab 20 perces foglalkozáson kellett részt venniük, 10 perces szünetekkel.

A foglalkozásokon a szülők is jelen voltak, ahogy a vezető tanító nénin kívül még legalább 3-4 pedagógus is, akik jegyzeteltek a gyerekekről. A foglalkozások mind játékosak voltak: hol a kézügyesség, hol a kreativitás, hol a mozgás volt előtérben. A tárgyi tudásra egyáltalán nem tértek ki.

Nagyon hamar láttam, hogy mi az erőssége a gyereknek. Azt eddig is tudtam, hogy gyorsan barátkozik, de például ennyi idegen előtt már nem volt hajlandó válaszolni a kérdésekre, továbbá nem ült (szőnyegen játszottunk) hanem az ölemben feküdt, bújt, ficergett. Pillanatok alatt világossá vált, hogy

KÉPTELEN MÉG 20 PERCET IS EGY HELYBEN LENNI, NEMHOGY 45-ÖT.

Az egyik teremben fa építőkockákból kellett építeniük bármit, ami az eszükbe jutott. A gyerekem belemélyedt a játékba, aminek elég hamar vége lett, és ez nem tetszett neki. Majd egy újabb várat kellett építeni, de kitétel volt, hogy most magasabb vár kell, mint az előző volt. Ő viszont csak épített, és nem érdekelte, hogy magasabb legyen az a vár.

ÖNÁLLÓAN NEM VOLT KÉPES ELSZAKADNI A JÁTÉKTÓL, ÉS VÁLTANI, ÚJ FELADATOT TELJESÍTENI.

Az ötödik foglalkozás egy játékos akadálypálya volt a tesiteremben. A végén egy-két páros gyakorlattal tesztelték, hogy képes-e együttműködni a többiekkel. Tudtam, hogy röhögve megcsinálná ezeket, de ő elbújt a „szoknyám mögé” és meg se mozdult. Ekkor úgy délután egy óra magasságában jártunk.

FÁRADÉKONY MÉG, NEM BÍRNA KI 5-6 ÓRÁT AZ ISKOLÁBAN.

Ráadásul a csoportot vezető tanárnéni nagyon megtetszett neki (hurrá), végig az ő szavát figyelte, az ő kezét fogta, akkor is, amikor nem kellett volna.

LÁTHATÓAN MÉG BIZTONSÁGRA VAN SZÜKSÉGE, OLYANRA, AMIT (JÓ ESETBEN) SOKKAL INKÁBB AZ OVI AD MEG NEKI.

Ráadásul a többi gyerek nagyrészt idősebb volt egy évvel, és egyértelműen látszott, hogy mennyivel érettebbek, mennyi hátránya lenne az enyémnek ebből fakadóan. Beszéltem az óvónéninkkel, ő is úgy látja, hogy jobb lenne neki ha maradna, így be kell írassam a suliba, de nem kell elkezdje szeptembertől. Ha nem értettünk volna egyet, akkor kicsit bonyolultabb lenne a helyzet, iskolaérettségi vizsgálatra kellett volna vigyem. Szerencsére nem így alakult.

Most lenne jó az a bizonyos nulladik év, aminek indítása úgy bő egy éve felmerült. Hát reméljük, egyszer tényleg bevezetik.