Miért olyan fontos neked ez a téma?

Alapvetően azért, mert van két kamaszgyerekem, és szeretném érteni, jobban ismerni az ő világukat. Közéleti újságíró vagyok, akinek a kommunikáció a szakmája, mégis:

Milyen témákkal, milyen formátumban, milyen eszközzel, milyen csomagolásban? Ezt keresem – és nem biztos, hogy megtalálom.

Mikor érezted azt, hogy nem is olyan egyszerű ez?

Rá kellett döbbennem az elmúlt években arra, hogy bár húsz év szakmai tapasztalattal a hátam mögött jó ideig azt gondolhattam magamról, hogy van némi hatásom a nyilvános térben, a fiatal generációknak már semmit nem mond, amiről beszélek, amiken dolgozom. A fiatalok nem is néznek tévét, hírműsorokat, közléleti, külpolitikai tévéműsorokat semmiképp. De arra is ráébredtem, hogy nem teljesen lehetetlen utat találni egymáshoz, még ezekkel a témákkal sem. Csak kölcsönös érdeklődéssel és tisztelettel kell egymás felé fordulnunk.

Érdekeljük őket egyáltalán?

Azt vettem észre, hogy a fiatalok két dolgot nagyra értékelnek, amit egy felnőtt megtehet értük: ha valóban odafigyelünk arra, amit mondanak, és ha nyitottan állunk hozzájuk. Nem szabad a “kor jogán” nagyképűen vagy megrökönyödéssel lesöpörni a kezdeményezéseiket az asztalról, ez nem vezet sehová.

Nemrég egy vloggersulit is vezettél.

Míg sok fiatal influencer csillogóan okos és tehetséges, nem kevesen válnak elképesztően népszerűvé butaságokkal, agresszióval vagy alpárisággal. Azért jártam az ország távoli iskoláiba a Vloggersulival, hogy megpróbáljam átadni: először is kell mondanivaló, aztán pedig nem árt némi kreativitás, a nyilvános megjelenés pedig dupla felelősség. Kiszolgáltatottsággal járhat, ha rosszul csinálják, manipulatív hatalommal, ha erkölcstelenül. Ha pedig szimplán csak bután, akkor a rossz vlogger dob még egy kupaccal a nagy, közös szellemi szemétdombunkra. Ettől szeretném megóvni azokat a gyerekeket, akiket okos vloggolásra buzdítanék. Maga a műfaj egyáltalán nem ördögtől való, bár sok kortársam borzong tőle, miközben mások – például kiváló, évtizedek óta a pályán lévő kolléganőim – szépen “átmentek” a tévéből a Youtube-ra. Ez az a csatorna, amelyen keresztül a fiatalok kifejezik azt, hogy mit gondolnak a világról, és innen tájékozódnak.

Arra gondolsz például, hogy mi nem óvtuk eléggé azt a földet, ami az ő jövőjük?

Igen, pontosan erre gondolok. És a tévében csupa olyan témát érintek, amelyről a fiatalok joggal gondolják azt, hogy alakításukba, változtatásukba semmiféle beleszólási lehetőségük nincsen: a befolyásos haverok, a gazdagok, a csókosok, a fővárosiak, a nagyhatalmak, a vállalatok stb. intézik a “nagy ügyeket” úgyis, egymás között. Médiára és politikára ez egyaránt igaz.

Több más tevékenységed fókuszában is a fiatalok állnak.

Igen, például kurátor vagyok a Hintalovon Alapítványnál. Nem is tudok annál fontosabbat elképzelni, mint amire a Yelon applikációval vállalkoztak: szexedukációra egy olyan korban, amelyben a gyerekek 9 és 12 éves koruk között kezdenek el pornót nézni. A CNN Híradóval pedig mi voltunk az első olyan szerkesztőség, amely az Instán is megjelent. Adás előtt csinálunk egy Facebook Live-ot, amelyben arra buzdítjuk a fiatalokat, hogy nézzék meg a híradót, utána pedig az Instán megpróbáljuk elmondani a tizenéveseknek, hogy például mi a jelentősége annak, amit az amerikai elnök azon a héten csinált vagy mondott.

Mi a helyzet a saját gyerekeiddel?

Nagyon kevéssé érdekli őket a szakmám. Mint médiaszereplő, egy letűnt kor embere vagyok a számukra. Akkor beszélnek rólam a suliban az osztálytársaik, ha Youtube “hit” lesz egy-egy interjúnk az ATV START-ban, csak ott látnak vagy az instán, ugyanis buzgón posztolok az instára is számomra fontos, túl komoly témákat. Én igyekszem odafigyelni rájuk, próbálom követni, hogy miről beszélnek, esténként megkérem őket, hogy mutassanak párat azokból a YouTube-videókból, amelyek foglalkoztatják őket.

A te gyerekeid is kütyüznek?

Hogyne. Tiltani sosem akartam a kütyüzést. Inkább felvértezni őket azokkal a tartalmakkal kapcsolatban, amelyekkel nem szeretném, ha egyedül kellene megküzdeniük. Óvni szeretném őket attól, hogy maguknak vagy másoknak digitálisan ártsanak. Ennyit tudok tenni.

Persze, hogy aggódom néha, hogy mit néznek, mi ugrik az arcuk elé akaratlanul akár. Mégsem tettem soha semmilyen szülői szűrőt a telefonjukra, és ez a mai napig dilemma a számomra, hogy jól tettem-e.

Bizalom kontra védelem?

Sokáig bennem is így fogalmazódott meg ez a probléma. Ma már inkább azt mondanám: bizalom=védelem. Nincs itt ellentmondás. Hiszen valójában semmitől nem tudod őket megvédeni: lesznek szerelmesek, össze fog törni a a szívük, fognak bulizni, bizonyára szerintem túl veszélyesen is.

Április 16-án immár második alkalommal találkozhatnak veled az ÉVA Psziché Est résztvevői. Örömmel fogadtad el a felkérést?

Igen! Tavaly nagy élményt jelentett a színpadon talákozni Pásztor Annával és Almási Kittivel. Hogy visszacsatoljak a generációk közötti kommunikáció témájához: megéltük azt, hogy a negyvenes generáció tagjaiként húszas, harmincas nőket is “szórakoztattunk”. Jó érzés volt.