Ilyen lett volna a hetem, ha mindenkivel 100 százalékig őszinte vagyok

Borítókép: Ilyen lett volna a hetem, ha mindenkivel 100 százalékig őszinte vagyok Forrás: getty images
Néha legszívesebben egészen más hagyná el a számat, mint amit végül kimondok. Te is voltál már így?

Gondoltatok már arra, hogy mi történne veletek és a körülöttetek élőkkel, ha lenne egy nap vagy akár egy egész hét, amikor gátlástalanul, minden gondolkodás és finomkodás nélkül a valós véleményeteket, az első gondolatotokat ejtenétek ki a szátokon, amikor valakivel beszélgettek? Például ha valaki a véleményeteket kéri egy számára fontos, ám nektek semmit sem jelentő dologban, amit épp a hátatok közepére sem kívántok. Velem már többször előfordult, hogy képzeletben visszapörgettem egy-egy beszélgetést, megtörtént eseményt, amikor megfontoltan kommunikáltam az emberekkel, ám legszívesebben mást mondtam volna.

Olyan dolgokat, amelyek esetleg sértőek, bántóak lehetnek a másiknak, így nyilvánvalóan nem is mondtam ilyesmit. Ennek a hétnek a végén is eljátszottam a gondolattal, hogy mire kellett volna másként reagálnom érzésem szerint, s ezeket össze is gyűjtöttem és továbbgondoltam.

Hogy miért nem azt mondom azonnal, amit valóban gondoltam? Álszentségből, érdektelenségből, kétszínűségből? Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Mindössze azt tudom felhozni mentségemre, hogy szeretek a „jobb a békesség” elve szerint élni és nem a kukába dobni az amúgy értékes, számomra kedves emberi kapcsolataimat. Hiszen gondolj csak bele, te mindig 100 százalékban őszinte vagy mindenkivel? Ez bizony elég ritka.

Mindenesetre egy-egy ilyen újramodellezett beszélgetésből egészen biztosan fura és nem feltétlenül pozitív dolgok születnének, mint az én hetem esetében is. Olvasd el, mennyiben változna meg egy-egy szituáció, ha teljesen őszinte lettem volna mindenkivel és írd meg, hogy te mit csinálnál, mondanál valakinek sokkal őszintébben, mint ahogyan azt a valóságban tetted!