Ilyen lett volna a hetem, ha mindenkivel 100 százalékig őszinte vagyok
Gondoltatok már arra, hogy mi történne veletek és a körülöttetek élőkkel, ha lenne egy nap vagy akár egy egész hét, amikor gátlástalanul, minden gondolkodás és finomkodás nélkül a valós véleményeteket, az első gondolatotokat ejtenétek ki a szátokon, amikor valakivel beszélgettek? Például ha valaki a véleményeteket kéri egy számára fontos, ám nektek semmit sem jelentő dologban, amit épp a hátatok közepére sem kívántok. Velem már többször előfordult, hogy képzeletben visszapörgettem egy-egy beszélgetést, megtörtént eseményt, amikor megfontoltan kommunikáltam az emberekkel, ám legszívesebben mást mondtam volna.
Hogy miért nem azt mondom azonnal, amit valóban gondoltam? Álszentségből, érdektelenségből, kétszínűségből? Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Mindössze azt tudom felhozni mentségemre, hogy szeretek a „jobb a békesség” elve szerint élni és nem a kukába dobni az amúgy értékes, számomra kedves emberi kapcsolataimat. Hiszen gondolj csak bele, te mindig 100 százalékban őszinte vagy mindenkivel? Ez bizony elég ritka.