• Mindig nagyon kiakadok, ha valaki nem tud köszönni. Mindegy, hogy felnőttről vagy gyerekről van szó, azoknak, akiket ismersz, nem árt köszönni. Biztosan ez onnan ered, hogy nálunk a szüleim erre komoly hangsúlyt fektettek, ezért a nővérem és én, amint megtanultunk beszélni, hangosan köszöntünk. Aputól és anyutól is ezt láttuk, és biztosan sok mindent elrontottam a gyerekeim nevelése során, de köszönni tisztességesen megtanultak. Büszke vagyok, amikor az ismerősök megállítanak az utcán csak azért, hogy elmondják, milyen kedvesen, messziről üdvözlik a gyerekeim őket. És nagyon rosszul érzem magam, amikor felnőttek nem képesek arra, hogy köszönjenek, akár egy munkahelyen, akár az utcán. Legalább egy biccentés, vagy egy intés bele kell, hogy férjen, ha ismerjük egymást, azt hiszem, ez a minimum.
• Aztán ott van a megköszönés. Nem hiszem, hogy akkora erőfeszítés, ha valakinek megköszönöd, amit tett, eléd rakott vagy egyáltalán, jófej volt veled. Még egy levelezés lezárásaként is jól esik egy köszönöm, arról nem is beszélve, hogy semmibe sem kerül…

Ha az üzletben átveszem a hentestől a húst vagy a felvágottat, akkor is automatikusan megköszönöm, vagy a postástól is egy jól hallható köszönömmel veszem át a levelet. Nekem nem probléma, neki is jól esik, akkor miért ne legyek udvarias és kedves? Arról már nem is beszélve, hogyha valaki kedves veled, akkor az bearanyozza a napodat, mindenkinek jobb kedve lesz tőle, hát még, ha egy mosollyal is megfejeli!

• A közlekedésben minden nap meglep, hogy semmilyen szabályt nem tartanak be az emberek. És itt nem a KRESZ-re gondolok, hanem arra, hogy mondjuk leszállásnál, amikor kinyílik a busz, a villamos vagy a troli ajtaja, akkor nem kell megpróbálni azonnal felnyomulni a járműre, hanem illik udvariasan kivárni, amíg a többiek leszállnak, tehát állj nyugodtan félre, úgysem lehet addig feltülekedni, amíg a többiek nem szállnak le. Vagy nem? Nap mint nap azt tapasztalom, hogy ez bizony nem megy. Tényleg bonyolult?

• Hibás áru, egy rakat pénzt adtál érte, de tönkremegy, ezért visszaviszed a boltba, ahol vetted. Evidens lenne, hogy egy kedves sajnálommal fogadnak, de nem, helyette marhára megsértődnek, hogy reklamálsz és kitölthet az eladó egy csomó papírt. Persze, nem azért mész oda, hogy direkt vele kitolj, pusztán csak szeretnéd érvényesíteni a jogaidat, és esetleg egy hordható cipőben járni. Vagy kabátban, vagy a mikródtól elvárnád, hogy melegítsen, főleg, ha garanciális. Normális országokban nem is kérdés, hogy igyekeznek gyorsan és fájdalommentesen elintézni a dolgot, de nálunk nem. Marhára szégyelld magad, és lehetőleg elégedj meg a hibás cuccal, különben úgy beszélnek veled, hogy te érzed rosszul magad...
• Nyár, strand vagy Balaton-part, esetleg tengerpart. Miért nem egyértelmű mindenkinek, hogy a kirakott törölköző nem azért van a földön, hogy átgyalogoljanak rajta? Simán ki lehetne kerülni, de nem. Boldog, boldogtalan átsétál a másik törölközőjén, még az sem nagyon zavarja az embereket, ha éppen fekszenek vagy ülnek rajta. Érthetetlen, viszont tök jó lenne leszokni róla egy életre. Javaslom, mindenki ácsorogjon a saját plédjén vagy törölközőjén, és tutira senki nem reklamál majd.