Lépj ki végre a komfortzónádból! Meglátod, megéri!

Borítókép: Lépj ki végre a komfortzónádból! Meglátod, megéri!
Hogy mi történik a komfortzónádon túl, az már csak rajtad áll! Egy dolgod van: megtenni az első lépést.

"Mi az a komfortzóna és mégis miért kéne, hogy kilépjek rajta? Hiszen benne van a nevében, hogy komfortos, tehát valamiért kényelmes számomra. Akkor meg minek kellene egyik percről a másikra búcsút intenem neki, és belevágnom valami ismeretlenbe? Különben is, mi lesz, ha valami olyan történik, amire nem számítok? Utálom az ismeretlent! A meglepetéseket is. Kivéve azokat, amikről tudom, hogy micsodák. Jó nekem így. Igaz, kevésbé kalandos az életem, mint ahogy régen elképzeltem, de megfelel: nekem ennyi jutott. Nem mindenki lehet hegymászó, vagy sztár egy tehetségkutatóban, és főnök sem. A lényeg, hogy valahogy legyen az ember. Mondjuk nem lehet semmi fél év Indiában, vagy egy távoli szigeten, mint ahogy a kollegám csinálta. De ő más mint én, ő sokkal..."

Forrás: europress

Milyenebb?

Bátrabb? Vakmerőbb? Meggondolatlanabb? Szabadabb? Rámenősebb? Magának valóbb? Bevállalósabb? Fiatalabb? Kötetlenebb?

Ugyan dehogy!

A különbség annyi, hogy az illető nem fél. Nem fél szembenézni a változással. Nem fél megtenni az első lépést. Nem fél kicsit máshogy csinálni, mint eddig, vagy mint mások. A jutalma pedig egész egyszerűen a céljainak, vágyainak elérése, megvalósítása. Persze hülyeség lenne azt gondolni, hogy ennyivel el lehet intézni. Hiszen attól, hogy megteszem az első lépést valami felé, még nem válik valóra a vágyam, - nagyon is meg kell érte dolgoznom -, mindössze közelebb leszek ahhoz az emberhez, akiként úgy sejtem, jól tudnám érzeni magam. Mert a „mi lenne ha” önmagában nem old meg semmit, nem mutat a jövőbe és nem generál változást sem. Ahhoz, hogy változzanak körülöttünk a dolgok, hogy fejlődjünk az életünkben, hogy tanuljunk, meg kell tanulnunk nyitottnak, befogadónak és akcióra késznek lenni.

Forrás: europress

Mondhatnátok, hogy az élethez sokszor szerencse is kell, nem csak tenni akarás, és biztosan sokszor be is igazolódik ez a gondolat. De ha nincs mellette egy állandó proaktív, kezdeményező jelenlét, akkor a szerencsét sem mindig sikerül meglovagolni.

Épp ezért kell mindig naprakésznek lenni, nyitni az új lehetőségek felé és nem meghúzni magunkat az árnyékban, ha épp közel kerülhetnénk a tűzhöz. Mert mindenki a saját élete filmjét vágja és rendezi, csak rajta múlik, hogy miben és mikor vállal főszerepet.

És hogy miről ismerheted fel, ha régóta a komfortzónádban ragadtál? Mi sem egyszerűbb ennél: figyeld magadat, a külvilágra való reakcióidat, véleményeidet, gondolataidat!

- Mit csinálnál akkor, ha bármit megtehetnél? Hova költöznél, mivel foglalkoznál? Ki lennél?

- Hogyan képzelted gyerekként a felnőtt énedet? Mi valósult meg belőle, és mi nem? Van olyan, amit bánsz, hogy nem úgy alakult, ahogy vágytál rá?

- Sokszor fontolgatod az életmódváltást, karrierváltást, esetleg lakhely váltást?

- Magadban irigykedsz másokra, akiknek valamiből jobb, érdekesebb, izgalmasabb jutott, de nem vagy biztos benne, hogy neked is menne, ha hirtelen megtehetnéd?

- Úgy érzed több van benned, mint amit eddig kihoztál magadból, de nem mersz változtatni, csak kivársz. Már régóta, de valójában nem is tudod mire.

- Haragszol a világra, de közben elfogadod, amiben élsz, ahelyett, hogy tennél ellene. Olyan mondatokkal bizonygatod az igazadat, hogy „egy ember úgysem képes nagy dolgokon változtatni.”

Forrás: europress

Gondolj csak bele, ha ez mind így lenne, akkor nem lenne kinek a helyébe képzelned magad, hanem mindenki csak élethosszig sopánkodna! A világ pedig nagyjából megállna a fejlődésben. Tehát a probléma, vagy még inkább a feladat magaddal kapcsolatos: MERNI KELL VÁLTOZTATNI, MERNI KELL LÉPNI, MERNI KELL BEENGEDNI AZ ÚJAT!

Utána kell menni a lehetőségeknek, és nem csak álmodozni a lehetséges jobb időkről. IGEN-t kell mondani olyan dolgokra, amiktől eddig tartottál, vagy féltél. Akármiért.

Meg kell tenned magadnak azt a szívességet, hogy megpróbálod, és minden követ meg kell mozgatnod azért, hogy sikered legyen abban, amit elterveztél!

Szóval,

-ha például úgy érzed jó főnök lennél, tegyél érte: tanulj, képezd magad, vegyél részt megmérettetéseken, láttasd magad a munkahelyeden,merj felszólalni a saját érdekedben!

-ha titkon tetszik valaki, akkor tegyél érte, hogy észre vegye: kommunikálj nyíltan, állj elé, küldj neki üzenetet, hívd meg egy kávéra. Bármi is legyen a lépésed kimenetele, később nyugodt lehetsz, hogy legalább megpróbáltad!

-ha tényleg látni akarod a római Colosseumot, nem csak képeken nézegetni, tegyél érte: járj utána az utazási lehetőségeknek, keress olcsó ajánlatokat, szerezz útitársakat; kelj útnak egyedül, ahogy még sosem; vállalj plusz munkát a költőpénzhez!

A lényeg, hogy mutasd meg magadnak, hogy képes vagy rá!

A kényelmi zónánkban, a saját magunk által megalkotott kis zugunkban ugyan bujkálhatunk életünk végéig is, de nem érdemes! Hiszen ha így teszünk, épp arról maradunk le, ami a leglényegesebb: a való életről, a számtalan elénk táruló lehetőségről.

Ha még többet olvasnál a komfortzónáról, és az abból való kizökkenésről, kattints ide!