Gyerekként attól tanuljuk meg a legalapvetőbb dolgokat, hogy figyelünk a szüleinkre, a nagyobb testvérünkre, a bébiszitterünkre, az óvónéninkre, igyekszünk leutánozni őket és aztán begyűjtjük a dicséretet, ha sikerrel jártunk. Csakhogy ez a mechanizmus a visszájára is fordulhat: ha túlzottan adunk mások véleményére, mármint jobban, mint a sajátunkra, akkor folyamatosan kétségek között találjuk magunkat. E sorok írója is folyton azon kapja magát, hogy retteg, mit szólnak mások az öltözködéséhez, a kapcsolataihoz, az otthona berendezéséhez... Pedig ha képes lennék megszabadulni ettől az állandó parától, sokkal többet hozhatnék ki magamból.

És azt is tudom, hogy mindig lesz, aki helyteleníti az aktuális párkapcsolatomat vagy azt gondolja, hogy nem szabadna ujjatlan topot hordanom vagy ítélkezik felettem, ha kiállok az igazamért.

Tudom továbbá, hogy a megoldás az lenne, ha alapvetően a helyén értékelném a döntéseimet; azzal randizom, akihez vonzódom, olyan ruhákat veszek fel, amikben jól érzem magam és békésen, de konstruktívan elmondom a véleményemet. És közben persze nem ítélkezem mások fölött. A véleményüket az életemről tudomásul veszem, de nem engedem, hogy befolyásolják a döntéseimet olyan dolgokban, amik valójában nem tartoznak rájuk. Könnyű a partvonalról megmondani a tutit, nem igaz?

Következzen néhány ugyancsak találó idézet, amely segít kezedbe venni az életed és nem törődni tovább azzal, hogy mit gondolnak rólad mások.