Fogalmam sincs, ti hogy vagytok vele, de az elmúlt években nekem nagyon megváltoztak az olvasási szokásaim. Amíg régebben egész hétvégéket el tudtam tölteni olvasással, most egész nap rohanok, hol biciklinyeregben ülök, hol a bevásárlólistámat állítom össze, persze rengeteget dolgozom és hát be kell vallanom, hogy rengeteg sorozatot is nézek. Ami nem igazán előnyös, mármint az nem, hogy ettől jóval kevesebbet olvasok és konkrétan kényszeríteni kell magam, hogy minden nap legalább 20 percet regényolvasgatással töltsek. De nem adtam fel, és egyik trükköt a másik után próbálom bevetni annak érdekében, hogy ne távolodjam el a könyvektől, az e-olvasóktól kezdve egészen az olvasmánylistám tudatos megtervezéséig, amelyek megakadályoznak abban, hogy a buszmegállóba érve önkéntelenül a telefonomhoz nyúljak.

Az egyik ilyen bevált trükknek bizonyult a hangoskönyvek hallgatása, amelyeket érdekes módon csak néhány éve fedeztem fel magamnak, amikor rátaláltam A gyűrűk ura három kötetének hangoskönyv-változatára a youtube-on. Azóta jó néhány klasszikus regényt és novellát fogyasztottam el így, miközben elmerültem valamilyen hasznos otthoni tevékenységben. A hangoskönyvhallgatás persze másmilyen befogadói élményt nyújt, mint amikor a szemünk falja a betűket: a felolvasó hangja és hangsúlyai segítenek az értelmezésben. Ugyanakkor egy olvasásszakértő pszichológus véleménye szerint a hangoskönyv nem „csalás” az olvasáshoz képest, mindkét folyamat agymunkával, értelmezéssel, feldolgozási folyamattal jár, amelynek elmaradása esetén képesek vagyunk egész oldalakat átlapozni, illetve hosszú perceken át hallgatni, amint valaki rizsázik, anélkül, hogy felfognánk a szöveg valódi jelentését. Szóval egyáltalán nincs lelkifurdalásom, amikor hangoskönyveket hallgatok, sőt, és most el is mondom, mik azok a szempontok, amik miatt a hangoskönyvek megváltoztatták az életemet: