Igaz történet: hároméves koráig a gyerekem túszának éreztem magam

Igaz történet: hároméves koráig a gyerekem túszának éreztem magam
Forrás: pexels.com / A kép illusztráció

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

D

De aztán megszületett a második, és minden megváltozott. Egy amerikai édesanya, Lindsay meséli.

Tizenhat éves korom óta dolgozom. Elképesztően lelkiismeretes vagyok; egyetlen napot sem lógtam el soha. Amikor imádott kutyám tízévesen váratlanul meghalt, másnap még csak el se késtem. Ha elfogott a szomorúság, az üres tárgyalóteremben bőgtem.

Otthon ülő fajta vagyok, a férjem is az. Mindketten szeretjük, ha a napjaink a megszokott rendben haladnak, és a fárasztó munkahét végén a kis kuckónkban szeretünk feltöltődni, nem pedig hajnalig partizni valahol a városban. A rutin az, ami egyben tart, engem legalábbis; ha túl sok a teendőm, és felborul a napirendem, arra megítélésem szerint nehezebben reagálok, mint mások.

Mindennek fényében talán érthető, hogy az anyaság számomra is váratlan nehézségekkel járt. Harminchárom évesen szültem, így volt időm kiélvezni, hogy azt csinálhatok, amit akarok. Az első este, amit a gyermekünkkel otthon töltöttünk, betettük a kiságyába, egy kicsit olvasgattunk, a férjem és én, majd megcsókoltuk egymást és lekapcsoltuk a villanyt. Az élet olyan, mint eddig, csak egy drága kis cukorfalattal kiegészülve. Negyvenöt perccel ezután a drága kis cukorfalat felébredt. Aztán újabb negyvenöt perc múlva. És ez így ment egész éjszaka, és még sok-sok éjszakán keresztül. Mire hajnalodott, rendszerint úgy éreztem, mintha szobafogságban lennék, és egyre közelednének a falak.

Eltökéltem magam, hogy visszatérek a korábbi életemhez. Alig vártam, hogy visszamehessek dolgozni, hogy a fiam végigaludja az éjszakát, hogy kettesben legyünk a férjemmel. Csak ezután oszlik el a szülés utáni depresszió felhője a fejem fölül, mondogattam magamnak.

Kép
forrás: pixabay.com / A kép illusztráció

De még mennyire, hogy eloszlott! A fiam úgy aludt, mint a tej, visszamentem dolgozni, az estéink 7 után csak a mieink voltak. Úgy éreztem, kimaxoltam a gyereknevelést.

De még így is rettegtem, amikor a férjem elutazott vagy amikor a kisfiam beteg lett, és nem tudtam elvinni a bölcsibe. Gyötrelmes élmény volt egyedül lennem vele. Mitévők legyünk? Úgy éreztem, elmosódnak a napjaim, mintha valaki lassanként kiradírozna, mintha a körvonalaim elhalványulnának, míg végül megszűnök létezni.

Mit csinálok rosszul? – tépelődtem magamban. Bár túléltem a sötétséget, az újszülöttség hetei, illetve vonakodásom attól, hogy főállású gondviseljője legyek a babámnak, meggyőzött arról, hogy valami elromlott bennem. Biztosan életre szóló sebeket ejtek a gyermekemen – csak idő kérdése, hogy ez ki is ütközzön rajta.

Csodáltam a fiam bébiszittereit: hogy képesek erre a munkára nap mint nap? És sajnáltam is őket.

Még egyéves se volt, amikor az emberek elkezdték kérdezgetni, mikor jön a második. (Ez valami rossz beidegződés lehet: képtelenek megállni. “Naaa, mikor vágtok neki az új babaprojektnek?” Egyszerűen csak kibukik belőlük, mint az okádék.) Válasz helyett szomorkásan kacagtunk, ahogy csak az olyan szülők képesek, akik gyűlölték az ottalvós bulikat és könnyek között menekültek a táborokból. Még több változás? A mi életünkben? Kösz, már megkaptuk a jussunkat. Egy gyerek jóval többnek bizonyult az elegendőnél, de azért nem éri el azt a szintet, hogy teljes mértékben felforduljon az életünk.

De aztán csak ott maradt az a bogár a fülünkben. Először csak tréfálkoztunk egymással, hogy mit szólna a másik még egy gyerekhez. Nézegettük a gyerekük újszülöttkori fotókat és morbid poénokkal szórakoztattuk egymást. Aztán egyszercsak azon kaptam magam, hogy megint terhes vagyok.

Az első gyerekkel ellentétben a kisöccse azonnal szopni akart, és abba sem hagyta 36 órás koráig, amikor is végre beindult a tejem. A cumisüvegről és Apáról hallani sem akart. Engem óhajtott és csakis engem. Az én-idő, amelyet az elsőszülöttem nagylelkűen biztosított nekem, elérhetetlen álommá változott. Elkezdtük visszasírni az idősebb gyerekkel töltött, akkor kivihetetlenül nehéznek tűnő első heteket. Hogyan fogok dolgozni? Hogy fogok fejni a munkahelyemen, ha ez a kis szörnyszülött nem fogadja el a cumisüveget? Hogyan fogom magára hagyni kilenc órára, ha már akkor is üvölt, amikor kilenc percet kell egyedül töltenie?

(Megjegyzés: Miért várja el Amerika tőlünk, anyáktól, hogy néhány hónapos babánkat mások gondjaira bízzuk, nehogy a fizetésünk vagy az állásunk menjen rá a gyereknevelésre? Láttatok ti már párhónapos babát? Tudtátok, hogy ők igazából nem képesek csinálni maguknak egy szendvicset vagy akár átsétálni a másik szobába? Láttátok már egy szoptatós anya mellét, amikor ilyen kicsi gyereke van? Megdagad, szivárog, fáj, másra sem tudunk gondolni – közben persze ott ülök a meetingen és hallgatom Jerryt, amint cégek összeolvasztásáról karattyol, de más se jár a fejemben, mint az, hogy két forró széndarab van beültetve a mellbimbóm mögé. Kérlek, Jerry, engedj ki a meetingről, hogy ablaktalan tárgyalószobákban fejhessek, csendesen sírdogálva és a Twitter-üzenőfalamat böngészve közben! Mi ütött az evolúcióba, hogy a férfiak még mindig nem tudnak szoptatni?)

Kép
forrás: flickr.com / A kép illusztráció

Elkezdtünk agonizálni azon, hogy menjek-e vissza dolgozni. Én? Ne dolgozzak? Én??? De végül csak meghoztuk ezt a döntést. A másodszülöttem továbbra is ragaszkodott a jelenlétemhez, és a gyerekfelvigyázás majdnem az egész fizetésemet felzabálta volna. Főállású anya leszek – én, akinek gyakorlatilag semmi tapasztalatom nincs abban, hogy szórakoztassam/tanítsam/tápláljam a gyermekeimet nap nap után. Jézus, vedd át a kormányt!

Az idősebbre még mindig bébiszitterek vigyáztak. Kezdetben azért alakult így, mert halálosan kimerült voltam. De aztán kiderült, hogy fogalmam sincs, mit csináljak a gyerekemmel. Nem ismertem őt annyira, amennyire meggyőztem magam, hogy ismerem.

Vagy talán magamat nem ismertem; nem tudtam, mi mindenre vagyok képes. Most, hogy bele voltam kényszerítve a szoptatós anyuka új szerepébe, pontosan abban a csapdában vergődtem, amitől mindig is rettegtem. Szörnyű volt! Komolyan. De közben a babám megtanított arra, hogy alávessem magam az anyaságnak, belehelyezkedjem abba a szerepbe, amire mindig kétségbeesetten vágytam, de csak most derült ki, hogy felszínes elképzeléseim voltak róla. Amíg az életem többé-kevésbé ugyanúgy zajlott, mint korábban, elviselhető volt anyának lenni.

Most azonban teljesen megváltozott az életem. Hanyagoltam a bölcsődét, és az életemet két kisfiúra koncentráltam. Minden reggel ezen gyötrődtem: mit fogunk csinálni egész nap? Kezdetben túlvállaltam magunkat. Elmentünk a boltba, az edzőterembe, játszóházakba, szigorú csendespihenőket iktattam be a nap közepére. Muszáj volt, hogy minden pillanatunk be legyen osztva, különben elunják magukat és….? Ellenem fordulnak? Felgyújtják a házat? Bezárnak a pincébe, hogy ott rágjam le a körmeimet?

A valóságban csak attól féltem, hogy rájönnek, ki vagyok. Tökéletlen, szerencsétlen figura, aki mindent megtenne azért, hogy önmaga maradhasson. Ha egyszer hibázok, sorozatgyilkosok lesznek belőlük, és én csak magamat hibáztatom érte.

És hogy mi változtatott meg? Amikor felismertem, hogy minden nap hibázom. Az is előfordul, hogy óránként. Fogalmam sincs, hány percet ülhetnek a fiúk a képernyő előtt – babysitternek használom a kütyüket. Megvesztegetem őket édességekkel; káromkodom és sírok előttük. Gyerekeket cipelek, pelenkás zacskókat, könyvtári könyveket, nasikat, ivópoharakat és bevásárolt hozzávalókat, néha mindezt egyszerre, kocsiból ki, kocsiba be. A játszótéren a telefonom nyomkodom, és ha ezalatt egyikük felhorzsolja a térdét, szörnyen érzem magam. Reggeltől estig szívok, és másnap kezdem elölről. Együtt vánszorgunk előre, a fiaim és én – egy csapat vagyunk. Lassan hozzászoktam. Hozzászoktunk egymáshoz. Minden este, amikor a férjem hazajön, úgy érzem, megcsináltam. Túléltük – még ha vannak is olyan napok, amikor úgy érzem, éppenhogy megúsztuk.

És – mik ki nem derülnek – az egy jó dolog, hogy a gyerekeid látják a tökéletlenségeidet. Kell is nekik, hogy megfigyeljék, hogyan dolgozod fel, ha hibát követsz el, hogy a sikertelenség is egy opció. A fiaim nagyon közelről figyelnek, én pedig figyelem őket, ahogy felpróbálják magukra a viselkedésemet, hátha jó rájuk. Előfordul, hogy véletlenül meghallom az ötéves nagyfiamat, amint ezt mormogja maga elé: „Szuper, már megint az a k… néni vigyáz rám”. De mindez azt is jelenti, hogy tudnak bocsánatot kérni, nem feladni, tudják, hogy a düh és a szomorúság normális dolgok. Látják, hogy a hibák az élet részei, én pedig a velük töltött idő alatt megtanultam megbocsátani magamnak, hogy szét vagyok esve. Mindannyiunk számára fontos folyamat rájönni, hogy nincsenek tökéletes emberek a világon, és hogy az anyukáknak sincs több háklijuk, mint egy átlagos szuperhősnek.

Az én fiaim amúgy is a rossz fiúkat szeretik jobban.

medium.com

Mi történik akkor, ha babérlevelet égetsz? Valami fantasztikus dolog!

A babérlevél az egyik leggyakrabban használt fűszernövény, amelynek ráadásul számtalan jó tulajdonsága van. Amellett, hogy felturbózhatjuk vele az ételek ízét, az egészségi és mentális állapotunkra is jó hatást gyakorol.

6 nosztalgikus dolog, amit te is csináltál a barátnőiddel gyerekként

Az idő csak úgy repül, ezt pedig az bizonyítja igazán, ha felidézed, milyen más volt az életed általános iskolás korodban. Ennek kapcsán a joy.hu most egy kis időutazásra hív.

Napi horoszkóp július 20.: a Bikák elégedettek az eddigi teljesítményükkel, az Oroszlánok zsúfolt nap elé néznek

A hét utolsó munkanapján se feledkezz meg a horoszkópodról, mert a csillagok mára is üzentek!

Jé, te tudtad, ki küldte az első spam e-mailt?

És azt, hogy kinek köszönhetjük a "spam" elnevezést?

4 bosszúálló csillagjegy, aki nem fél revansot venni

Jobb, ha vigyázol azokkal az emberekkel, akiknek felkerült a listára a horoszkópja, mivel ők sok esetben a megbocsátás helyett inkább a bosszút választják! A JOY cikkéből kiderül, pontosan kikről is van szó.

Tippek kezdőknek: a műanyagmentes(ebb) életért, amit illene neked is elsajátítanod

Műanyagmentesen élni sajnos nem könnyű, hiszen az ebből készült használati tárgyak olyannyira részesei lettek mindennapjainknak, hogy szinte már el sem tudjuk képzelni az életünket nélkülük. Holott számtalan alternatívát találhatnál, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem szennyezik a környezetünket.

5 ok, amiért mindig valami édességet kívánsz ebéd után

Egyszerűen nem tudod elképzelni, hogy ne egyél valami édességet ebéd után? Képtelen vagy szkippelni a desszertet, vagy ha mégis kihagyod, utána leküzdhetetlen sóvárgás fog el egy kis csokiért? Most kiderül, mi állhat ennek a hátterében és hogyan küzdheted le az édességmániádat.

Napi horoszkóp július 19.: a Kosok a tökéletességre törekszenek, az Ikrek ragaszkodnak az elképzeléseikhez

Ma se feledkezz meg a horoszkópodról, hisz a csillagok állásából ismét izgalmas dolgokat tudhatsz meg!

Így nézne ki John Lennon és még jó néhány popsztár, ha még mindig élnének

Valaki elképzelte, hogy a popsztárok hogyan néznének ki napjainkban, ha még mindig élnének, és ezt egy remek fotósorozatban mutatják meg nekünk.

6 étel zöldbabból, ami simán kenterbe veri a hagyományos recepteket

Ha szuperfinom és egyben kalóriaszegény fogásokra vágysz, itt az ideje, hogy kihasználd a zöldbabszezont, hiszen a bab amellett, hogy változatosan készíthető, rendszeresen fogyasztva számtalan betegséget kezelhetsz, illetve előzhetsz meg vele.

Napi horoszkóp július 18.: a Rákok munkája végre megtérül, az Oroszlánok felelősségteljes feladattal küzdenek

Ma se feledkezz meg a napi horoszkópodról, mert izgalmas üzeneteket küldtek a csillagok!

Fesztiválos ital kisokos: mit mivel lehet keverni, és mivel nem?

Itt a nyár, és vele együtt a fesztiválok szezonja is. A lazítás egyik legjobb módja meghallgatni a kedvenc zenekarod koncertjét, közben pedig meginni egy-két pohár bort. A nagy melegben viszont ennyi is gyorsan a fejedbe szállhat, pláne, ha többfélét iszol, vagy épp olyan italokat keversz, melyek nem jönnek ki jól egymással. Ezért is szedtük most össze, hogy mivel szabad és mivel nem ajánlatos együtt innod a bort.

24 dolog, amit fogadjunk, hogy nem tudtál Margaret Atwoodról

A szolgálólány meséje önmagában is ellentmondásos módon nyugtalanító mű, éspedig az eredeti regény legalább annyira, mint a belőle készült tévésorozat. De mi most a mögötte álló írónőre, Margaret Atwoodra voltunk kíváncsiak.

Napi horoszkóp július 17.: a Kosoknak nehéz döntést kell meghozniuk, a Rákok hirtelen válnak népszerűvé

A csillagok mára is izgalmas üzeneteket tartogatnak, érdemes tehát elolvasnod a horoszkópod!

50 kcal nem sok! Íme 24 alacsony kalóriatartalmú snack

Ha képtelen vagy lemondani a nassolásról, ha nem bírod ki vacsoráig, de nem mindegy, mennyi energiát tartalmaz, amihez nyúlsz, akkor készítsd be előre egyet-egyet ezekből az alacsony kalóriatartalmú snackekből.

6 felület a konyhában, amelyek tisztításáról valószínűleg te is sokszor megfeledkezel

Mindannyiunknak megvannak a magunk jól bevált tisztítási szokásai, amikor az otthonunk egyik legforgalmasabb helyéről beszélünk, azonban sajnos mindezt sokkal inkább rutinnal, mintsem tudatossággal végezzük. Ez pedig nagy hiba!

Az applikáció, amitől minden túrázást kedvelő ember függővé válik

Olyan klassz megosztani másokkal egy-egy jó útvonalat, ahol jártam, ráadásul műholdas térképpel és az adott helyre igazított fotókkal. És viszont: szuper egy-egy ilyen ajánlás szerint nekiindulni a nagyvilágnak. Ez a szuper túrázáshoz való app létszükséglet mindenkinek, aki az aktív pihenést választja.

Elképesztően flancos szülinapi gyerekzsúrok 10+1 sztárcsaládban

Torta, ajándék, néhány haver, esetleg lufik – egy ifjú szülinaposnak elég ennyi a boldogsághoz, nem? Főképp, ha még csak 1-2 éves, és fel sem fogja, mi történik vele. Hát, úgy tűnik, akadnak sztárok, akik nem így gondolják, sőt, ellenkezőleg. Náluk minden presztízskérdés, még a gyerekzsúr se lehet kivétel!

Kövess minket

Most 3 lapszám csupán 1.185 Ft-ért rendelhető elő!

Csak 1185 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem