Igaz történet: hároméves koráig a gyerekem túszának éreztem magam

Igaz történet: hároméves koráig a gyerekem túszának éreztem magam
Forrás: pexels.com / A kép illusztráció

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

D

De aztán megszületett a második, és minden megváltozott. Egy amerikai édesanya, Lindsay meséli.

Tizenhat éves korom óta dolgozom. Elképesztően lelkiismeretes vagyok; egyetlen napot sem lógtam el soha. Amikor imádott kutyám tízévesen váratlanul meghalt, másnap még csak el se késtem. Ha elfogott a szomorúság, az üres tárgyalóteremben bőgtem.

Otthon ülő fajta vagyok, a férjem is az. Mindketten szeretjük, ha a napjaink a megszokott rendben haladnak, és a fárasztó munkahét végén a kis kuckónkban szeretünk feltöltődni, nem pedig hajnalig partizni valahol a városban. A rutin az, ami egyben tart, engem legalábbis; ha túl sok a teendőm, és felborul a napirendem, arra megítélésem szerint nehezebben reagálok, mint mások.

Mindennek fényében talán érthető, hogy az anyaság számomra is váratlan nehézségekkel járt. Harminchárom évesen szültem, így volt időm kiélvezni, hogy azt csinálhatok, amit akarok. Az első este, amit a gyermekünkkel otthon töltöttünk, betettük a kiságyába, egy kicsit olvasgattunk, a férjem és én, majd megcsókoltuk egymást és lekapcsoltuk a villanyt. Az élet olyan, mint eddig, csak egy drága kis cukorfalattal kiegészülve. Negyvenöt perccel ezután a drága kis cukorfalat felébredt. Aztán újabb negyvenöt perc múlva. És ez így ment egész éjszaka, és még sok-sok éjszakán keresztül. Mire hajnalodott, rendszerint úgy éreztem, mintha szobafogságban lennék, és egyre közelednének a falak.

Eltökéltem magam, hogy visszatérek a korábbi életemhez. Alig vártam, hogy visszamehessek dolgozni, hogy a fiam végigaludja az éjszakát, hogy kettesben legyünk a férjemmel. Csak ezután oszlik el a szülés utáni depresszió felhője a fejem fölül, mondogattam magamnak.

Kép
forrás: pixabay.com / A kép illusztráció

De még mennyire, hogy eloszlott! A fiam úgy aludt, mint a tej, visszamentem dolgozni, az estéink 7 után csak a mieink voltak. Úgy éreztem, kimaxoltam a gyereknevelést.

De még így is rettegtem, amikor a férjem elutazott vagy amikor a kisfiam beteg lett, és nem tudtam elvinni a bölcsibe. Gyötrelmes élmény volt egyedül lennem vele. Mitévők legyünk? Úgy éreztem, elmosódnak a napjaim, mintha valaki lassanként kiradírozna, mintha a körvonalaim elhalványulnának, míg végül megszűnök létezni.

Mit csinálok rosszul? – tépelődtem magamban. Bár túléltem a sötétséget, az újszülöttség hetei, illetve vonakodásom attól, hogy főállású gondviseljője legyek a babámnak, meggyőzött arról, hogy valami elromlott bennem. Biztosan életre szóló sebeket ejtek a gyermekemen – csak idő kérdése, hogy ez ki is ütközzön rajta.

Csodáltam a fiam bébiszittereit: hogy képesek erre a munkára nap mint nap? És sajnáltam is őket.

Még egyéves se volt, amikor az emberek elkezdték kérdezgetni, mikor jön a második. (Ez valami rossz beidegződés lehet: képtelenek megállni. “Naaa, mikor vágtok neki az új babaprojektnek?” Egyszerűen csak kibukik belőlük, mint az okádék.) Válasz helyett szomorkásan kacagtunk, ahogy csak az olyan szülők képesek, akik gyűlölték az ottalvós bulikat és könnyek között menekültek a táborokból. Még több változás? A mi életünkben? Kösz, már megkaptuk a jussunkat. Egy gyerek jóval többnek bizonyult az elegendőnél, de azért nem éri el azt a szintet, hogy teljes mértékben felforduljon az életünk.

De aztán csak ott maradt az a bogár a fülünkben. Először csak tréfálkoztunk egymással, hogy mit szólna a másik még egy gyerekhez. Nézegettük a gyerekük újszülöttkori fotókat és morbid poénokkal szórakoztattuk egymást. Aztán egyszercsak azon kaptam magam, hogy megint terhes vagyok.

Az első gyerekkel ellentétben a kisöccse azonnal szopni akart, és abba sem hagyta 36 órás koráig, amikor is végre beindult a tejem. A cumisüvegről és Apáról hallani sem akart. Engem óhajtott és csakis engem. Az én-idő, amelyet az elsőszülöttem nagylelkűen biztosított nekem, elérhetetlen álommá változott. Elkezdtük visszasírni az idősebb gyerekkel töltött, akkor kivihetetlenül nehéznek tűnő első heteket. Hogyan fogok dolgozni? Hogy fogok fejni a munkahelyemen, ha ez a kis szörnyszülött nem fogadja el a cumisüveget? Hogyan fogom magára hagyni kilenc órára, ha már akkor is üvölt, amikor kilenc percet kell egyedül töltenie?

(Megjegyzés: Miért várja el Amerika tőlünk, anyáktól, hogy néhány hónapos babánkat mások gondjaira bízzuk, nehogy a fizetésünk vagy az állásunk menjen rá a gyereknevelésre? Láttatok ti már párhónapos babát? Tudtátok, hogy ők igazából nem képesek csinálni maguknak egy szendvicset vagy akár átsétálni a másik szobába? Láttátok már egy szoptatós anya mellét, amikor ilyen kicsi gyereke van? Megdagad, szivárog, fáj, másra sem tudunk gondolni – közben persze ott ülök a meetingen és hallgatom Jerryt, amint cégek összeolvasztásáról karattyol, de más se jár a fejemben, mint az, hogy két forró széndarab van beültetve a mellbimbóm mögé. Kérlek, Jerry, engedj ki a meetingről, hogy ablaktalan tárgyalószobákban fejhessek, csendesen sírdogálva és a Twitter-üzenőfalamat böngészve közben! Mi ütött az evolúcióba, hogy a férfiak még mindig nem tudnak szoptatni?)

Kép
forrás: flickr.com / A kép illusztráció

Elkezdtünk agonizálni azon, hogy menjek-e vissza dolgozni. Én? Ne dolgozzak? Én??? De végül csak meghoztuk ezt a döntést. A másodszülöttem továbbra is ragaszkodott a jelenlétemhez, és a gyerekfelvigyázás majdnem az egész fizetésemet felzabálta volna. Főállású anya leszek – én, akinek gyakorlatilag semmi tapasztalatom nincs abban, hogy szórakoztassam/tanítsam/tápláljam a gyermekeimet nap nap után. Jézus, vedd át a kormányt!

Az idősebbre még mindig bébiszitterek vigyáztak. Kezdetben azért alakult így, mert halálosan kimerült voltam. De aztán kiderült, hogy fogalmam sincs, mit csináljak a gyerekemmel. Nem ismertem őt annyira, amennyire meggyőztem magam, hogy ismerem.

Vagy talán magamat nem ismertem; nem tudtam, mi mindenre vagyok képes. Most, hogy bele voltam kényszerítve a szoptatós anyuka új szerepébe, pontosan abban a csapdában vergődtem, amitől mindig is rettegtem. Szörnyű volt! Komolyan. De közben a babám megtanított arra, hogy alávessem magam az anyaságnak, belehelyezkedjem abba a szerepbe, amire mindig kétségbeesetten vágytam, de csak most derült ki, hogy felszínes elképzeléseim voltak róla. Amíg az életem többé-kevésbé ugyanúgy zajlott, mint korábban, elviselhető volt anyának lenni.

Most azonban teljesen megváltozott az életem. Hanyagoltam a bölcsődét, és az életemet két kisfiúra koncentráltam. Minden reggel ezen gyötrődtem: mit fogunk csinálni egész nap? Kezdetben túlvállaltam magunkat. Elmentünk a boltba, az edzőterembe, játszóházakba, szigorú csendespihenőket iktattam be a nap közepére. Muszáj volt, hogy minden pillanatunk be legyen osztva, különben elunják magukat és….? Ellenem fordulnak? Felgyújtják a házat? Bezárnak a pincébe, hogy ott rágjam le a körmeimet?

A valóságban csak attól féltem, hogy rájönnek, ki vagyok. Tökéletlen, szerencsétlen figura, aki mindent megtenne azért, hogy önmaga maradhasson. Ha egyszer hibázok, sorozatgyilkosok lesznek belőlük, és én csak magamat hibáztatom érte.

És hogy mi változtatott meg? Amikor felismertem, hogy minden nap hibázom. Az is előfordul, hogy óránként. Fogalmam sincs, hány percet ülhetnek a fiúk a képernyő előtt – babysitternek használom a kütyüket. Megvesztegetem őket édességekkel; káromkodom és sírok előttük. Gyerekeket cipelek, pelenkás zacskókat, könyvtári könyveket, nasikat, ivópoharakat és bevásárolt hozzávalókat, néha mindezt egyszerre, kocsiból ki, kocsiba be. A játszótéren a telefonom nyomkodom, és ha ezalatt egyikük felhorzsolja a térdét, szörnyen érzem magam. Reggeltől estig szívok, és másnap kezdem elölről. Együtt vánszorgunk előre, a fiaim és én – egy csapat vagyunk. Lassan hozzászoktam. Hozzászoktunk egymáshoz. Minden este, amikor a férjem hazajön, úgy érzem, megcsináltam. Túléltük – még ha vannak is olyan napok, amikor úgy érzem, éppenhogy megúsztuk.

És – mik ki nem derülnek – az egy jó dolog, hogy a gyerekeid látják a tökéletlenségeidet. Kell is nekik, hogy megfigyeljék, hogyan dolgozod fel, ha hibát követsz el, hogy a sikertelenség is egy opció. A fiaim nagyon közelről figyelnek, én pedig figyelem őket, ahogy felpróbálják magukra a viselkedésemet, hátha jó rájuk. Előfordul, hogy véletlenül meghallom az ötéves nagyfiamat, amint ezt mormogja maga elé: „Szuper, már megint az a k… néni vigyáz rám”. De mindez azt is jelenti, hogy tudnak bocsánatot kérni, nem feladni, tudják, hogy a düh és a szomorúság normális dolgok. Látják, hogy a hibák az élet részei, én pedig a velük töltött idő alatt megtanultam megbocsátani magamnak, hogy szét vagyok esve. Mindannyiunk számára fontos folyamat rájönni, hogy nincsenek tökéletes emberek a világon, és hogy az anyukáknak sincs több háklijuk, mint egy átlagos szuperhősnek.

Az én fiaim amúgy is a rossz fiúkat szeretik jobban.

medium.com

A jövő vagy inkább a jelen zenéje? 10 dolog, ami hamarosan átalakítja az életünket

Összeállításunkban az ezredforduló környékének mindennapi tárgyait, jelenségeit szedtük össze. Most azok következnek, amelyek az eljövendő 10 év során épülhetnek be mindennapjainkba.

Ennyi játéka kéne legyen a babádnak a tudomány szerint

Mit gondolsz, mennyi az annyi? Egy szakterapeuta megmondja, hány játék az ideális a 0-12 hónapos baba keze ügyében. Arra is tippet ad, hogy mi az a játék, ami hatékonyan fejleszti a csecsemőnk készségeit, amilyen például a hasra fordulás.

Napi horoszkóp május 21.: a Kosoknak fontos döntést kell meghozniuk, a Szüzeknek rengeteg támogatójuk akad

A hosszú hétvége utolsó napján se feledkezz meg a horoszkópodról, hisz a csillagok ismét izgalmas üzeneteket küldtek!

50 szomorú film: te melyiken sírtad el magad? Teszteld, mennyire vagy érzékeny típus!

Vannak olyan filmek, amiknek nem érdemes nekiállni egy csomag zsepi nélkül, ugyanis a történet és a színészi alakítás szinte garantálja a sírást. De vajon mennyire vagy érzékeny típus? Most letesztelheted!

Napi horoszkóp május 20.: a Mérlegeknek végre önmagukra is jut idejük, a Halak számára minden a várakozások szerint alakul

Ma is érdemes elolvasnod a horoszkópod, mert izgalmas üzeneteket találsz az egyes csillagjegyek alatt!

Így védekezz a szúnyogok ellen a nyári estéken

Imádjuk a nyarat, a strandolást, a kellemes estéket, a jó időt, de a szúnyogokat már kevésbé. Sőt, állítólag idén kifejezetten nagy számban lesznek jelen a kis vérszívók, úgyhogy még többet bosszankodhatsz – kivéve, ha betartod a joy.hu szerkesztőjének tippjeit!

#van20percem: most pedig következzenek a második hét kihívásai!

Az evamagazin.hu és a Gyerünk, anyukám! közös kihívássorozata május 14-én indul, de ti bármikor csatlakozhattok! :)

Napi horoszkóp május 19.: a Skorpiók számára nagy kaland kezdődik, a Szüzeknek felelősségteljes döntést kell hozniuk

Hétvégén is érdemes elolvasnod a napi horoszkópodat, hisz ismét izgalmas üzeneteket küldtek a csillagok!

A futás hatása a termékenységre - érdemes visszavenni a családtervezés előtt?

Ha szeretnél családot alapítani, akkor valószínűleg azon is elgondolkodtál már, hogyan hat a futás a termékenységre. A Runner's World cikkéből kiderül, mikor érdemes visszavenni kicsit a heti futásaid mennyiségéből és mikor nincs szükség semmilyen változtatásra.

„Sokkal jobban szeretek adni, mint kapni” – interjú egy fiatalemberrel, aki baleset következtében bénult le

Egy autóbaleset. Egy fiú, aki lebénult, mert az ittas haverja árokba hajtott. Tizenhárom év. Düh, megbocsátás, újrakezdés. Csángó Dani története.

Gondoltad volna? Ez a vitamin segíthet abban, hogy emlékezz az álmaidra

A mélyalvás fázisában olyan élethűnek tűnik minden, ami álmodban történik, azonban gyakran előfordul, hogy ébredés után semmire nem emlékszel. Szerencsére szakértők szerint van egy vitamin, aminek fogyasztásával könnyebben fel tudod idézni, mi történt alvás közben. A JOY-Magazin cikkéből kiderül, pontosan miről is van szó.

Napi horoszkóp május 18.: a Kosok maximalizmusuk miatt képtelenek nemet mondani, a Skorpiók végre átadhatják magukat a pihenésnek

A hét utolsó munkanapján is érdemes elolvasnod a napi horoszkópodat, mert ismét izgalmas üzeneteket küldtek a csillagok!

Pár perces szépségpraktikák anyukáknak és időhiányban szenvedőknek

Kisgyermekes anyuka vagy és nincs időd szinte semmire, pláne nem magadra? Pedig nagyon fontos lenne, hogy naponta legalább pár perc énidőd legyen. Egy-egy szépségpraktika elsajátítása a mindennapokban, például nem csak hogy kikapcsol, de sokkal jobban is érzed majd tőlük magad a bőrödben. És hát azt mindannyian tudjuk, ha boldog a mama, akkor boldog a baba is! Na jöhetnek a tippek?

Ha ezt a 7 trükköt betartod, mindig rend és tisztaság uralkodik majd a konyhádban

Utálsz főzni? Amint belépsz a konyhába inkább gyorsan ki is fordulsz onnan, akkora a kupi? Nem emlékszel, hogy mikor cserélted le utoljára a mosogatószivacsot és hogy mikor dobtad ki a lejárt élelmiszereket a hűtődből? Ez sajnos a legjobbakkal is előfordul néhanapján, de ha betartod Marie Kondo - a New York Times egyik bestseller írójának trükkjeit-, örömmel töltesz majd újra időt ebben a helyiségben.

Gyógydiéta: 4 recept, amitől jobban leszel

Azt azért nem javasoljuk, hogy a rendelőben kapott recepteket ne váltsd ki, de a szakácsdoktor jóvoltából mi most olyan receptekkel szolgálunk, amelyeket megelőzésképpen vagy a gyógyszerek mellett is érdemes bevetni. Dale Pinnock könyvéből válogattunk.

Harry herceg és Meghan Markle esküvője - Miért méltatlan ez az egész cirkusz a királyi családhoz?

Komolyan mondom az elmúlt néhány nap eseménye felért egy Barátok közt epizóddal. Csak itt Magdi anyus és a pernahajder Géza helyett, Meghan Markle apja, és pletykás féltestvérei borzolják a kedélyeket. Miközben az ember olvassa az újabb és újabb híreket, mélyen belül azt érzi, hogy ez az egész teljesen méltatlan a királyi családhoz.

Napi horoszkóp május 17.: A Kosok elismerésre vágynak, a Szüzeknek régi álma válhat valóra

Ma se feledkezz meg a horoszkópodról, mert ezúttal is sokat elárulnak a csillagok!

Pedig nem is volt olyan rég! 10 mindennapi tárgy, amit a gyerekeink már nem is értenének

Összeállításunkban az ezredforduló környékének mindennapi tárgyait, jelenségeit szedtük össze. Olyanokat, melyek az elmúlt tíz év során haltak ki...

Elhunyt Tom Wolfe – a Hiúságok máglyája és a Talpig férfi szerzője

87 éves korában elhunyt a híres amerikai író és újságíró: Tom Wolfe. Halálhírét két nappal ezelőtt a New York Times ügynöke jelentette be, amikor is a halál okát fertőzésként jelölték meg. Wolfe-nak olyan remekműveket köszönhetünk, mint a Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal, a Festett malaszt vagy a Hiúságok máglyája – amiből később film is készült Tom Hanks, Bruce Willis és Melanie Griffith főszereplésével.

Kövess minket

Éves előfizetéssel most az Utazó különszámunkat is megkapod, és 6950 Ft helyett csak 3950 Ft-t fizetsz.

Csak 3950 Ft