Mennyire normális kiborulnom, ha feltörték az autóm?

autó,játékautó,fények Forrás: Pixabay
Feltörték az autóm, és én ettől teljesen paff lettem. Vajon normális, hogy ennyire szívemre vettem a dolgot, és nem tudok túllépni rajta?
Online mentálhigiénés tanácsadás

Harmóniára vágysz? Nyomaszt a stressz? Élethelyzeti problémákkal küzdesz? Kapcsolati gondok vesznek körül? Akkor írj nekünk új rovatunkba, amelyben mi, szakképzett online mentálhigiénés tanácsadók állunk a rendelkezésedre. Írj, ahogy megfelelőnek érzed, akár név nélkül, jeligével is. Küldheted bármilyen e-mailes postafiókból az [email protected] címre. A rovatban a leveledből kivonatot közlünk. Amit pedig mi vállalunk: 72 órán belül itt a weboldalon megtalálod a válaszunkat. Ez a szolgáltatás az Éva magazin weboldalán díjmentesen vehető igénybe.

“Néhány hete feltörték az autómat, de még most sem sikerült kihevernem a sokkot. Budapesten lakom, egy olyan kerületben, amiről eddig azt gondoltam, hogy biztonságos. Egy reggel korán indultam volna otthonról, egy megbeszélésre siettem, de a ház előtti parkolóba érve azt vettem észre, hogy az autóm jobb első ajtajának üvegét betörték. Már annak a látványa is szíven ütött, hogy a kisautómban kárt tettek, hirtelen fel sem tudtam mérni, hogy mit vihettek el belőle. Mondjuk értéket soha nem hagyok az autóban, de mint kiderült, nem is arra utaztak, hanem egy alkatrészt emeltek el belőle, amihez így fértek hozzá. Korábban még soha nem loptak el tőlem semmit – illetve a pénztárcámat vették ki egyetemista koromban a villamoson a táskámból, pénz alig volt benne, az irataimat pedig valaki megtalálta valahol eldobva és leadta a kollégiumban. Az is megrázott, de azért nem ennyire. Most sokkal inkább azt érzem, hogy a privát szférámba törtek be, és kárt tettek egy számomra nagyon kedves dologban – sok időt töltök az autómban és nagyon a szívemhez nőtt az évek során. Panaszkodtam a barátnőmnek, de azt mondja, szerinte nem normális dolog, hogy ennyire kiborulok egy tárgy miatt. Igaza lenne?”

Blanka (28)

Kedves Blanka,

Nagyon nehéz lehetett önnek szembesülni az autója megrongálásával, hiszen a mindennapi életének része, privát szférának nevezi. A történteket nyilván váratlan veszteségként éli meg. Ez az ön számára nem megy könnyen, időbe telik, amíg elfogadja, és nem is kell ez ellen küzdenie. A rossz érzéseit ne nyomja el, ilyenkor akár dühös, haragos is lehet az “elkövetőre”. Higgye el, eljön az idő, amikor megbékél és továbblép. Most még érzelmi hullámok öntik el, amit türelemmel kell elfogadnia. Az érzéseit nyugodtan élje meg, később biztos változni fognak.
Beszélt az érzéseiről a barátnőjének, akitől együttérzést várt ebben az önt mélyen érintő helyzetben. Ahelyett, hogy megértő és elfogadó hozzáállást tanúsított volna, ő az ön reakciójában látta a problémát. Az igazság keresése helyett most alkalmuk nyílhat arra, hogy megosszák egymással melyiküknek mi a fontos.

Wendt Judit

tanácsadó